Birkózás versenyszabályok

LEGFONTOSABB SZABÁLYOK

Általános szabály, hogy tilos minden olyan cselekvés, támadás vagy védekezés, amely ellenkezik a sportszerűség követelményeivel, sérülést idézhet elő, illetve amelynek az a célja, hogy az ellenfélnek fájdalmat okozzon.

A mérkőzés birkózószőnyegen folyik. Az első újkori olimpia birkózóversenyét szabad téren, a puszta földön megrajzolt körben (5–7 m átmérőjű kör, 15–20 cm mélyen homokkal megtöltve) bonyolították le, hasonlóképpen az 1898-as első párizsi Európa-bajnokságot. A versenyzők testi épségét védve később, már az 1900-as évektől áttértek az 5×5 méteres, négyzet alakú, 10 cm vastag, tengerifűvel tömött vászonborítású matracokra. Ez a méret 1950-től 6×6 méterre, 1965-től 8×8 méterre nőtt. A négyszög alakú küzdőtér 1974-ig volt érvényben, ekkor forradalmi változást jelentett a kör alakú küzdőtér bevezetése, amelynek átmérője 7+1 méter, ezt egy négyzet alakú szőnyegre kellett felfesteni. Az egyméteres veszélyességi zónába tilos volt belépni, a vétkes versenyzőt intéssel büntették. Az 1980-as olimpia után a veszélyességi zónának megszűnt a jelentősége, az egész kör teljes küzdőfelületté vált. A korszerű birkózószőnyeg napjainkban kör alakú, 6–10 cm vastag, és rugalmas gumi alapú takaró borítja.
A mérkőzésidő folyamatosan változott: 1912-ig a kétvállig tartó küzdelmeket időkorlátozás nélkül tartották, ezután 45 perc, 1920-ban 20, majd 1948-tól 15, 1957-től 12, 1961-től 10 percre módosult a mérkőzésidő. 1966-ban 3×3, 1989-től 2×5, 1989-ben 2×3 perc. 1999-től mind a mai napig a 2×3 perc van érvényben, a diák és kadet korcsoportban 2×2 perc. A menetek közti szünet egységesen fél perc.
A versenyzők korcsoportonként súlycsoportokban küzdenek. Az 1950-es évek közepéig hivatalosan csak felnőtt és ifjúsági korcsoport létezett. Ezután létrehozták a serdülő (15–16 évesek), 1963-tól az úttörő (13–14 évesek), 1966-tól a junior korosztályt (19–20 évesek). 1970-től lefelé bővült az úttörő „A” korosztállyal (11–12 évesek). 1990-től a 10–14 éveseket diákra keresztelték át. Világversenyeket serdülő (cadet) korosztálytól rendeznek. A juniorok orvosi igazolással versenyezhetnek a felnőttek között is.

Korosztályok, súlycsoportok

– kadet (16-17 év),
– junior (18-20 év),
– felnőtt (20 év felett) és
– veterán (35-70 év).
– A felnőtt korosztály hét súlycsoportra tagolódik. A férfiak esetében:
– 50-55 kg,
– 60 kg,
– 66 kg,
– 74 kg,
– 84 kg,
– 96 kg,
– 96-120 kg .
– A nők súlycsoportjai:
– 44-48 kg,
– 51 kg,
– 55 kg,
– 59 kg,
– 63 kg,
– 67 kg,
– 67-72 kg
A nők az olimpián csak négy súlycsoportban versenyeznek: 48 kg, 55 kg, 63 kg és 67-72 kg.

