A magyar ökölvívás kezdetei, és a sportág önállósulása

Az ökölvívás első magyar említései neves történelmi személyiségek életéhez kapcsolódnak. Egy okmány szerint II. Rákóczi Ferenc az 1670-es években, Prágában ökölvívó-tréningekre járt, és mesterének kilenc forint bért fizetett. Báró Wesselényi Miklós a gróf Széchenyi Istvánnal 1822-ben, Angliában tett látogatása során John Jackson edzőtermében vett ökölvívóleckéket.

1875-ben gróf Esterházy Miksa megalapította a Magyar Athletikai Clubot (MAC), amelynek keretein belül szinte az összes szabadtéri sportágat, így az ökölvívást is gyakorolták. Az 1875. május 6-án megrendezett első egyesületi verseny egyetlen súlycsoportjában Fittler Kamill győzött. 1878-ban a MAC Angliába küldte Halász Zsiga vívó- és tornatanárt, hogy ökölvívóedzői tapasztalatokat szerezzen, és azokat itthon továbbadja. Közben a boksz a palicsi (előolimpiainak is nevezett) játékok (1880-1914) állandó versenyszámává vált. A század végétől az újonnan létrejött Budapesti Torna Clubban és az MTK-ban is tartottak bokszedzéseket, részben elismert külföldi edzők vezetésével.

1909-ben a Műegyetemen felépült korszerű edzőterem lehetővé tette a bokszolók felkészülését a nemzetközi tornákra. 1910. december 2-án megrendezték az első, súlycsoportokra osztott versenyt. 1911-ben Bing Ede János: A boxolás címmel megjelentette az első magyar nyelvű szakkönyvet, 1912. február 11-én pedig a Műegyetem aulája otthont adott az első nemzetközi ökölvívó-versenynek.

Annak ellenére, hogy a 19. század végén, a 20. század elején új tehetségek tűntek fel, magyar versenyző 1924-ig nem állt/állhatott rajthoz olimpiai tornán.

Az első világháború után lassan megindult a bokszélet is. Az 1921 tavaszán megalakult Magyar Birkózók Országos Szövetsége berkein belül augusztus 8-án létrejött a boksz szakosztály, amelynek elnöke a korábbi kiváló öklöző, dr. Tatics Péter, főtitkára dr. Rendek Károly lett. 1923-ban pedig elérkezett az idő a történelmi jelentőségű, első hazai bajnokságok megrendezésére: áprilisra nyolc súlycsoportban írták ki a fővárosi bajnokságot, decemberben pedig a hét súlycsoportban indított országos bajnokságban mérték össze erejüket a kor legjobb magyar bokszolói. Az első felnőtt magyar bajnokok: Schuldiener Miklós (légsúly), Jávorszky Aladár (harmatsúly), Bernwallner Andor (pehelysúly), Vörös Pál (könnyűsúly), Pakurár Szilárd (váltósúly), Szabó Ede (középsúly) és Frank József (kisnehézsúly).

A magyar ökölvívó-válogatott első hivatalos, nemzetközi mérkőzésére 1924. június 1-jén Budapesten került sor, csapatunk 10:2 arányban győzött Ausztria ellen. A sportág első olimpikonja Lőwig Béla volt, aki az 1924-es párizsi olimpián az első fordulóban vereséget szenvedett a könnyűsúlyúak versenyében.

A sportág önállóságra való törekvése – több sikertelen kísérlet után – 1925. augusztus 17-én ért célt: tizennégy egyesület részvételével megalakult a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ), melynek elnöke gróf Sigray Antal, társelnöke dr. Paupera Ferenc és dr. Tatics Péter lett. A szövetség hamarosan bíró- és edzőképző tanfolyamokat indított, s 1926-ban kiírta a csapatbajnoki küzdelmeket.

Advertisements