Evezés Szakkifejezések

Balansz (egyensúly): A hajó billegés nélküli helyzete, amit a lapátok állandó oldalsó nyomással történő kitámasztott állapotával és mindkét oldalon szimmetrikus mozgatásával lehet biztosítani.
Belépő deszka: Be- és kilépésre szolgáló deszka, amely versenyhajóban a két sínpálya között, túrahajóban a hajófenéknek a lábtartó és a sínpálya között helyezkedik el.
Betartás: A lapát vízre merőleges tollakkal hirtelen belevágása a vízbe, amely a hajó futásának erőteljes lassulását, illetve teljes leállását eredményezi. Alkalmazása különösen ütközések elkerülése érdekében válik szükségessé.
Bilincs: Bőrből, fémből vagy műanyagból készített karima, amelyet a mandzsettára szerelnek, hogy megakadályozza a lapát kicsúszását a forgóból.
Bója: Általában műanyagból készült úszótestek, amelyek a versenypálya szélét, illetve az egyes pályák határvonalát jelzik. Olyan anyagból és akkora méretben készülnek, ami nem veszélyezteti a hajókat, illetve a lapátokat. Az egyes pályákat jelző bójákat egymás mögött 10-12,5 méterre kell elhelyezni, hogy kellő távolságot biztosítsanak.
Bowden: Sodrott fémhuzal, amely a megvezetve mozgó alkatrészek közötti erőátvitelt végzi, fékezésnél és váltásnál. A hajó farán elhelyezett kormányt a bowdenen át a kormányos a kezével, vagy az evezősök valamelyike a lábával irányíthatja.
Csapás: Az evezőlapát mozgásának az egysége, melynek részei: vízfogás, áthúzás, szabadítás, előremenetel.
1. Vízfogás: A lapát ütésszerű vízbe merítése, amely a hajó elindítására szolgál. A szükséges lendületet a lapát karszerű mozgatásával érjük el.
2. Áthúzás: A lapát tollának a víz síkjához viszonyítva merőleges állapotban történő egyenletes, közvetlenül a víz felszíne alatti, egy síkban történő átvezetése.
3. Szabadítás: Az áthúzás befejezése, melynek során az evezős a lapát nyelét a teste előtt félkör alakú mozdulattal lenyomja, ezzel a lapát tollát függőleges helyzetben kiugrasztja a vízből.
4. Előremenetel: Az evezős a guruló ülésen karját előrenyújtva előre gurul a hajó farának irányába és a lapát tollának forgatásával ráfeszül a vízfogásra.
Csapásszám: Egy perc alatt végrehajtott csapások száma.
Dobot víz: A lapátok örvénylése következtében keletkezett hullámok. Hátrányos azokra, akik ebbe beleevezne, hiszen nehezebb így megtartani a hajó egyensúlyát.
Ergométer: A ciklikus sportágak (úszás, futás, evezés, kerékpározás, sífutás, stb.) mérőgépe. Az emberi teljesítmény mérésére alkalmas eszköz kizárja az időjárási és egyéb, teljesítményt befolyásoló tényezőket, s ezáltal objektív mérést biztosít. Az evezős ergométerre felszerelt minikompjúter segítségével mérni lehet a csapásszámot, az adott idő alatt megtett távot, a beprogramozott táv teljesítésének idejét (részidőket is), valamint az evezős erőkifejtést wattban. A számítógéppel összekapcsolt változatok kifejlesztése lehetővé tette a versenyzést az interneten keresztül is. A mérőgépet versenyszezonban kiegészítésként, felkészülési időben pedig fő edzőeszközként használják az evezősök, de mivel az egész test izomzatát megmozgatja, az általános kondíció megszerzéséhez és megtartásához is jól felhasználható.
Forgatás: A lapát tollának a vízből kiemelés utáni hirtelen csuklómozdulattal a víz síkjával párhuzamosra (lapjára) fordítása, illetve a vízfogás előtt a víz síkjához viszonyítva merőlegesre (élére) történő visszaforgatása.
