A foci vb-k mellőzött sztárjai: a labdák

forrás: http://www.nemzetisport.hu/sportszelep/a-bazuca-szuletese-a-futball-vb-tortenetenek-osszes-labdaja-  2319755

Az elmúlt hetekben a futball világbajnokság tartotta lázban a világot. Mindenki találgatott, vajon ki lesz a végső győztes. Ez vasárnap este kiderült, Németország nyerte a megmérettetést. A focisták nevét világszerte ismerik, sztárként ünneplik őket. Van azonban egy sporteszköz, ami nélkül nem lenne foci a foci. Ez a focilabda.
Az első futball világbajnokságot 1930-ban rendezték. Ekkor és még hosszú évtizedeken át a meccslabda barna színű volt, bőrből készült, száját fűzővel kötötték össze és mindig a versenyt rendező ország kézműipara biztosította. Az első világbajnoki döntőt nem is egy, hanem két labdával játszották. Mindkét csapat választott egyet-egyet és a félidőben labdát váltottak. Ezek az első focilabdák hasonlóak voltak, mint a mai vízi- vagy röplabdák, tehát hosszúkás szeletekből álltak, nem hasonlítottak a ma használatosokra. Súlyukat tekintve viszonylag nehezek voltak, így rúgásuk nagyobb erőbefektetést igényelt, mint a maiaké.
Az öt, illetve hatszögekből álló felület kialakítása egy magyar mérnök, Lévay József nevéhez köthető. Ő fejlesztette ki 1960-ban azt a módszert, miként lehet ezeket az elemeket megfelelően összeilleszteni. Újításához tartozik továbbá, hogy a bőrt alábélelte. Fejlesztései által a labda formája kerekebb lett, az alábélelés miatt pedig nem deformálódott annyira víz hatására, mint elődei. Az új típusú labdák gyártását Simontornyán, a bőrgyárban kezdték meg, innen szállították őket tovább szerte a világban.
A meccslabdáknak számos feltételnek kell megfelelniük, a FIFA csak ezek után ad engedélyt használatukra. Fejlesztésük során számos teszten mennek keresztül. Először laboratóriumi körülmények között vizsgálják őket és ha megfelelnek a követelményeknek, akkor kerülhetnek ki a gyepre. A laborban többek között robotokat alkalmaznak tesztelésükhöz. Ezek a gépek egyforma rúgásokat tudnak adni, tehát azonos sebességgel, erővel és ugyanabban a szögben többször is meg tudják rúgni a tesztelt labdákat. Ezen kívül többek között kerülettesztnek, alak megtartási tesztnek, súlytesztnek, vízfelvételi tesztnek, nyomásveszteség tesztnek is meg kell felelniük. Nagyon fontos, hogy a vizsgált labdák megtartsák az eredeti külsejüket, a dizájnjuk is tartós legyen.
A mai labdák elődje az 1970-es mexikói világbajnokságon jelent meg. Ekkortól működött együtt a FIFA az Adidas sportszergyártó céggel (a vállalat azóta is folyamatosan jelen van és jelen is lesz, hisz egészen 2030-ig szerződést hosszabbítottak). Szintén ebben az évben használtak először központilag biztosított labdákat. Erre az alkalomra készítették a Telstar nevű labdát, mely elődjeihez hasonlóan bőrből készült, színe azonban már változott. A megszokott barna helyett fehér lett, fekete betétekkel. Ezzel az újítással a világ első fehér, világbajnokságon használt, futball labdájává vált. A szín változását nagy örömmel fogadták a szurkolók, hiszen a világos színű labda mozgását könnyebben tudták szemmel tartani. Erre nagy szükség volt, hisz ezt a vb-t már széles körben közvetítették a televízió társaságok és ennek köszönhetően sokan a képernyők előtt ülve izgulták végig a történéseket.
