Atlétika Sportolók

Annus Adrián (Szeged, 1975. június 28. – )

Kalapácsvető, diszkoszvető, edző
Egyesülete: Dobó SE, Haladás VSE
Edzője: Annus Géza, Simon Gyula, Németh Pál, Vida József

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai bajnok (kalapácsvetés, 2004) – utólag doppingvétség miatt kizárva
Világbajnoki 2. helyezett (kalapácsvetés, 2003)
Európa-bajnok (kalapácsvetés, 2002)

Gyermekkorában családjával Gyulán élt, a középiskolai tanulmányait azonban már Szombathelyen végezte el a Nagy Lajos Gimnáziumban. Tanulmányait ezután a Tanárképző Főiskolán folytatta. Sportpályafutását diszkoszvetéssel kezdte, 1992-ben 11. helyezést ért el a szöuli ifjúsági világbajnokságon e szakágban versenyezve. Kalapácsvetésre váltott és 21 évesen kvalifikálni tudta magát az 1996-os atlantai olimpiára. A várakozásokhoz mérten 28. helyen végzett. Eredménye ilyen fiatalon elfogadható, ugyanis úgy tartják, hogy a dobóatléták az ideális életkort a harmincas éveik elején érik el. 1998-ban, a Budapesten rendezett Európa-bajnokságon már a 8. helyen végzett, ezzel szemben a sydney-i olimpián csak a 17. helyig jutott el. Egy évvel később viszont már sikerült feltornáznia magát a világranglista harmadik helyéig, 2002-ben pedig nemcsak az Európa-bajnokságot, de a Világkupát is megnyerte. Eredményeit 2003-ban tovább gazdagította egy világbajnoki ezüstéremmel.
Esélyesként indult a 2004-es athéni olimpián, végül aranyérmet szerzett a japán Murofusi Kódzsi (akinek egyébként romániai magyar felmenőkkel büszkélkedhet) és a fehérorosz Ivan Cihan előtt. Annust azonban – annak ellenére, hogy kétszer negatív doppingtesztet produkált – a játékok zárónapján kizárták, amiért nem szolgáltatott újabb mintát, és az első hely Murofusira szállt; aki ezzel a szám első japán olimpiai bajnoka lett. Ugyancsak ekkor zárták ki szintén doppingvétség miatt Fazekas Róbertet, Annus klubtársát is. A kétéves eltiltás után már nem tért vissza az aktív versenyzéshez.
2009-ben Ausztriába költözött, feleségével éttermet nyitottak. Nem sokkal ezután kereste fel Fazekas, hogy legyen az edzője. Némi hezitálás után – hiszen egykori edzője, Vida József helyét kellett átvennie – végül elfogadta a felkérést, azóta is Fazekas edzője.

Bauer Rudolf /Rezső Ignác Boldizsár/ (Budapest, 1879. január 2. – Sósér, 1932. november 9.)

Diszkoszvető, birkózó, evezős, labdarúgó, úszó, tornász, vívó
Egyesülete: Budapesti Torna Club (1895–1898), Magyar-Óvári Gazdasági Akadémia Atlétikai Club (1899–1900), Pannónia Evezős Club, Hungária Automobil Club
Edzője: –

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai bajnok (diszkoszvetés, 1900)

Bajor eredetű család sarja, felmenői vízimolnárok voltak, apja Bauer János maga is működtetett Lágymányoson egy vízimalmot, továbbá a Soroksári úton egy malmot és a Baross utcában egy pékséget. 1889-től a mai Eötvös József Gimnázium tanulója, 6. osztályos korától kezdett el sportolni. 1895-től 1898-ig a BTC (Budapesti Torna Club) sportolójaként több sportágban – atlétikában, birkózásban, evezésben és labdarúgásban – versenyzett. Első győzelmét 16 évesen aratta birkózásban a klubja által rendezett francia rendszerű versenyen (ez a mai kötöttfogású birkózás korabeli formája). Első diszkoszvető versenye Siófokon volt 1896 nyarán, akkor még 26 méter 30 centit dobott. Egy évvel később már 30 méter 50 centivel nyerte meg az első nem hivatalos magyar diszkoszvető bajnokságot.
1898-tól a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd 1899-től a magyaróvári Gazdasági Akadémiára került és a helyi atlétikai klub színeiben készült a második újkori olimpiára. 1900 júniusában 33 méter 21 centivel megjavította az országos csúcsot diszkoszvetésben, így joggal állíthatjuk, hogy jó formában indult a párizsi olimpián.
A Racing Club de France Bois de Boulogne-i pályán végül Bauer elhódította a magyar atlétika első olimpiai győzelmét, mégpedig igen látványos módon: mindhárom dobása a nézők között ért földet. Hajós Alfréd után ő a második magyar, akit olimpiai bajnokká avattak. Azonban nem lehetett felhőtlenül boldog az ünnepi emelvényen, hisz a rendezők az először az amerikai himnuszt kezdték el játszani a díjkiosztón. Az atlétika versenyeit akkoriban az amerikaiak uralták, s Bauer eredményhirdetésénél is az amerikai himnuszt kezdték el játszani, s a csillagos-sávos lobogót vonták fel. A kis magyar tábor heves tiltakozása után a zenekar újrahangolt, de akkor az osztrák himnusszal köszöntötték győzelmét, hiszen akkor még a Monarchia része volt Magyarország. Technikai újítást vezetett be a diszkoszvetésben, ő a ma is alkalmazott modern fordulásos diszkoszvető mozgás kialakítója. Idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, majd a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa.
Hazatérése után, 1901-től 1903-ig a Pannóniai Evezős Klub evezőseként sportolt, közben elvégezte a magyaróvári Gazdasági Akadémiát. Tanulmányai befejezése után a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán gazdálkodott. 21 évesen, a csúcson hagyta abba a nemzetközi szereplést. Az olimpia után már csak vidéki gazdászversenyeken indult, és saját örömére dobálta a diszkoszt, amellyel végül 43 méterig jutott.

Csák Ibolya /Kádár Lajosné/ (Budapest, 1915. január 6. – 2006. február 9.)
Rugóláb kisasszony, az első olimpiai aranyérmes női atlétánk.