Forgatás nélküli evezés: A víz síkjára merőleges lapáttollal evezés a csapás teljes tartama alatt, ez esetben nincs élére forgatás.
Forgó (tulipán): A lapát megtámasztására szolgáló tulipán alakú szerkezet, amely a hajó oldalára vagy a villa külső végére van felszerelve. A tengelye körüli forgása a csapás hosszúságának, az előre-hátrabillenthetősége pedig a lapát dőlésszögének a változtatását teszi lehetővé.
Guruló ülés (kocsi): Az altestre szabott két sínpályán mozgó, négy kerékkel ellátott ülés, amelynek mozgása az evezős számára lehetővé teszi az optimális kinyúlást, ezzel a csapás meghosszabbítását, továbbá a láb és az egész felsőtest bekapcsolását az áthúzásba.
Hajó forgatása: Az a mozzanat, amikor a vízre szállás előtt és a kikötés után az evezősök a hajót fej fölé emelve, vagy a legénység fele a hajó alatt átbújva megforgatja.
Hajó kiemelése: A lapátok nélküli hajót az evezősök a villaszár melletti vastag bordát megfogva, óvatosan, a stégnek való ütközést elkerülve kiemelik.
Hajó vízre tétele: A versenyhajót a főbordáknál fogva, a túrahajót a két végénél tartva orrával a vízfolyás irányával ellentétben kell vízre helyezni.
Hátrafelé evezés: Amikor az evezős a lapát tollát a csapás előremeneteli fázisában a hajó orra irányába vezeti át a vízen. Ekkor a hajó az eredeti menetiránnyal ellentételesen hátrafelé, a farirányába mozdul el.
Hullámfogó: 3-4 cm magas palánk, amely sínpályát és a guruló ülést a hajó orra felől becsapódó hullámoktól védi.
Indítópont: Minden indítópontonon egy piros/zöld lámpa és hangszóró van elhelyezve. Az „Attention” vezényszó elhangzása után az indító egy kapcsoló megnyomásával a jelzést semlegesről pirosra állítja, majd az egyértelmű szünet után a gomb megnyomásával indítja a futamot, Ezzel egyidejűleg a piros fény zöldre vált, a hangszórókon keresztül hangjelzés hallható, az időmérő rendszer elindul és a beállítást ellenőrző szerkezet egyszerre kiengedi a hajókat.
Iránytartás: A hajó egyenes irányban tartása, amit kormányszerkezet nélküli hajóban az evezősök mindkét oldalon azonos erősségű áthúzása biztosít.
Karkidobás: A szabadítás utáni gyors mozdulat, amelynek során a karok kinyújtott helyzetbe, ezáltal a lapátnyelek a tér elé kerülnek.
Kielboat: A szabadidős és túracélokra szolgáló szélesebb, nehezebb, stabilabb gig-hajók kétpárevezős kormányos fajtája. Német előtag, angol utótag, magyarosítva kílbót.
Kiinduló helyzet: Amikor az evezős nyújtott lábbal, egyenes, de nem merev háttal, kissé hátraengedett vállal, laza izmokkal ül a guruló ülésen, a lapát nyelét a test előtt kb. a csípő magasságában fogja, a tollat annak a hajó orra felőli élét kissé megemelve – hogy a víz ne bukjon át rajta – pihenteti a vízen.
Kikötő: A parthoz vagy úszó csónakházhoz rögzített, levegővel telített hordókra épített tutajszerű faszerkezet, amelyről egy lépcsőszerű lelépő segítségével biztonságosan lehet vízre szállni, illetve kikötni.
Kikötés: Folyóvízben a kikötőhelyet mindig alulról, a víz folyásirányával ellentétesen, kb. 45 fokos szögben, a stég felső harmadát megcélozva kell megközelíteni, majd a stég felőli lapátok tollát a nyél lenyomásával megemelve hagyni, hogy az áramlás a stég mellé vigye a hajót.