A labdát kézzel készítették, 32 panelből állt. Ezek a panelek 12 db fekete ötszög alakú és 20 db fehér hatszög formájú részekből tevődtek össze. Ezzel kora legkerekebb labdájává vált. A Telstar nevének eredetére több variáció maradt fent. Az egyik szerint az 1962-ben fellőtt amerikai műholdról, a Telstar-ról kapta elnevezését. A másik elképzelés szerint a név a televízióra utal, a „Star of Television” kifejezésből ered.
A Telstar sikere után az 1974-es németországi világbajnokságon újra megjelent a labda, de mellette volt egy másik hivatalos meccslabda is, a Chile. Utóbbi neve az 1962-es chilei világbajnokságon használt labdának állít emléket. A Telstar kinézetén nem változtattak csak annyit, hogy a márkajelzés fekete színű lett. A Chile fehér borítást kapott. Színüktől és nevüktől eltekintve a két labda ugyanabból az anyagból, ugyanazzal a technikával készült, mint négy évvel korábbi elődjük.
1978-ban Argentínában debütált a Tango, melyet az argentin emberek szenvedélyessége ihletett. A Tango-t mérföldkőnek kell tekinteni a focilabdák történetében, hisz ez lett a későbbi labdák dizájnjának klasszikus darabja. 20 panelből állt, melyek optikailag 12 db kört alkotnak. Ezek nem a megszokott fekete ötszögekből tevődnek össze, hanem háromágú sötét rajzolatokból. A Tango hatalmas siker lett, a játékosok szerették, hiszen kiválóan reagált a különböző időjárási viszonyokra.
A Tango által megalkotott dizájn köszönt vissza az 1982-es spanyolországi labdán, a Tango Espana-n. Elődjéhez képest nagyon keveset változtattak rajta, csupán annyit, hogy vízálló, megerősített varrást kapott. Az újításnak köszönhetően minimálisra csökkent az esőben fellépő súlyváltozás.
Az 1986-os év újabb forradalmi változást hozott a meccslabdák történetében. Ekkor mutatták be az első szintetikus anyagból készült sportszert. Az Azteca tartósabbnak és vízhatlanabbnak bizonyult, mint elődei. Jól igazodott a rendező ország, Mexikó, természeti adottságaihoz, egyaránt jól lehetett vele játszani magaslati terepen, kemény talajon, illetve esőben is. Neve és díszítése az ország őslakosaira, az aztékok kultúrájára utal.
A történelmi témájú díszítést folytatta a következő labda, az Etrusco Unico is. Dizájnja az etruszk képzőművészethez kötődik. A 20 db panelen található háromágú foltokon egy-egy háromfejű etruszk oroszlánfej figyelhető meg. Az olaszországi labda elődjéhez hasonlóan szintetikus anyagból készült, belsejét egy réteg poliuretán habbal töltötték meg. Ez volt az első meccslabda, melynél ezt alkalmazták. A habnak köszönhetően tökéletesen vízálló lett.
1994-ben a focisták a Questra-val játszották mérkőzéseiket a világbajnokságon. A labda dizájnja az űrtechnikára és a rakétákra utal. Nevét a „quest for the stars” (a csillagok meghódítása) kifejezésből kapta. Az Amerikai Egyesület Államokban használt labdát polietilén habréteggel töltötték fel, mely puhábbá és gyorsabbá tette.
1998-ban ismét egy újításra figyelhettek fel a játékosok és a szurkolók a labdák tekintetében. A Tricolor-ral beköszöntött a színes meccslabdák korszaka. A színek a rendező ország, Franciaország színei voltak (kék-fehér-piros). Megjelenésén kívül neve is a francia nemzet zászlajára utal. A labdában továbbfejlesztett szintetikus hab volt, mely növelte tartósságát, rugalmasságát, energiahasznosító képességét.
A 2002-es Dél-Korea és Japán által közösen rendezett világbajnokság labdája szakított a 24 éves hagyománnyal, ugyanis dizájnja eltért a Tango-étól. A Fevernova kinézete az ázsiai kultúrából építkezik. Belsejébe többrétegű vázat helyeztek, melynek hála röppályája kiszámíthatóbb, pontosabb lett, a játékosok nem kis örömére.