Magasugrás, távolugrás, torna
Egyesülete: Nemzeti Torna Egylet (1930–1939)
Edzője: Balogh Lajos

Legkiemelkedőbb eredményei: Olimpiai bajnok (1936, Berlin), Európa-bajnok (1938, Bécs), kilencszeres magyar bajnok 1933 és 1938 között, nyolcszor javította meg a magyar magasugrás rekordot. Az első olimpiai bajnok női atlétánk, és az első, aki átugrotta a 160 centimétert.

Jó kondíciójának titka: Mindent a sportnak, a zenének, a táncnak, a természet szeretetének köszönhet, vagyis mindannak, maiért érdemes élni.

17 éves koráig tornász volt a Nemzeti Torna Egyletben, majd mikor az egylet megalapította az atlétika szakosztályát, távolugrásra és magasugrásra váltott. Újszerű technikával ugrott, az elsők között alkalmazta a fékező kitámasztást, és az ugrás síkjára merőleges ollót. 1935-ben, 156 centiméteres ugrásával felkerült a világranglista ötödik helyére, ám nem sokkal azután férjhez ment, és hónapokra eltűnt a sportpályák környékéről. Időszakos visszavonulásában az is közrejátszhatott, hogy 1934-ben az Európa-bajnokságra nem vitték ki, pedig a Berlini olimpia előtt már a világranglista 5. helyén állt. Mindenki azt gondolta, hogy végleg szakított a sporttal. Eközben saját kertjében edzett, a férje által gereblyézett homokgödörbe ugorva gyakorolt (akkoriban még nem volt szivacs, és a magasugrók is homokba érkeztek, mint napjaink távolugrói), hogy formában tartsa magát.

A rákövetkező, olimpiai év elején egyszer csak előkerült, versenyre jelentkezett. A szezon első felében háromszor is javított a magyar rekordon, és 161 centiméterig jutott, amivel biztosította helyét a Berlinbe utazó csapatban. Ezzel ő lett az első magasugrónő, aki 160 cm fölé jutott. Az olimpián kiélezett versenyben 19 versenyzőből végül csak a német Kaun, az angol Odam és mi Csák Ibolyánk maradt. A 160 cm-t mindhárman átugrották, a 162 cm-rel viszont mindannyian kudarcot vallottak. Ekkor már másfél órája tartott a verseny, amikor is 10 perc szünetet rendeltek el a szervezők, hiszen már az olimpiai záróünnepélyre készültek elő. Az akkori szabályok szerint kaptak egy negyedik lehetőséget is, s az a kis pihenő elegendő volt arra, hogy versenytársaival ellentétben sikerüljön megugrania a 162 cm-t, s ezzel elnyernie az olimpiai aranyérmet. Az olimpiai szállón nemzeti zászlóval díszített asztal és torta fogadta, akárcsak a berlini ötkarikás játékok másik 9 magyar bajnokát is. Hazaérkezéséről így mesélt:
„Éppen az első házassági évfordulónk napján jöttünk haza Berlinből. Fölvirágzott mozdonnyal futottunk be Hegyeshalomra, ahol cigányzenekar fogadott és népviseletbe öltözött kislányok. Azt követően valóságos diadalmenet volt az út a Keleti pályaudvarig. Ami aztán ott fogadott, minden képzeletet felülmúlt. Feketéllett a tömeg. Mi, a magyar olimpiai csapat tagjai onnan már gyalog vonultunk a Hősök terére, a hivatalos fogadás helyszínére. Rendőrkordon tartotta távol a tömeget, amelynek szeretete talán össze is lapított volna bennünket. Ennek a fantasztikus örömünnepnek a közepén ott álltam meghatottan, amikor megláttam a férjemet a kordonon kívül. Akkor ismét eszembe jutott a házassági évfordulónk, és bizony pityeregni kezdtem. Sohasem felejtem el annak a rendőrnek az arcát, aki meglátva a könnyeimet, odalépett és megkérdezte, ilyen szép napon hogyan sírhat egy olimpiai bajnok, majd egy percre beengedte a kordonon belülre a férjemet. Hát akkor ölelhette meg az immár olimpiai bajnok feleségét élőben!”

Pályafutása során egyszer sem tudták megverni magasugrásban, ezért volt különösen meglepő, hogy az 1938-as Európa-bajnokságon hiába ugrotta meg a 164 cm-t, ami 24 éven át megdönthetetlen maradt, a német Dora Rajten elképesztő teljesítménnyel, 170 cm-rel nyert. Az őt követő 3 versenyző egyikének sem sikerült 164 cm-t feljebb tornáznia, közülük Csák Ibolya lett az ezüstérmes, mert neki kevesebb próbálkozása volt. Ráadásul pechesen kezdődött ez a versenye, ugyanis soha nem melegített be ugrásokkal, ekkor azonban kivételt tett és egy rossz érkezés után megfájdult a bokája. 20 percnyi masszírozással végül sikerült megválnia a fájdalomtól, s végül eredményes versenyt tudhatott a háta mögött. Veresége is csupán 2 hétig tartott, ugyanis a Német Olimpiai Bizottság postán elküldte a magyaroknak az aranyérmet, a hozzá csatolt levél tanulsága szerint pedig Dora Rajten nem jogosult versenyeken indulni. A német szövetség hónapokkal később tudatta a világsajtóval, hogy Ratjen már nem Dora, hanem Heinrich, és meg is nősült. Sosem bizonyosodott be, hogy csalási szándék állt-e az eset mögött.

Csermák József (Szenc, 1932. február 14. – Tapolca, 2001. január 12.)

