Szemelvények a 16 kiemelten támogatott sportág történetéből

Adogatás a meccsért – másnap
(Az eredeti cikk feltöltésének dátuma: 2013.12.08.)

Taróczy Balázs svájci partnerével, Heinz Günthardttal 1985-ben férfi párosban Wimbledon bajnoka lett. A legnagyobb magyar teniszsikerhez vezető út néhány elképesztő állomást is tartogatott. Az egyik ezek közül az ausztrál McNamara, McNamee páros elleni elődöntő végjátéka volt. Taróczyék 2-1-re vezettek, a negyedik szettben pedig 5-4-re, és a magyar játékos adogatott. Ekkor eleredt az eső… A folytatást másnap délre halasztották. Taróczy viszont már korábban kisebb társaságot hívott meg vacsorára aznap estére. „Utólag kiderült, ez volt a szerencse,” – vallotta be egy interjúban – „hiszen, ha tudom előre, hogy az elődöntőt nem fejezzük be este, akkor eszem ágában sincs vendégeket hívni, s akkor mást se csinálok, mint azon gondolkodom, hogy mi lesz a folytatásban. A társaság azonban egy időre elterelte a figyelmemet.” Ezután másnap az ausztrálok nyerték az első három adogatást. Ám a következő ötöt Taróczy és Günthardt, így hét perc játékkal befejezték a meccset, és bejutottak a döntőbe. Amit aztán sikerült a kijelölt időpontban, megszakítás nélkül megnyerni.

(Írta: Tétényi Csaba)

Szemelvények a 16 kiemelten támogatott sportág történetéből

Nehezen indult…
(Az eredeti cikk feltöltésének dátuma: 2014. 04. 08.)

A magyar ökölvívás nagyszerű eredményei közé tartozik, hogy az 1928-as amszterdami olimpiától az 1960-as római játékokig minden alkalommal volt aranyérmesünk. De a történet előjelei nem voltak a legbiztatóbbak. Első ökölvívó olimpikonjaink szereplése elég szerencsétlenül végződött az 1924-es párizsi olimpián. Ketten voltak: Lőwig Béla, a TTC öklözője a könnyűsúlyúak versenyében indult, első mérkőzésén döntetlenre végzett, de a versenybíróság belga ellenfelét látta jobbnak; Vörös Pál (Lapterjesztők) el sem jutott a pehelysúly első fordulójáig, mivel két kilogrammal átesett a súlyhatáron, és a fogyasztás közben rosszul lett. Kincses Tibor a Magyar Ökölvívó Szakszövetség honlapjának történeti összefoglalójában azt írja: „Vörös párizsi részvétele a kalandfilm kategóriájába esik, mert étlen-szomjan rohangált a nagyvárosban, keresve azokat a hivatalos embereket, akik őt eligazíthatják. Miután ez nem sikerült, megevett egy darab szalámit, rosszul lett, és a versenyek kezdetére még betegen is átesett a súlyhatáron, és kizárták a további küzdelmekből az elcsigázott sportolót.”
Szerencsére a magyar ökölvívás további olimpiai szereplése nem az 1924-es események jegyében alakult: eddig tíz aranyérmet szereztek a magyar bokszolók a játékokon (Papp László hármat, Kocsis Antal, Énekes István, Harangi Imre, Csík Tibor, Török Gyula, Gedó György és Kovács István egyet-egyet).

(Írta: Tétényi Csaba)

Szemelvények a 16 kiemelten támogatott sportág történetéből

A világbajnok cirkuszos
(Az eredeti cikk feltöltésének ideje: 2013.11.29.)

Czája János Magyarország hatszoros profi birkózó világbajnoka. Elsőre meglepően hangzik, de csak a felejtés az oka. A négy Czája-testvér (Bertalan, Gusztáv, János és József) a XIX. és XX. század fordulójának leghíresebb magyar profi birkózói voltak, akik a cirkuszvállalkozásukból finanszírozták sportpályafutásukat, és edzőként sokat tettek azért, hogy az amatőr versenyzők, így például első olimpiai bajnokunk, Weisz Richárd, a világ élvonalába kerüljenek. A professzionális mérkőzéseket akkoriban Európa nagyvárosi cirkuszaiban rendezték, de azokat valódi sporteseményként tartották számon; a küzdelem kétvállig vagy feladásig tartott. Czája János 1910 és 1924 között hatszor nyert profi világbajnoki címet. Súlya 70 és 80 kilogramm között mozgott, így többször küzdött nála akár másfélszer nehezebb ellenfelekkel is. Mikor a gazdasági válság idején tönkrement a vállalkozása, újra birkózni kezdett. 1937. március 21-én, ötvenévesen kibérelte a (Fényes) Fővárosi Nagycirkuszt, hogy ott az orosz Zejzisszel megküzdjön. A mérkőzés közben rosszul lett, és még aznap elhunyt.