A következő, németországi, vb-n a Teimgeist volt a sztár. A 6 propeller alakú és 8 keretdarabból álló labdát hőillesztéssel rakták össze. Ezáltal pontosabbá váltak a lövések. 2005-ös megjelenése előtt három éven át tesztelték. A tesztekben részt vett többek között a Real Madrid és az AC Milan csapata is.
A 2010-es Dél-Afrika-i vb-n színre lépett az ellentmondásos Jabulani. Neve zulu nyelven „ünnepelni”-t jelent. A labda 8 panelből és 11 színből áll, ami a csapatokat alkotó játékosok számára, Dél-Afrika 11 megyéjére és Dél-Afrika 11 hivatalos nyelvére utal. A Jabulani minden idők leggömbölyűbb labdája lett, nem kis bosszúságot okozva ezzel a kapusoknak, hisz alakja miatt nehezen kiszámítható íven szállt.
A Jabulani sikertelensége után az egész világ kíváncsian várta mivel rukkol elő az Adidas a következő világbajnokságra. Az új labdát 2013. december 3-án mutatták be egy 3D-s vetítés keretében Rio de Janiero-ban, a híres Parque Lage-ben. A Brazuca Brazília színeiben pompázik, kinézetét a brazil életérzés, a szenvedély ihlette. A színek és a panelek formája a tradícionális brazil karkötőre, illetve a brazil foci vidámságára utal.
Neve 2012. szeptember 2-án dőlt el, egy nyilvános szavazás után, melyet az Adidas és a helyi szervezők hirdettek meg és több mint 1 millió szurkoló voksolt. A Brazuca a szavazatok 77,8%-át kapta meg, megelőzve ezzel a többi indulót, a Bossa Nova-t (14,6%) és a Carnavalesca-t (7,6%). Maga a Brazuca szó egy szleng, nincs konkrét jelentése.
A labda 437 gramm, kerülete 69 cm. 6 db poliuretán panelből áll, melyeket hőillesztés tart össze. A varrásnélküliség még jobb tapadást, labdakezelhetőséget és stabilitást eredményez. Többek között ezért is szeretik ennyire a focisták világszerte. Dani Alves, az FC Barcelona játékosa így nyilatkozott a labdáról: ,,Az első benyomásom a Brazucáról, hogy egy fantasztikus labda, öröm lesz vele játszani. Az Adidas egy hihetetlen külsejű labdát alkotott, amely méltó egy olyan nagy tornához, mint a FIFA világbajnokság. (…) Biztos, hogy minden játékos szeretni fogja.”
A labda sikere több mint kétévnyi kísérletezésnek köszönhető. 10 ország, 600 játékosa, köztük 30 profi és válogatott focista próbálhatta ki. A laboratóriumi tesztek után olyan csapatok véleményezhették, mint az AC Milan, a Bayern München, a Palmeiras és a Fluminense. A nagy nevek közül Messi, Iker Casillas, Bastian Schweinsteiger és Zinedine Zidane próbálta ki az elsők közt. Álcázva több nemzetközi mérkőzésen is megjelent.
A labda kereskedelmi forgalomba is került (elődjeihez hasonlóan), több mint 42 milliót gyártottak belőle Pakisztánban. A gyártási folyamatban az Adidas mellett részt vett a Forward Sports nevű vállalat is.
A labda, hasonlóan a korábbi cikkünkben bemutatott kabalához, önálló életet „él”. Saját twitter oldala van, ahol rendszeresen posztolja mindennapjait. Az oldalon bemutatja a szurkolóknak a nagy futball nemzeteket, mielőtt visszatér hazájába, Brazíliába.
A következő, oroszországi, futball világbajnokság labdáját egyelőre még homály fedi. Kíváncsian várjuk milyen újítások jelennek meg majd a külsején és a belsején!

Szerző: Varga-Cserjési Zsófia

Advertisements