Atléta, (kalapácsvető), dobóedző
Egyesülete: Tapolcai Vasutas Sport Klub (1950-1951), Tapolcai Lokomotív (1951–1955),
Tapolcai Törekvés (1955–1956), MÁV TIAC (1957–1962)
Edzője: Papp Pál, Balogh Lajos

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai bajnok (kalapácsvetés, 1952)
Európa-bajnoki 3. helyezett (kalapácsvetés, 1954)

A Pozsony melletti Szencen született a két világháború között. Amikor a második világégés elérte a Felvidéket is, Németországba menekültek. A háború után nem írták alá a csehszlovák állampolgársági esküt, ezért nem térhettek haza – kénytelenek voltak Tapolcán élő távoli rokonaikhoz költözni. Már igen fiatalon, 13 évesen segédmunkát vállalt a helyi vasútállomáson, majd nemesgulácsi kőfejtő csillése lett. 1948 őszén itt fedezte fel a tehetségét Papp Pál, a tapolcai atlétika megteremtője. Az MKH (Munkára Harcra Kész) tömegversenyén kitűnt teljesítménye, s Papp nemcsak tervszerű edzésébe kezdett vele, de állást is szerzett neki a Népbolt-központ raktárában, majd a vasútnál.
1950-től a Tapolcai Vasutas SK versenyzőjeként kezdett aktívan sportolni, s bár az egyesülte neve többször változott, mindvégig e klub versenyzőjeként indult. 1951-ben megnyerte az országos ifjúsági bajnokságot, 1952-ben pedig már a magyar válogatott tagjaként olimpiai bajnokká és világcsúcstartóvá avatták 60,34 méterres dobásával. Ő a világon az első kalapácsvető, aki hatvan méteren felül dobott. Egyéni csúcsa 64, 23 méter.
Sikereit az olimpia után is tovább halmozta: négyszer avatták magyar bajnokká; 1952 és 1961 között negyvenötször volt a válogatott tagja. 1954-ben angol bajnokságot is nyert, s ugyanebben az évben a berni Európa-bajnokságon bronzérmes lett. Az 1956-os melbourne-i olimpián már csak ötödik, 1960-ban, Rómában pedig helyezetlen maradt. 1962-ben hagyott fel az aktív sportolással.
A sport mellett 1955-ben gépipari technikumban érettségizett és géplakatos szakvizsgát is tett. Továbbra is meghatározó szerepet játszott életében a vasút, több magasabb szintű tisztséget is betöltött a MÁV-nál. Mindemellett 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt. Tanítványai közül Zsivótzky Gyula az 1968. évi olimpián bajnoki címet nyert. 1989-ben a MOB tagja lett. 38 év után vonult nyugdíjba a vasúttól, 2001-ben hunyt el Tapolcán.

Dáni Nándor (Budapest, 1871. május 30. – Budapest, 1949. december 31.)

Atléta, evezős, kerékpáros, gyorskorcsolyázó
Egyesülete: Sportkedvelők Köre (1888-1890), Magyar Athletikai Club (1890-1899), Budapesti Korcsolyázó Egylet, Neptun Evezős Egyesület
Edzője: –

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai 2. helyezett (800 m síkfutás, 1896)

Az elzászi Danny de le Duc francia nemesi család sarjaként született Budapesten. Középiskolás évei végén kezdett el aktívan sportolni a kortársai által alapított Sportkedvelők Körében. E klub színeiben nyerte meg 1990. augusztus 3-án a szabadkai Achilles Sport Egylet által rendezett 15 kilométeres nemzetközi országúti kerékpárversenyt. A Sportkedvelők Köre évekig hatóságilag bejegyzetlen maradt, 1990 nyarán végleg feloszlott. Ekkor Dáni és társai a Magyar Athletikai Club tagjai közé léptek. 1982-ben ötször diadalmaskodott kerékpárversenyeken, egy évvel később pedig a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjaként gyorskorcsolyából is aranyérmet szerzett a Budapesti Torna Egylet egy angol mérföldes versenyén.
Mindezek mellett mégis futásból volt a legsikeresebb. 1894-ben két országos csúcsot is felállított síkfutásban: 100 yardos rekordját (10,3 mp) csak kilenc, 880 yardos rekordját (2:05,5) csak tizennégy év múlva tudták megdönteni. 1895-ban a MAC örökös bajnokává avatták. Rövid- és hosszútávfutásban elért eredményei révén kivívta magának a részvételt az első újkori olimpián. 1896-ban Athénban 2 perc 11 másodperces eredménnyel a 800 méteres síkfutás második helyezettje lett, elnyerve ezzel a magyar atlétika első olimpiai helyezését és a szakág ma is legkiemelkedőbb eredményét. A Neptun Evezős Egyesület tagjaként még ugyanebben az évben részt vett a millenáris regattán is.
Szénsavgyárosként vezető tisztségeket töltött be, emellett az Országos Kaszinó, a Királyi Magyar Automobil Club és a Nemzeti Egység pártjának tagja is volt. 1932-ben egykori olimpikon társaival, Hajós Alfréddal, Szokolyi Alajossal és Kellner Gyulával megalapította a Magyar Olimpiai Társaságot. Szabolcs nevű fia szintén a MAC tagja lett, továbbá Ausztria kardbajnokává vált.

Fazekas Róbert (Szombathely, 1975. augusztus 18. – )

Atléta (diszkoszvető, kalapácsvető)
Egyesülete: Haladás VSE
Edzője: Németh Pál, Vida József, Annus Adrián

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai bajnok (diszkoszvetés, 2004) – utólag doppingvétség miatt kizárva
Világbajnoki 2. helyezett (diszkoszvetés, 2003)
Európa-bajnok (diszkoszvetés, 2002)
Európa-bajnoki 3. (diszkoszvetés, 2010)

