Kajak-Kenu Sportágtörténet

A kajakban a versenyző kéttollú lapáttal, kétoldalú szimmetrikus, ciklikus mozgással evezve halad a vízen menetirányban ülve, lábkormánnyal irányítva hajóját. A kenuban a versenyző egytollú lapáttal, fél térdre ereszkedve, jobb vagy baloldalon aszimmetrikus körmozgással, menetirányban evezve vezeti a hajót. Mindkettő egyéni, illetve csapathajós vízi sport, különböző távokon. A síkvízi vagy gyorsasági (sprint) néven illetett kajak-kenu csak állóvizű, bójákkal kijelölt pályán tartott verseny. E klasszikus szakág mellett hat további ismert: maraton, szlalom, vadvízi (rafting), kajakpóló, sárkányhajó és vízitúra.

Kezdetek

A hagyomány szerint a kajak közvetlen őse a grönlandi eszkimók bőrből varrt, csont- vagy favázra feszített vízi járműve, zárt tetővel, kis beülővel, ami meggátolta, hogy a jeges víz befolyjon a hajótérbe. Kéttollú lapáttal, mindkét oldalon eveztek. A kajak használata elterjedt a svéd és norvég halászok körében is, az eszköz használatát Skandináviából vették át Európa országai.
A kenu szintén Amerikából származik, nádból, illetve nyírfakéregből készítették. Az elnevezés a közép- és dél-amerikai bennszülött indián törzsek nyelvén fatörzset jelent, átvitt értelemben pedig fából készült sajkát, fedélzet nélküli hajót. A kenu az észak-amerikai telepesek által vált ismertté először az angolszász országokban, majd Európában.
A kajakozás, mint vízi sport 1865-ban jelent meg, amikor a skót John Mac Gregor „Rob Roy” nevű, eszkimócsónakra hasonlító hajójával bejárta az ismertebb angliai folyókat, majd Franciaország, Németország és Svédország, később pedig Palesztina vizeit. Túrahajója nagy sikert aratott, hatására az említett országokban megindult a vízi túrázás.
A sportág fejlődését jelentősen meggyorsította az 1905-ben létrehozott összerakható és szétszedhető gumikajak, amely Alfred Heurich, német diák találmánya volt. A „Delfin” névre keresztelt hajó váza bambusznád volt, huzata pedig autótömlő.

Az intézmények megalakulása

Az első kajakegyesület 1866-ban alakult meg Angliában, Royal Canoe Club néven, s egy évvel később már első kajakversenyét is megrendezte.
A sportág első nemzetközi szervezete: a kajak-kenusport nemzetközi képviselete (Internationale Repräsentantenschaft für Kanusport, IRK), amelyet a dán, a német, az osztrák és a svéd nemzeti kajakszövetség képviselői alapítottak meg 1924. január 19-én, Koppenhágában. A szervezet szabályozta a nemzetközi versenyhajók méretét, valamint a nemzetközi versenyek távját.
Stockholmban, 1946-ban 12 nemzeti szövetség részvételével megalakították a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséget (International Canoe Federation, ICF), amelynek jelenleg közel 150 nemzeti tagszövetsége van. 1969-ben megalakult az önálló Európai Kajak-Kenu Szövetség is (European Canoe Association, ECA). Magyarország mindkettőnek tagja.