Kiszállás a hajóból: Az a mozzanat, amikor az evezős a két lapát nyelét a lábtartó fölött összefogja, a víz felőli lábbal a belépőre (túrahajónál a hajó aljára) lépve, a part felőli kézzel a bordát vagy a villaszárat megfogva, a test felnyomása közben először a part felőli, majd a víz felőli lábbal is kilép a stégre és a víz felőli lapátot behúzza.
Klipsz: Recézett peremű csavaranyával rögzített rudacska, amely a tulipán lezárására alkalmas, és megakadályozza a lapát kiugrását.
Kocsi kirúgása: Amikor az evezős a vízfogás után helytelenül úgy tolja hátra a guruló ülésen az alsótestét, hogy a felső teste előrehajolva marad. A helyes mozgás, ha a váll, a hát és a láb egyszerre indítja el a csapást.
Kocsizás: Az előremenetelnek, illetve az áthúzásnak az a része, amikor a guruló ülés (kocsi) segítségével az evezős lábizmai is részt vesznek a mozgásban. Előremenetelnél a kocsi csak akkor indulhat el, amikor a lapátnyélen a karok nyújtott állapotában a térd elé kerülnek.
Kormány: A túrahajók és versenyhajók bizonyos fajtáin a hajó farán elhelyezett, a kedvező iránytartást biztosító bowdennel (zsinórral) mozgatható, lapátszerű szerkezet. A bowdent vagy külön személy (kormányos) a kezével, vagy a legénység valamelyik tagja a lábtartójára szerelt szerkezet segítségével irányítja.
Kormányos: Az iránytartást biztosító személy, aki többnyire az evezősökkel szemben, a hajó farához közeli, újabban az evezősök előtt a hajó orrához közeli ún. kormányosülésen helyezkedik el. Edzésen és versenyen az ütemet is diktálja és biztatja a csapatot.
Kormányos pótsúly: Ha a kormányos a szabályban előírt testsúlyt nem éri el, akkor meghatározott tömegű pótsúlyt köteles magával vinni, így kisebb termetű kormányossal nem lehet előnyre szert tenni.
Lábtartó (lábtámasz): Cipő formájú szerkezet a lábfejek megtámasztására, amely az evezős méreteitől függően állítható.
Lapát: A vízbe merülő végén öblösen kiszélesedő, rúdszerű eszköz, amely az evezősmozgás nélkülözhetetlen kellék. A hajó hajtására, irányítására és egyensúlyozására szolgál. Régebben cédrusfából, ma egyre inkább szénszállal megerősített kemény műanyagcsőből készül. Nemzetközi versenyen a lapáttollaknak a csapat nemzeti színeit kell viselni.
Lapátfogás:
• Párevezésnél – Közvetlenül a nyél végén úgy kell megmarkolni a lapátot, hogy a hüvelykujjakat a nyél végéhez szorítva a bilincsnek a forgóhoz való állandó támaszkodását finom oldalnyomással biztosítani lehessen, a többi négy ujj fölülről lefelé, kampószerűen lazán körülöleli a nyelet.
• Váltott evezésnél – A külső húzó a lapátot a nyél végén fogja oly módon, hogy a kisujj a lapát legvégét oldalról megtámasztja, három ujj fölülről lefelé kampószerűen körbefonja, a hüvelykujj pedig a nyél felett nyugszik; a belső (forgató) kéz, maximum két tenyérnyi távolságra, a külsőtől ún. madárfogással fogja a lapátot.
• Madárfogás – A hüvelykujj alulról fölfelé a többi négy ujj fölülről lefelé fonja körbe a lapátot.
• Rákfogás – Helytelenül végrehajtott szabadítás, amikor az evezős lapjával próbálja kiemelni a lapát tollát a vízből. Ilyenkor a tollra nehezedő víztömeg súlya a kiemelést nehezíti. A beragadt lapát a hajót jó esetben csak bebillenti, nagyobb sebességnél fel is boríthatja.
Lapát részei:
• Toll – A lapát kiszélesedő, vízbe merülő része. Formája a történelem során gyakran változott. A versenyevezésben ma az ún. bárd formájú toll a legnépszerűbb.
• Külső kar – A forgótól a víz felé eső része.
• Belső kar – A forgótól a hajó belseje felé eső része.
• Nyél – A belső kar legömbölyített vége, amit az evezős fog.
• Bőrözés (mandzsetta) – Kopásálló bőrből vagy műanyagból készült hüvely, amely a lapátnak a forgóra támaszkodó felületét védi.
Légszekrény: A versenyhajóknak az orr, illetve a far felé eső könnyű, vízhatlan műanyaggal fedett része, mely az ütközéseknél véd.
Ölből indulás: Az előremenetel első része, a lapátnyél félkör alakú ívvel történő lenyomása a combok irányában, majd a combok fölött a térdek elé vezetése.
Ritmus: Az áthúzás (erőkifejtés) és az előremenetel (ellazulás) állandó, ismétlődő váltakozása, illetve időbeli lefolyásának egymáshoz viszonyított aránya. Az előremenetel ideje általában hosszabb, mint az áthúzásé: alaptempóban 1:3 vagy 1:2, versenysebességnél 1:1 az arány.
Sínpálya: A hajó közepén kb. a vízvonal magasságában a gerincvonaltól jobbra és balra egyenlő távolságban elhelyezett, a közepén vájattal ellátott két fémlemez. A vájat a kocsi (guruló ülés) egy síkban történő előre-hátramozgását biztosítja.
Svert: A far közelében, a hajó fenekének pontosan a közepére rögzített lemez, amely a hajó irányban és egyensúlyban tartását segíti elő.
Tanmedence: Az evezés oktatására alkalmas medence, amelynek a közepén az evezőshajó teljes felszereltségével (guruló ülés, lábtartó stb.) rendelkező rögzített tantutaj van, és az evezősök rácsozatos tollú lapáttal hajtják a tantutajt körülölelő vizet. A tanmedencében a balansz (egyensúly) tartás kivételével az evezősmozgás minden részlete biztonságosan megtanítható.
Túrahajó: Az evezőshajóknak szélesebb, többnyire palánkos építésű, a hajó orrától a faráig nyitott, biztonságos vízfekvésű változata, ezért vízi túrákon a felszerelések és egy-két nem evező személy is elhelyezhetők benne.
Ütközéscsökkentő (lökhárító) orrgomb: A hajó orrára ütközőcsillapítót kell szerelni, rendszerint min. 4 cm átmérőjű, tömör gumiból vagy hasonló anyagból készült fehér gömböt. Versenyhajó: Az evezős hajóknak hosszirányban megnyújtott, karcsú, a lehető legnagyobb mértékben könnyített, légszekrényes változata. A keményebb, többnyire kőrisfából készült bordaszerkezetet vékony cédrusfa lemezzel, ma szénszállal megerősített műanyagokkal borítják. A legkönnyebb és legnagyobb teherbírású hajók borítása méhsejt szerkezetű.
Villa: Négy-öt szárból álló, fémből készült, a forgót tartó szerkezet, melyet a hajó oldalpalánkjához rögzítenek.
Vízre (hajóba) szállás: Az evezős, miután a lapátokat a forgóba behelyezte, arccal a hajó fara felé fordulva, a víz felőli lábbal a versenyhajóban a belépőre, a túrahajóban a hajó aljára lépve, a víz felőli kézzel a két lapát nyelét a lábtartó fölött összefogva, a part felőli kézzel a palánkot vagy a villaszárat fogva, a stégen lévő lábbal a hajót a stégtől elrúgja, majd a guruló ülést ezzel a lábával maga alá húzza és ráül, közben először az elrúgó lábát, majd a belépő lábát is behelyezi a lábtartóba.

Hajófajták:

Egypárevezős (szkiff)

Kétpárevezős (dubló)

Kormányos négypárevezős

Kormányos nélküli kettes (peror)

Kormányos (kox) négyes

Kormányos nélküli (non kox) négyes

Nyolcas (mindig kormányossal)