Már a 2000-es olimpiára kivívta a részvételi jogot, de a selejtezőben csak egy érvényes kísérlete volt, és az sem bizonyult elegendőnek a fináléba jutáshoz. A 2001-es edmontoni világbajnokságon nem jutott döntőbe. 2002 májusában országos csúcsot dobott (69,71 m), de már júliusban újabb magyar rekordot ért el (71,70). Fokozatos fejlődésének eredménye, hogy a müncheni Európa-bajnokságon már aranyérmet szerzett. A világranglistán a magyar csúccsal első helyen végzett. Ebben az évben jelölt volt az IAAF év atlétája szavazáson. Track and Field News atlétikai szaklap éves listáján a negyedik helyre tette. Az év magyar sportolója szavazáson második volt, de az év magyar atlétája címet elnyerte.
A 2003-as évet is több versenyen nyert (Budapest, Turnov, Salon de Provance, Sevilla, Lausanne, Rethímno, Madrid, nyíregyházi OB, Szombathely, Zürich, Rieti), a párizsi világbajnokságon pedig második helyen végzett, s a világranglistán ismét első helyen zárt (70,78). A 2004-es Golden League versenyeken Bergenben harmadik, Rómában második, Zürichben első lett. Az országos bajnokságon vereséget szenvedett Kővágótól.
Az athéni olimpián a versenyben első lett, de a doppingvizsgálaton nem adott elegendő mintát és elhagyta az ellenőrzés helyszínét. A doppingvétség (elégtelen mintaadás) miatt kizárták a versenyből. A Magyar Atlétikai Szövetség szeptemberben, első fokon 2 évre tiltotta el. 2005 augusztusában bejelentette, hogy eltiltásának lejárta után folytatja sportolói pályafutását.
2007 májusában a csehországi Turnovban tért vissza. Júliusban térdműtéten esett át, így lemaradt a VB indulásról. 2008-ban az olimpián a döntőbe jutott, végül 8. helyen végzett. 2009-ben gerincsérve miatt ismét ki kellett hagynia a világbajnokságot. Edzője ezután Annus Adrián, egykori kalapácsvető lett, aki korábban még edzőtársa volt.
A 2010-es barcelonai Európa-bajnokságon tért vissza, ahol bronzérmet nyert. 2011 májusában teljesítette az olimpiai kiküldetési B-szintet, ezzel szemben a világbajnokságon már a selejtezőben érvényes kísérlet nélkül esett ki. 2012 áprilisában, San Diegóban teljesítette az olimpiai A-szintet, így biztossá vált az ötkarikás szereplése.
2012 júliusában pozitív doppingmintát produkált, amikor szervezetében sztanozololt mutattak ki. Bár hivatalosan nem nevezték meg, de kikerült az olimpiai csapatból. Egy hét múlva, a B-próba elvégzése után Fazekas elismerte, hogy az ő doppingtesztje hozott pozitív eredményt. Első fokon nyolc évre tiltották el. Később kimutatták, hogy a Fazekas által használt táplálékkiegészítő tartalmazott sztanozolt. Októberben, a másodfokú ítéletben hat évre csökkentették az eltiltást. 2013-ban a táplálékkiegészítőt gyártó céget beperelte arra hivatkozva, hogy termékén nem tűntette fel

Gyarmati Olga /Gyarmathy Olga, Várkonyi Tiborné, Aczél Tamásné/
(Debrecen, 1924. október 5. – Greenfield, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok, 2013. október 27.)

Távolugró, rövidtávfutó, gátfutó, magasugró, súlylökő, ötpróbázó, tornász
Egyesülete: Debreceni Torna Egylet (1939-1941), Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (1941-1944), Vasas Sport Club (1947-1956)
Edzője: Kornett Riza, Schmidt (Aradi) Gyula, Balogh Lajos, Keresztúri Géza

Legkiemelkedőbb eredményei:
Olimpiai bajnok (távolugrás, 1948)
Főiskolai világbajnok (távolugrás, 1949; 200 m síkfutás, 1951)

Gyerekként a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek irányította Svetits Katolikus Gimnáziumban tanult, testnevelő tanára Kornett Riza. 1939-ben a Debreceni Torna Egyletben kezdi meg sportpályafutását tornászként, edzője Schmidt (Aradi) Gyula. Érdeklődése az atlétika felé fordul, 1941-től távolugrani és ötpróbázni kezd a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club tagjaként. A következő évben már országos bajnokká avatták magasugrásból. A háború miatt Budapestre költözik; a sport mellett a Pénzügyminisztérium tisztviselője és a Külügyi Akadémián tanult.
1947-ben tért vissza az atletizáláshoz és egészen 1956-ig a Vasas sportolója volt. Edzője itt Balogh Lajos, majd Keresztúri Géza. Összesen 31 magyar bajnoki címet szerzett a következő szakágakban: 100 és 200 méteres síkfutás, 80 méteres gátfutás, magas- és távolugrás, súlylökés, ötpróba. 1948 és 1956 között 31 alkalommal volt tagja a válogatottnak. Válogatottsága első évében rendezték meg Londonban az olimpiát, s első alkalommal indulhattak a hölgyek távolugrás számban. Gyarmati Olga nemcsak az első magyar olimpiai bajnok távolugró lett, de a világon is az első bajnok. Ez az olimpiák történetében a második magyar aranyérem, amelyet magyar atléta nő szerzett meg (az első Csák Ibolya, magasugrónk
nevéhez fűződik).
Főiskolai világbajnokságokon 1949-ben távolugrásban, 1951-ben 200 méteren lett aranyérmes. Részt vett az 1952-es és az 1956-os olimpián is, viszont már nem bizonyult kiemelkedően eredményesnek. 1956-ban a politikai helyzet miatt nem tért haza az olimpiáról, Angliában telepedett le. Második férje Aczél Tamás, Kossuth- és Sztálin-díjas író lett, akivel az Egyesült Államokba költözött. 2013-as haláláig a Massachusetts állam északi részén található Orange városában élt.

Iglói (Ignátz) Mihály (Eger, 1908. szeptember 5. – Budapest, 1998. január 4.)
„Náczi bácsi”, „Mester”

Középtávfutó, közép- és hosszútávfutó edző
Egyesülete: BBTE, MAC, edzőként Bp. Honvéd
Tanítványai: Iharos Sándor, Rózsavölgyi István, Mikes Ferenc, Tábori László, Róka Antal, Robert Schul, Jim Beatty
Legkiemelkedőbb eredményei:
Világcsúcs: 4×1500 m (1938)