Versenyek

Első ízben 1924-ben szerepelt az olimpiai játékokon a kajak-kenu, akkor még, mint bemutató-sportág. 1934-ben a NOB felvette a kajak-kenut az olimpiai sportágak közé, így az 1936-os berlini olimpián a férfiak már kilenc versenyszámban indulhattak. 1948-tól már a nők számára is rendeztek futamot. A versenytávok sokat változtak az idők során, többet eltöröltek, sok újat felvettek. A trend az egyre rövidebb távok felé tolódott; eredetileg 1000 és 10 000 méteren zajlottak a versenyek, a hölgyek pedig 5000 méteren mérték össze tudásukat. 1956-ban a maratoni távokat kivették az olimpia műsorából, 1988-tól maratoni távokon külön rendezik a világversenyeket Az olimpián és világbajnokságon már 200 méteres számok is szerepelnek, a világbajnokságon pedig bemutatkozott a női kenuzás is. Jelenleg összesen 12 számban hirdetnek olimpiai bajnokokat gyorsasági kajak-kenuzásban.
Az első síkvízi világbajnokságot 1938-ban rendezték a svédországi Vaxholmban. 1970-től – az olimpia éveit kivéve – minden évben volt világbajnokság. 1933 óta létezik Európa-bajnokság a sportágban. A sorozat 1969-ben megszakadt, de 1997 óta újra rendeznek Európa-bajnoki versenyeket. Világbajnokságot és Európa-bajnokságot eleinte kétévenként rendeztek, az utóbbi évtizedekben már évente. A világkupa-versenyekre 1992 óta kerül sor.
Az első maratoni világbajnokság ideje 1988-ban volt, 1999-ben és 2007-ben Győr adott otthont a rendezvénynek. Az első maratoni Európa-bajnokságot 1995-ben tartották. Szlalom világbajnokságokat már 1949 óta rendeznek páratlan években, 2009-től pedig már évente. Európa-bajnokságuk 1996-tól létezik. Kajakpóló világbajnokságokat 1994-től rendeznek kétévente (páros években) férfiaknak és nőknek egyaránt, Európa-bajnokságokat pedig 1995-től, szintén kétévente (páratlan években). A rafting 1998 óta szerepel a vb-k, 2000 óta az Európa-bajnokságok műsorán. Sárkányhajó versenyszámban 1995 óta kétévente rendeznek világbajnokságot, 2013-ban Szeged adott otthont a versenynek. 1996-tól évente van Európa-bajnokságuk is.
A kajak-kenu sportágat szinte teljesen az európaiak uralják, az összes olimpiai érem 90%-át ők nyerték. A nemzetek rangsorában évtizedek óta Németország (az NSZK és az NDK eredményeit is számba véve) és Magyarország játssza a vezető szerepet.
A nagy nevek között mindenekelőtt a német Birgit Fischert kell megemlíteni, aki egymaga nyolc olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet; 1980-tól – 25 éven át – a sportág meghatározó személyisége volt. A férfiaknál a svéd Gerd Fredrikssonnak van a legfényesebb olimpiai éremgyűjteménye: hat arany.

A kajak-kenu történetének kezdetei Magyarországon

Az első magyar írásos forrás Széchenyi István gróf tollából származik. 1818-ban, törökországi útja során találkozott a tengerészek által használt „kajik” elnevezésű vízi járművel, és részletes leírást készített róla. Az első pesti Regatta 1863. június 8-án, este fél 7-kor kezdődött, a Budapesti Hajósegylet rendezésében. Az első két szám evezőfutam volt, a szandolin versenyre a harmadik számban került sor. Abban az időben a Széchenyi által említett törökországi kajik, és az 1829-ben, egy pesti újságban leírt eszkimó kajak két változata volt ismert: a fedett kajakokat akkor canoe-nak, a fedetleneket szandolinnak nevezték. Az említett versenyszámban egy Freisleder nevű pesti molnár győzött. E futamot tekinthetjük a kajak-kenu versenyek magyarországi előképének.
1877-ben megalakult a Győri Csónakázó Egylet. Két fiatal tagja, Mihalkovics Tivadar és Némethy Ernő 1882-ben két regattát szervezett Budapesten és Balatonfüreden. Utóbbin – 1000 méteres távon – a grönlandi szandolinok versenyében is hirdettek győzteseket. Első a győriek „Lapving”-je lett, amelyben Balogh Kálmán evezett, második Young Richárd „Fogas” nevű kajakja volt.
Az első írásos emlék magyar kajakozóról, aki nemzetközi kajakversenyen vett részt, 1888-ból való: a zürichi kajak regattán második helyezést ért el Serényi János, aki az Előre Csónakázó Egyesület versenyzője volt. 1894-ben (ugyanabból a klubból) Előd Tibor győzött, szintén Zürichben.