A súlycsoportok is változtak: a kezdeti súlycsoport nélküli állapotot felváltotta a három súlycsoportos rendszer (70, 85, 85+ kg), amely az évek során folyamatosan bővült: 1912-ban ötre (60, 67,5, 75, 82,5, 82,5+ kg), 1924-ben hétre (56, 61, 66, 72, 79, 87, 87+ kg). 1946-tól hosszú ideig nyolc súlycsoport (52, 57, 62, 67, 73, 79, 87, 87+ kg) volt érvényben. 1969-től a súlycsoportok száma tízre bővült (48, 52, 57, 62, 68, 74, 82, 90, 100, 100+ kg). 1997-től a nyolc súlycsoportos beosztás van érvényben: 54, 58, 63, 69, 76, 85, 97 és 130 kg.
Már kezdettől fogva sorsolással párosították össze a versenyzőket, korábban egy, 1910-től két vereséggel lehetett kiesni a versenyből. 1912-től pontozták a szőnyegen végrehajtott akciókat 1–3 ponttal. 1928-tól a győzelmet és a vereséget 0, 1, 3 negatív ponttal értékelték, amikor is 5, később 6 ponttal ki lehetett esni a versenyből. 1957-től bevezették a döntetlent, amelyet 2:2 pontozással értékeltek. 1974-től a döntetlent eltörölték. 1981-től bevezették a pozitív pontozást és a kettő vereséggel történő kiesést. Az 1999-től bevezetett szabály szerint háromfős csoportokba sorsolják a versenyzőket, ahonnan az első továbbjut, majd egyenes ági kieséssel lehet eljutni a döntőig, ahol csak az első három helyért birkóznak, az ötödik és hatodik helyezetteket az addig szerzett pozitív pontok alapján megnevezik.
A mai versenyek lebonyolítása az ún. vigaszágas kieséses rendszerben történik. A selejtezők során 4, 8, 16, 32 versenyzőből álló mezőnyt alakítanak ki, ezután indul a direkt kieséses rendszer. A versenyzők az előző napon mérlegelnek, majd sorsolással döntik el a párosítást. Az így kialakuló két ágról a két győztes birkózik az aranyéremért. Azok a versenyzők, akik ettől a két birkózótól kaptak ki, vigaszági mérkőzéseken döntik el a bronzérem sorsát. A vigaszágon először azok mérkőznek egymással, akik a verseny korai szakaszában kaptak ki az águkról a döntőbe jutott versenyzőtől. A vigaszágak utolsó mérkőzéseinek győztesei kapják a bronzérmeket.
A birkózás két szakága a kötöttfogású és a szabadfogású. A szabadfogású birkózásban az egész testen végrehajthatók fogások, és megengedett a láb használata akció során, azaz lehet kulcsolni vagy gáncsolni is. A kötöttfogásban tiltott a lábkulcs, a gáncs és a derék alatti fogás alkalmazása. A női birkózás szabadfogású, azzal a kitétellel, hogy számukra tilos a duplajárom nevű fogás alkalmazása.
Alapvető fogástechnikák:
– szabadfogásban, állásban: egylábfogások, pároslábfogások, állásból és térdelve, fej belül és fej kívül helyzetben. Gáncsok, gáncsos dobások, mögékerülések. Lentről: túlsó combtő-fogással átemelés, lábkulcsok, bebillentések, lábolló, orsó, bebillentés.
– Kötöttfogásban állásból: válldobás, csípődobások, kardobás, hátraesések, derékfogás rogyasztással, karberántás, karalábújás, lecsavarás. Lentről: felfordítások, hátsó kiemelés, karfelszedés, féljárom.
A szőnyegen végrehajtott akciókat a mérkőzésidő korlátozása óta 1–5 pont között díjazzák. Ha más okból nem ér véget a mérkőzés, a két menet során született pontokat összeadják, és a több pontot gyűjtött birkózó győz.
Győzelem elérhető:
– ha az egyik versenyző tust hajt végre az ellenfelén, azaz annak mindkét lapockáját 2 másodpercig a földre tudja szorítani.
– ha az egyik versenyző 7 pont különbséget ér el a két menet során bármikor, vagy ötpontos nagy ívű dobást, vagy két hárompontos dobást hajt végre (technikai fölény).
– ha a mérkőzés ideje alatt pont születik, akkor a több pontot elért versenyző nyeri a mérkőzést. Pontazonosság esetén az a versenyző győz, amelyiknek kevesebb az intése. Ha az intésszám is megegyező, akkor az győz, aki a magasabb értékű akciót hajtotta végre. Ha ebben sincs különbség, akkor az utolsó akció végrehajtója a nyertes.
– kötöttfogásban a 0-0-s ponteredmény esetén az utolsóként figyelmeztetett versenyző lesz a vesztes.
– ha az egyik versenyző nem tudja folytatni a versenyt, vagy háromszori hívásra sem jelenik meg a szőnyegen, ellenfelét győztesnek nyilvánítják.
– ha egy versenyző megsérül, és nem tudja folytatni a mérkőzést, ellenfelét győztesnek nyilvánítják. Amennyiben a sérülést az ellenfél szabálytalansága okozta, akkor a sérülést okozó versenyzőt kizárják.
– ha egy versenyzőt háromszor megintenek a szabályok megszegése miatt, a harmadik intés után kizárják. Kevesebb intés esetén is kizárhatják, ha kirívóan sportszerűtlenül viselkedik.