Szülővárosában, Egerben kezdett el sportolni – tornászból lett atléta. Kezdetben nemcsak futott, hanem más szakágakban is kipróbálta magát; 1927-ben például Heves megye rúdugró bajnoka volt. Amikor főiskolás lett, csak álnéven versenyezhetett, ekkor váltott Ignátzról Iglóira.
Az 1936-os berlini olimpián azonban még Ignáczként állt rajthoz. Az ekkori eredménye azonban nem lett olyan kiemelkedő, mint ahogyan az várható lett volna, ugyanis már a selejtezőben kiesett. A célegyenesre még a második továbbjutó helyen kanyarodott be, de az amerikai versenyző a vállánál fogva visszarántotta, így visszacsúszott az ötödik, vagyis kieső helyre. 1938-ban azonban tagja volt a MAC – később nem hitelesített – világrekordot elért 4×1500 méteres váltójának. 18 alkalommal szerepelt a válogatottban.
1938-ban Finnországban, a közép- és hosszútávfutás fellegvárában tanulmányi úton vehetett részt; edzői pályafutásához az alapokat kétségkívül ekkor sajátította el. A finnek az edzésmódszerükbe egyedül őt avatták be, s ekkor tűnt fel neki, hogy az ottani futók háromszor edzenek naponta. Azonban csak az állóképességet fejlesztették magas fokra, a gyorsaságra nem figyeltek kellőképpen. A recept tehát megvolt, csak tökéletesíteni kellett.
Versenyzőként viszont már nem alkalmazhatta az új edzésmódszert, ugyanis hazatérte után kikerült a frontra, majd két évre hadifogságba esett a Szovjetunióban. A kint töltött idő megviselte és derékba törte sportolói karrierjét is. Pedig ha 1940-ben rendeztek volna olimpiát, annak éremesélyese lehetett volna. A hadifogolytáborban már elkezdett edzéseket tartani, tornára, futballozásra és futásra ösztönözte a foglyokat, felrázta őket a letargiából. Egy beszámoló hadifogoly levél szerint igen jó színvonalú mérkőzéseket játszottak a focicsapatok, s a mérkőzések legfőbb szurkolói maguk a szovjet tisztek voltak.
A versenyszerű sportolást tehát nem folytatta hazatérte után, de a finnektől tanultakat edzőként hasznosítani tudta. 1950-től a Bp. Honvéd edzőjeként jelentős részt vállalt a korszerű edzésrendszer alkalmazásában és elterjesztésében. Legnagyobb edzői sikerei az Iharos Sándor, Rózsavölgyi István, Tábori László hármashoz fűződtek. Az „Iglói-istálló” tagjai 21 világ- és 25 Európa-rekordot állítottak fel, továbbá összesen 309 országos vagy egyéb csúcsot értek el. Mindig újabb és újabb edzésprogramot dolgozott ki; egy alkalommal 60.000 egyéni programot számolt össze füzeteiben. Sikereinek titka – a szorgalmon kívül – kétségtelenül az úgynevezett intervall-edzésrendszerben keresendő, de több más eredeti ötlettel is gazdagította az edzéselméletet.
1956-ig volt a Honvéd futóedzője, majd a melbourne-i olimpia után Tábori Lászlóval egyetemben úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra, nem akart még egyszer orosz hadifogságba kerülni. Amerikába költöztek, sokáig Táborival együtt lakott, aki – mielőtt edző lett – néhány évig még a versenyzője volt. Iglói két évig fizikai munkásként dolgozott, majd 1958-ban a Life magazin főszerkesztője értesült atléta edzői múltjáról. Készítettek vele egy interjút, s e nyilatkozat hatására figyeltek fel rá. Ezután lett Los Angelesben a Santa Clara Club futóinak lett a trénere. 1970-ig 11 világrekordot értek el itteni tanítványai, továbbá 45 egyesült államokbeli csúcsot is felállítottak. Robert Schul az 1952-es tokiói olimpián, 5000 méteren lett aranyérmes, Jim Beatty pedig elsőként futott a négyperces álomhatáron belül 1 mérföldön. The Sunday Times által összeállított könyvben a XX. század 1000 híres ember között említette Iglóit Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert vagy éppen Teller Ede társaságában.
1970-ben aztán Görögországba költözött és a Görög Atlétikai Szövetség edzőjévé vált. 20 éven át dolgozott itt, a mai napig legenda övezi személyét, hiszen versenyzői 35 görög bajnokságot és két Balkán-csúcsot értek el. 1991-ben költözött haza Magyarországra, 1998 októberében tüntette ki Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével. Egy évvel később, 89 évesen hunyt el.

Iharos (Izrael) Sándor (Budapest, 1930. március 10. – 1996. január 24.)

Atléta (közép- és hosszútávfutó), edző
Egyesületei: BEAC, Bp. Haladás (1948-50), Bp. Honvéd (1950-64), edzőként KSI (1963-70)
Edzői: Iglói Mihály (1950-56), László Sándor, Simek Ferenc (1957-64)

Legnagyobb sikerei:
Világcsúcsok: 4×1500 m (Budapest, 1953, 1954, 1955)
1500 m (Helsinki, 1955)
3000 m (Budapest, 1955)
2 mérföld (London, 1955)
3 mérföld (Budapest, 1955)
5000 m (Budapest, 1955)
6 mérföld (Budapest, 1956)
10.000 m (Budapest, 1956)
4×1 mérföld (Budapest,1959)