A hőskor

Az I. világháború után a vízi cserkészetnek köszönhetően fejlődhetett tovább a kajak-kenu sport. 1926-ban megalakult a Magyar Szabadevezősök Egyesülete, amelyben 1928-ban kajak-kenu szakosztály alakult. 1930-ban dr. Zsembery Gyula és Hábl Károly vezetésével megalakították a Magyar Kajak-Egyletet, hazánk első kajak-kenu klubját.
Az 1920-as évek során fellépett a magyar sporthajó építők első nagy generációja: Faragó bácsi, a Római-parti mester és tanítványai. Dóka Mátyás Óbudán készült sporthajóit már külföldre is szállította. Osváth György, aki nevezetes alakja a magyar kajaksportnak, Linzben vásárolt hajóját átalakítva megépítette a kor legjobb kajakját, a „Nudli”-t. 1930-ban megkezdődött a „hátizsákos” kajakok (Falboot) hazai gyártása. A vízi cserkészek és leventék továbbra is meghatározó szereplői voltak a magyar kajak-kenu sportnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség megalakulása

1936-ban, a NOB kongresszusán a kajak-kenu sportágat felvették az olimpiák műsorára. 1934-ben dr. Max Eckert, a Nemzetközi Kajak Szövetség (FIC) elnöke a Magyar Kajak-Egyleten keresztül meghívta kajakosainkat az 1936-os berlini olimpiára, s hajókkal, tervrajzokkal segítette a sportág fejlődését. Nemzetközi versenyekre, szakemberképzésre hívta a magyarokat, vállalta a vendéglátás költségeit, továbbá javaslatot tett egy önálló szövetség megalakítására. 1934 végén a Magyar Kajak-Egylet és a Magyar Cserkész Szövetség közös beadvánnyal fordult a Magyar Evezős Szövetséghez, az önálló kajakosztály vagy szövetség megalapítása tárgyában.
1935-ben a Magyar Evezős Szövetség (MESz) elutasította dr. Max Eckert felajánlását, viszont 1936 áprilisában megalakította a Kajak Osztályt. Az Országos Testnevelési Tanács végül hozzájárult ahhoz, hogy 1941. július 30-án megalakuljon az önálló Országos Magyar Kajak Szövetség. Alapszabályát és versenyszabályzatát Wittwindisch Tibor elnökhelyettes, a 102-es vízi cserkészcsapat vezetője állította össze.

Az első nemzetközi sikerek

1935. június 29-én, Budapesten, a Margitsziget mellett megrendezték az első hivatalos magyar kajakversenyt. Győztesei: Salgó István és Káldor István. 1936. június 7-én sor került az első nemzetközi kajak-kenu versenyre, Magyarországon. 1936-ban, az olimpiai válogatók után öt fő került a Berlinbe induló magyar csapatba, az olimpiai döntőbe azonban egyiküknek sem sikerült bekerülnie.
A következő, magyar szempontból jelentős nemzetközi verseny az 1938. augusztus 9-én, a svédországi Vaxholmban megrendezett első kajak-kenu világbajnokság volt, ahol hatalmas magyar siker született. Az F-1-es szám (faltboot) 10.000 méteres versenyében Balatoni Kamill – óriási harc után – csak 30 centiméterrel szorult a második helyre, megelőzve számtalan akkori világklasszist.
A világbajnokság után megrendezték az első, magyar országos kajak-kenu bajnokságot. 1940-ben, az egyéni nemzetközi sikerek után a magyar kajakcsapat a német bajnokságban, Starnbergben kilenc számban nyert aranyérmet, ezzel a világ élvonalába kerültünk. Az 1940-es év további érdekessége, hogy a hölgyek számára is országos kajakbajnokságot rendeztek, 1942-ben pedig már kenuzók is indultak a bajnokságban – kettes és tízes versenyszámban.