(Írta: Tétényi Csaba)

Kedden kezdődik a 2014-es birkózó Európa-Bajnokság

(Az eredeti cikk feltöltésének dátuma: 2014.03.31)

Beleborzongok a tavalyi világbajnoki döntő emlékképeibe (sajnos, csak felvételről láttam), micsoda utolsó másodpercek voltak. Most pedig, alig nyolc hónappal később már újabb nagy verseny eredményeit, eseményeit fogom vadászni a neten (Finnországból való távolmaradásom némileg indokoltabb lesz, mint a tavalyi budapesti vébéről). Elsősorban világbajnokunk, Sastin Marianna szereplését fogom figyelni. Kilenc évvel ezelőtt ő szerezte a magyar női birkózás első érmét (egy vb-ezüstöt), nyolc éve szintén ő az első Európa-bajnoki érmünket (bronz). Tavaly világbajnok lett. Európa-bajnoknőnk még nincs – talán pár nap múlva már lesz.

Sastin mellett ott lesz Vantaában Barka Emese, aki tavaly a vébén és az EB-n is bronzérmes lett, valamint Dénes Mercédesz, Galambos Ramóna, Sleisz Gabriella és Németh Zsanett is, ők első alkalommal állhatnak fel a dobogóra. Continue reading

Vantaa gold – or two

(Az eredeti cikk feltöltésének dátuma: 2014.04.07)

Ez a gyenge szójáték szombatig eszembe se jutott. Miután naponta többször is átfutottam a finnországi Vantaában rendezett birkózó Európa-bajnokság eredményeinek listáját az Európa-bajnokság hivatalos weblapján, szinte mellbe vágott, mikor – nekem legalábbis úgy tűnt, – gyors egymásutánban két győztesünkről is értesültem. Hirtelen mintha felgyorsultak volna az események.
A tavaly 66 kilogrammban kontinensbajnok Lőrincz Tamás a 71-esek között sem talált legyőzőre, ez már a harmadik Európa-bajnoki aranyérme (2006 és 2013 után).

Bácsi Péternek pedig a 80 kg-os súlycsoportban sikerült győznie, ő 2008-ban még 74 kg-ban állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Continue reading

A magyar asztalitenisz legnagyobb sikere

Harmincöt évvel ezelőtt történt, hogy a magyar férfi asztalitenisz csapat világbajnoki címet nyert Phenjanban.

A sikereket, főleg a különböző időkben, különböző dolgokban elért sikereket nem szerencsés (és nem is mindig méltó) összehasonlítani. Mégis lépten-nyomon megtesszük, mert szeretjük a rangsorokat, a legeket. Azt azonban be kell látni: ezek a szubjektív kiemelések többnyire a csúcsokat, a véglegesen, eltörölhetetlenül létrejött tökéletességeket szándékoznak elismerni.
Ami tény: harmincöt évvel ezelőtt, 1979. április 30-án a magyar férfi asztalitenisz csapat világbajnoki címet nyert. Ez már önmagában rendkívül jól hangzik, fel is tehetnénk a polcra az egyébként is tekintélyes mennyiségű és minőségű magyar sportsiker mellé. De ha egy kicsit tovább időzünk ennél a győzelemnél, egyre több különleges elemet fedezhetünk fel benne.

Phenjanban, Észak-Koreában született, a döntőben a sportág (akkor és az óta is) vezető nagyhatalma, Kína 5:1 arányú legyőzésével. Nem mellesleg a csoportmérkőzések során is megvertük a kínaiakat, valamint a házigazdákat is. Utóbbiak eredetileg közös edzőtáborozásra hívták a magyar csapatot, de amikor kiderült, hogy egy csoportba sorsolták a két válogatottat, még az edzőterembe sem akarták beengedni Jónyeréket. Azért ők „beszivárogtak”; sporttáska nélkül, melegítő alá rejtett ütőkkel lézengtek a sportcsarnok környékén, a kapuőrök nem fogtak gyanút. A cselre már csak akkor derült fény, amikor javában ütögettek odabent.
Az 5 és az 1 nemcsak a Kína elleni eredményben van jelen; ennyire páholtuk el az észak-koreai válogatottat is. Ami pedig még fontosabb: öt játékos (Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor, Kreisz Tibor, Takács János) és egy edző (Berczik Zoltán) alkotta a magyar csapat magját. Nemcsak három világklasszisunk volt, de csapatunk is, kiváló kiegészítő emberekkel és egy konok, a végsőkig elhatározott szövetségi kapitánnyal, aki addigra már majdnem egy évtizede azon dolgozott, hogy a játékosok egy irányba húzzanak, és megértsék, mi kell a végső sikerhez. Continue reading

A foci vb-k mellőzött sztárjai: a labdák

forrás: http://www.nemzetisport.hu/sportszelep/a-bazuca-szuletese-a-futball-vb-tortenetenek-osszes-labdaja-  2319755

Az elmúlt hetekben a futball világbajnokság tartotta lázban a világot. Mindenki találgatott, vajon ki lesz a végső győztes. Ez vasárnap este kiderült, Németország nyerte a megmérettetést. A focisták nevét világszerte ismerik, sztárként ünneplik őket. Van azonban egy sporteszköz, ami nélkül nem lenne foci a foci. Ez a focilabda. Continue reading