Édesanyja egyedül nevelte, zaklatott gyermekkora miatt kialakult személyisége állandó konfliktusokat okozott életében. A Gamma Műveknél szerzett műszerész szakvizsgát. Sportpályafutásának indítója a háború után a pártállam által szervezett MHK mozgalom volt. 18 évesen már versenyzett, ekkoriban figyelt fel rá későbbi edzője, Iglói Mihály, aki a Bp. Honvéd atlétái közé hívta. Együttes munkájuk eredménye hamar megmutatkozott, ekkor kötelezte el magát végleg edzője és a sportág mellett. Az „Iglói-istálló” legkiemelkedőbb versenyzőivel (Rózsavölgyi, Tábori, Mikes) együttesen érte el kiemelkedő eredményeit. Egy-egy új csúcs beállítását és azzal kapcsolatos gondolatait a „Rekordok könyve” őrzi. Az 1952-es helsinki olimpián ugyan helyezetlen volt, de az esemény nagy hatással volt rá. Pályafutásának legkiemelkedőbb éve 1955-re tehető, hiszen ebben az évben futotta világcsúcsainak többségét. Élete során 12 világcsúcsot állított fel, ezekből hetet ekkor, 14 hónap leforgása alatt teljesített – 1500 métertől 10.000 méterig minden világcsúcshoz az ő neve fűződött. Teljesítményét nemzetközileg is elismerték, ugyanis a külföldi szavazásokon az év sportolójának választották és – azóta is egyedüli magyar sportolóként – elnyerte ezzel a Helms-alapítvány díját, mely a világ legjobb sportolójának jár.
Joggal tartották a melbourne-i olimpia egyik legfőbb esélyesének 10.000 méteren, de az ’56-os forradalom és szabadságharc, magánéletbeli problémái és sportsérülése miatt nem vállalta a versenyzést, úgy érezte nincs formában. Pedig az olimpiát megelőző időeredményeivel megverhette volna az aranyérmest is. A tatai edzőtáborba már nem tartott a csapattal, majd az indulást megelőző napon bejelentette, hogy nem fog indulni az olimpián. Felajánlotta, hogy a Magyar Rádió riportereként kiutazik társaival, végül ezt Iglói nem engedte. Iharos hónapokra eltűnt.
Rövid külföldi tartózkodás után hazajött, de edzője és a társai nélkül már nem volt képes nemzetközi eredményeket elérni. Iglói és Tábori ugyanis kint maradtak Melbourne-ben, majd Amerikába emigráltak. Először megpróbált Rózsavölgyivel együtt készülni, de kapcsolatuk megromlott és inkább kivált a csapatból. 1959-ben még futott egy utolsó világcsúcsot 4×1 mérföldes távon, az 1960-as római olimpián azonban csak egy 11. helyet szerezte meg 10.000 méteren, illetve 14. lett 5000 méteren. 1962-ben ugyan indult az USA-ban fedett pályás versenyeken és dobogós is lett, de az EB-n már ismét helyezetlen volt. Bár számos világcsúcsot futott, világversenyeken soha nem ért el dobogós helyezést, ami részben a formaidőzítés hiányának, részben annak tudható be, hogy önállóan nem tudott versenyezni. 1953 és 1964 között harmincszor avatták magyar bajnokká, tizenhétszer futott országos csúcsot, 1952 és 1963 között negyvenszer volt magyar válogatott.
Első házasságából 1953-ban született egy gyermeke, Sándor. 1957-ben újra megnősült, de egy évtized múlva ez a házassága is felbomlott. 1962-ben SEKI atléta edzői oklevelet szerzett, a következő évben pedig a Központi Sportiskola alapító edzője lett. 1963 és 1970 között az atlétika szakosztály vezetőedzője volt. Tanítványai közül legsikeresebbek: Munkácsi Antónia, EB ezüstérmes, Csipán Borbála és Orosz Irén többszörös magyar bajnokok. A KSI-ből 1970-ben kellett távoznia személyi konfliktusai miatt, ezt követően több munkakört is betöltött, de ezek már nem adták meg számára a kellő megbecsülést. Az atlétikától teljesen eltávolodott.
Szomorú, hogy egy olyan klasszis, aki korában az Aranycsapathoz hasonlóan ismert és megbecsült volt, akinek győzelmeit a Népstadion 50-60 ezres közönsége felállva tapsolta, élete utolsó éveit megromlott testi és lelki egészségi állapotban töltötte. Életét harmadosztályú szinten vegetálta végig, még a Helms-díját is kénytelen volt eladni egy ószeresnek.
Nevét viseli a Bp. Honvéd SE Iharos atlétika pályája, továbbá az Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum. A Magyar Posta 2005 márciusában Iharos Sándor emlékbélyeget bocsátott ki „Iharos Sándor: 1955-ben a világ legjobb sportolója” felirattal. 2008-ban Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgárává avatták.

Ináncsi Rita (Budapest, 1971. január 6. – )

Atlétika (ötpróba, hétpróba, távolugrás, súlylökés, rövidtávfutás, gátfutás)
Egyesülete: Központi Sportiskola (1980-1989), Budapest Honvéd SE (1989-2001)
Edzője: Sarkadi László (1980-1985), Tímár Mihály (1985-1989), Bakai József (1990-2001)

Legkiemelkedőbb eredményei:
Világbajnoki 3. hely (hétpróba, 1995)
Európa-bajnoki 2. hely (hétpróba, 1994)
Fedettpályás Európa-bajnoki 2. hely (ötpróba, 1994)
Olimpiai 6. hely (olimpián hatodik (1996)

1971. január 6-án született Budapesten, édesapja közgazdász, édesanyja külkereskedő, kosárlabdázó. Testvére szintén atléta, hétpróbázó. 1989-ben érettségizett a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban. A Központi Sportiskolában (KSI) kezd el atletizálni, nevelőedzője Sarkadi László. Atlétikában az utánpótlás-nevelés alapja az összetett versenyekre való felkészülés, ezért kezdőként három-, majd négypróbázott. Több versenyszámban avatták serdülő, majd ifjúsági országos bajnokká. Akkor döntött véglegesen az összetett versenyszámok mellett, amikor 1985-ben megnyerte a Lengyelországban rendezett nemzetközi úttörőolimpiát négypróba versenyszámban. Ebben az évben váltott edzőt is, Tímár Mihály foglalkozott vele ezután. 1988-tól a válogatott tagja.
1989-ben a Budapest Honvédhoz igazolt, edzője pedig későbbi férje, Bakai József lett. 1990-ben hétpróbában második a Splitben rendezett junior világbajnokságon. Indult az 1992-es barcelonai olimpián, távolugrásban helyezetlen maradt, hétpróbában pedig feladni kényszerült a versenyt. 1994-ben Helsinkiben már felnőtt Európa-bajnokságon akasztották nyakába az ezüstérmet, s ugyanebben az évben, Párizsban is felállhatott a dobogóra a fedettpályás EB ötpróbásainak második helyezettjeként. Legjobb formájában ekkoriban volt, viszont sérülések nehezítették a még eredményesebb szereplését. Az 1995-ös göteborgi világbajnokságon szintén dobogóra állhatott hétpróbásként, ezúttal azonban csak bronzéremig jutott. Ugyancsak 1994-ben állította fel azt az országos csúcsot hétpróbában (6573), melyet 20 éve nem tudtak megdönteni. 1996-ban ismét indult az olimpián, ezúttal a pontszerző 6. helyen végzett. Már ekkoriban is Achilles-sérüléssel küszködött, az olimpiát követően Finnországban megműtötték a lábát, tünetmentes azonban sosem maradt. A 2000-es olimpián a gátfutó számban megsérült, így visszalépésre kényszerült. A következő évben visszavonult. Pályafutása során ötpróbában, hétpróbában, súlylökésben, távolugrásban és gátfutásban is országos bajnokká avatták.
Időközben elvégezte a közgazdasági egyetemet, gyermeke születése után könyvelői képesítést is szerzett. Szakmájában helyezkedett el, jelenleg a XV. kerületi önkormányzat intézményénél, a gazdasági működtetési központban dolgozik költségvetési csoportvezetőként.

Rózsavölgyi (Reidl) István (Budapest, 1929. március 30. – Budapest, 2012. január 27.)
„Pergamen”

Atléta (középtávfutó), edző
Egyesületei: Óbudai Előre (labdarúgó), Budapesti Honvéd SE (1952-62)
Edzői: Iglói Mihály, Antal Gyula

Legnagyobb sikerei:
Olimpiai bronzérmes (1500 m síkfutás, 1960)
Magyar bajnok: ötször 1500 m, egyszer 800m, egyszer kismezei futás
Világcsúcsai: 4×1500 m (Budapest, 1953, 1954, 1955)
1000 m (Tata, 1955)
2000 m (Budapest, 1955)
1500 m (Tata, 1956)
4×1 mérföld (Budapest, 1959)

Munkáscsalád gyermekeként Óbudán nőtt fel, apja szíjgyártó volt a Dréher gyárban. Gyerekként úszott és grundfocizott, majd az Óbudai Előre labdarúgócsapatának jobbszélsője lett. A fociban azonban fizikai gyengesége miatt nem tudta atlétikus képességeit kamatoztatni. Apja mellett kezdett el dolgozni szikvízfejtőként a sörgyárban, majd miután a háborúban a családfőt internálták, a családfenntartó helyébe kellett lépnie. 1945-ben sorkatona lett Budapesten a Hadihajós Osztálynál, majd 1949-től önkéntes a kaposvári gyalogezrednél. Itt, a Néphadseregnél kezdett el atletizálni. Első meghatározó sikerét az 1951-es hadseregbajnokságon érte el, ahol negyedik helyen végzett 1500 méteres felszereléses futásban és 5000 méteres mezei futásban. Az egy évvel későbbi hadseregbajnokságon már mindkét versenyszámban első helyezést ért el, itt figyelt fel rá Iglói Mihály edző. Még ebben az évben leigazolta a Bp. Honvéd, a névváltoztatást is ekkor tanácsolták neki. A Bem József Légvédelmi Tiszti Iskola elvégzése után (1952-ben avatták hadnaggyá) a Honvédban olyan klasszisokkal versenyezett együtt, mint Iharos, Tábori vagy Mikes.
Első szereplése a válogatottban 1953-ban a magyar-norvég atlétikai viadalon volt, 1500 méteren első helyezést ért el. Ez év végén már tagja volt az új, 4×1500 méteres világcsúcsot felállító váltónak. Rendkívüli szorgalom, kitartás és tehetség jellemezte. Az olimpián az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei, valamint a válogatott kiutazásának körülményi (Iharos az indulást megelőző napon mondta vissza az olimpiai szereplést) miatt nem tudta a formáját nyújtani, már a selejtezőben kiesett. Edzője, Iglói és futótársa Tábori nem tértek haza Melbourne-ből.
A hazatérés után, miután az „Iglói-istálló” felbomlott, kijelölt edzője Antal Gyula lett. Világcsúcsot ezek után már „csak” egy alkalommal állított fel: 1959-ben, a 4×1 mérföldes váltóban. 1956 és 1960 között megszakítás nélkül ötször lett magyar bajnok 1500 méteren. 1958-ban és az azt követő évben is második lett az Egyesült Államok fedettpályás bajnokságán, 1 mérföldön. Az 1960-as római olimpián nem volt esélye beérni az előtte futót, a felázott pálya miatt nem kockáztatta a biztos dobogós helyet, így ért be végül harmadiknak. 1961-ben versenyszámot váltott és 5000 méteren is bizonyította klasszisát. Ebben az évben döntött úgy először, hogy abbahagyja a versenyzést. A magyar bajnokságon, 5000 méteren biztos esélyes volt, de 4300-nál látványosan kiállt. Rábeszélésre a következő évben még versenyzett, de érezte, hogy már túl van fénykorán és végleg visszavonult. A 1953 és 1961 között volt a válogatott tagja.
1962-ben SEKI edzői oklevelet szerzett, 1962 és 1963 között sporttiszt-vándoredző volt a Néphadseregnél, illetve a válogatott öttusázók futóedzője. Tanítványai többek között: Balczó, Török, Móna. 1964 és 1976 között a Honvéd atlétika szakosztályában a közép- és hosszútávfutók, valamint a gyaloglók edzője, legsikeresebb tanítványai között Kiss Istvánt, Jóny Istvánt, Kazi Olgát és Monspart Saroltát találjuk. Személyi konfliktusai miatt gyomorfekélyt kapott, leszerelését kérte és 1976-ban nyugdíjba vonult. Az Iglói-féle intervallos edzésmódszert fejlesztette tovább, kiegészítve saját szakmai tapasztalataival. Annak ellenére, hogy néhányan elavultnak tartották módszereit, tanítványainak többsége igazolta azok eredményességét. Edzői tevékenységének eredményei: 6 junior, 8 mezei, 8 mezei csapat-, 4 pályabajnokság, 6 junior, 1 felnőtt csúcs.
1976-ban rövid ideig a Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat dolgozott, és Budapestről Tatára költözött. Ismét felkérték az öttusa válogatott edzőjének (1977-84), tanítványai voltak többek között Fábián László, Mizsér Attila, későbbi olimpiai bajnokok. A Tatai Edzőtábor sportszakmai vezetője lett (1984-90), majd a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes munkatársa, ebédkihordója Tatán (1991-2004). Szabadidejében kedvenc időtöltésének, a horgászásnak hódolt, és a tatai amatőr futókat edzette.

Siska Xénia (Budapest, 1957. november 3. – )

gátfutó
Egyesülete: BKV Előre
Edzője: Sztipits László

Legkiemelkedőbb eredményei:
Fedettpályás világbajnok (60 m gát, 1985)

Későbbi edzője, Sztipits László a Mártonhegyi úti iskolában figyelt fel rá. Egész sportpályafutása során egyetlen edzővel dolgozott. Sztipits szerint jobb távolugró válhatott volna belőlem, mint gátfutó, mégis ragaszkodtak egymáshoz. Kitartó közös munkájuk eredménye, hogy Siska ahány számban indult az ifjúsági országos bajnokságon, annyiban győzött, sőt ifjúsági Európa-bajnokságot is nyert. A felnőtt korosztályban azonban nem indult ennyire sikeresen a versenyzés, az 1980-as moszkvai olimpián ugyanis csak a 15. helyen végzett 100 méter gáton. Nagy veszteség érte, amikor az 1984-es Los Angeles-i olimpián Magyarország politikai okokból nem vett részt.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség az Európa-bajnokságok és az első szabadtéri világbajnokság (1983) sikerén felbuzdulva döntötte el, hogy fedett pályán is rendez világbajnokságot. Az első ilyen eseményt Párizsban a Bercy sportcsarnokban rendezték meg, azonban még világjátékok néven hirdették meg. A két év múlva következő indianapolisit már világbajnokságként jegyzik az évkönyvek, de minden fedett VB felsorolás a párizsi világjátékokkal kezdődik. 78 ország versenyzője indult ezen a megmérettetésen, s köztük volt Siska Xénia is. Nagyon korán, januárban rendezték meg a versenyt, melyet szinte semmilyen komolyabb felkészülés nem előzött meg, senki sem tudta mire lehet képes a magyar induló. Siska futását az jellemezte fedett pályán, hogy kiválóan rajtolt és az első négy gátig bárkivel tudta tartani a tempót. Ezzel meglepetést tudott okozni, s ennek köszönhette az akkori győzelmét is 60 méter gáton. Azóta is ő az egyetlen magyar atléta, aki fedett pályán nyert világversenyt. Mint utólag kiderült, olyan időszakban versenyzett, amikor a nemzetközi élmezőny keményen doppingolt. Úgy tűnt, esélye sincs a legjobbak közé kerülni, meglepetésre mégis elsőként lépte át a célegyenest a világbajnokságon. Nem akármilyen idővel, hiszen 8,00 másodperces országos csúcsát azóta sem tudták megjavítani. Emellett 50 méter gáton ma is csúcstartó, továbbá az 1984. augusztus 20-án 100 méteres szabadtéri gáton elért 12,76 másodperces rekordja is túlélte a századot. Másfél évtizedig versenyzett, s még él mindhárom országos csúcsa.
Hosszú és eredményes pályafutását 1988-ban a budapesti fedett pályás világbajnokság előtt fejezte be. Első gyermeke 1987 októberében született, így az anyaság fontosabbnak bizonyult, mint a versenyzés. Kénytelen volt lemondani a szöuli olimpiát, majd egy évvel később a budapesti fedett pályás világbajnokságot is, pedig csodás befejezése lehetett volna a pályafutásának, ha hazai közönség előtt búcsúzhatott volna.

Zsivóczky-Pandel Attila (Budapest, 1977. április 29. – )

Tízpróbázó
Egyesülete: DSC (Debreceni Sportcentrum)
Edzője: Dömötör Balázs

Legkiemelkedőbb eredményei:
Ifjúsági világbajnok (1996)
Világbajnoki 3. helyezett (2005)
Európa-bajnoki 2. helyezett (2006)
A szám országos csúcstartója 8554 ponttal

Édesanyja Komka Magdolna többszörös magyar magasugróbajnok, édesapja Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető. Négyévesen kezdett el sportolni. Először úszott, majd kilencévesen rátalált az atlétikára, pontosabban a magasugrásra. 16 évesen már a 221 cm-t is megugrotta, amit addig a világon ennyi idősen még senki sem tudott. Az 1994-es junior világbajnokságon debütált magasugróként, első nemzetközi versenyén 4. helyezést ért el. 19 évesen döntenie kellett, hogy magasugróként vagy tízpróbázóként folytatja-e sportolói pályafutását, ugyanis időközben más atlétikai sportágakkal is elkezdett komolyabban foglalkozni. Sydneyben felmérve az 1996-os junior világbajnokság mezőnyét, végül a tízpróba mellett döntött, abban érezte esélyesebbnek magát. Választása helyesnek bizonyult, hiszen megszerezte junior világbajnoki címét.
A felnőttek között világ- és Európa-bajnokságokon szerényebb helyezésekkel kellett beérnie, viszont a 2000-es olimpián már felküzdötte magát a 8., Athénban pedig már a 6. helyig. 2005-ben Helsinkiben világbajnoki bronzérmet szerzett, míg 2006-ban, Göteborgban Európa-bajnoki ezüstérmet. Sikerszériája ellenére a 2008-as pekingi olimpián már az első száma után feladni kényszerült a versenyt, hogy ezzel elkerüljön egy komolyabb sérülést. Az egyre szaporodó sportsérülések miatt 2011 elején térdműtétre kényszerült, a felépülését azonban tovább hátráltatta, hogy a kórházi lábadozás során MRSA baktérium támadta meg a sebét. Felépülése után megkezdte a felkészülést élete negyedik olimpiájára, azonban Londonba már nem sikerült kvalifikálnia magát, pedig ez lett volna pályafutása utolsó nagy célkitűzése. A komolyabb felkészülést igénylő tízpróbát jelenleg legalább egy évre szüneteltetni kívánja, de korántsem szeretné befejezni az atletizálást.
A kansasi állami egyetemen tanult 1996 és 2000 között ösztöndíjjal marketing és nemzetközi üzlet szakon, majd tanulmányait a Testnevelési Egyetemen folytatta sportmenedzser szakon. 2012 szeptembere óta óraadó tanárként kondicionális képességfejlesztést tanít ugyanitt. A Debreceni Sportiskola 50 éves jubileuma alkalmából Örökös tiszteletbeli tagjává avatták, mint az intézmény egyik legkiválóbb sportolóját.