Átfogó változások a magyar kajak-kenu sportban

A II. világháború végén a sportág vezetősége – Habl Károly irányításával – megszervezte a Vízi Kisegítő Karhatalmi Alakulatot (KISKA). A század létszáma kb. 100 fő volt. Ebbe az egységbe vonták össze a sportolókat, hogy megmentsék őket a frontszolgálattól. Így maradt életben a sportág sok későbbi sikeres vezetője és versenyzője, de tragédia is történt: a KISKA öt tagját, köztük Balatoni Kamillt, első világbajnoki érmes kajakversenyzőnket, egy SS-alakulat 1945 februárjában kivégezte.
A háború befejezését követően a hazai vezetőség újraszervezte a kajak-kenu sportot, és minden más sportágat megelőzve megrendezte az országos bajnokságot. 1948. augusztus 9-én Magyarországot felvették az 1946-ban újjáalakult Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) tagjai közé. Sorra alakultak a vidéki klubok (Diósgyőr, Miskolc, Ózd, Vác, Győr). Hírverő kajak-versenyeket rendeztek Szegeden, Szolnokon és Győrben. A szakmai vezetés meghirdette a kenu és a női szakág fejlesztési programját. Az edzőtanfolyamokon kötelezővé tették a gyakorlati vizsgát a kajakedzőknek kenuzásból, a kenuzóknak kajakozásból.
1956 nyarán a szövetség Pozsony és Budapest között megrendezte az első Nemzetközi Dunatúrát (TID), amely a mai napig Közép-Európa egyik legnagyobb vízitúra eseménye. 1957 közepén a Magyar Testnevelési és Sportszövetség (MTS) döntött a szövetség új, hivatalos nevéről: Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSz).
1958-ban Granek István (1958 és 1971 között szövetségi kapitány) javasolta, hogy a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu szakedzői képzést indítsanak. Az elnökség határozatában elrendelte a képzés kiírását, ténylegesen pedig 1962-ben indulhatott el az első tanév.

Akik az első aranyérmeket nyerték

A magyar kajak-kenu sport már a negyvenes évek elején a világ élvonalába került. Helsinkiben, az 1952-es olimpián a Varga Ferenc – Gurovits József kajak kettes bronz-, a kenuzó Novák Gábor és Parti János ezüstérmet nyert. Ezek a sportág első magyar olimpiai érmei.
1954-ben, a franciaországi Maconban rendezett világbajnokságon 6 arany-, 5 ezüst- és 5 bronzérmet nyertek a magyarok, ezzel a kajak-kenu belépett a magyar sikersportágak sorába. Első világbajnoki aranyunkat a kajakozó ikrek, a Mészáros-fivérek nyerték.
Az 1956-os magyar forradalom nyomán kialakult helyzet mély aggodalommal töltötte el az egyidejűleg a Melbourne-i olimpián résztvevő magyar sportolókat, akik mindent megtettek a jó eredmény elérése érdekében. Az első aranyérmet –egyben a magyar kajaksport első olimpiai győzelmét – az Urányi János-Fábián László páros szerezte meg, 10.000 méteren.
1957-ben, a belgiumi Gentben megrendezett Eb-n is győzött az Urányi – Fábián pár, Parti János és Novák Gábor pedig a kenuzás első magyar Európa-bajnokai lettek. 1958-ban, a prágai világbajnokságon kajak-kenu válogatottunk hullámvölgybe került, de az Urányi-Fábián páros ismét győzött, ezzel olimpiai bajnoki címük mellé megszerezték a világbajnokit is. A páros minden rangos nemzetközi versenyen nyert, ahol csak rajthoz állt.
Az 1950-es évekkel befejeződött a magyar kajak-kenu sport első sikerkorszaka. Az évtizedben sportágunk versenyzői minden világversenyen (olimpia, vb, Eb), minden szakágban nyertek aranyérmeket.

Sikerek és kudarcok

Az 1960-as római olimpián nem rendeztek 10.000 méteres versenyszámokat, viszont bevezették a kajak egyes 4×500 méteres váltót és a kajak kettes 500 méteres női futamot. Parti János fantasztikus küzdelemben aranyérmes lett, és az összes magyar versenyző dobogóra állhatott. A poznani Európa-bajnokságon (1961) a Szöllősi Imre-Fábián László kajakpáros (K-2/1000 és 10.000 m) bebizonyította, hogy ők a legjobbak a nemzetközi mezőnyben, Parti János pedig harmadik Európa-bajnoki címének örülhetett C-1/10.000 méteren.
A tokiói olimpia kisebb csalódást jelentett; a válogatott egyetlen ezüstérmét Hesz Mihály érte el.
Az 1966-os grünaui világbajnokságon Hesz és Hajba Antal egyes hajóban, Szöllősi Imre és Fábián László kettesben győzött.
A mexikói olimpiára sikerült megoldani az akklimatizálódás és a kétszeri formába hozás problémáját. Így az 1968-as olimpián a magyar csapat ragyogóan szerepelt: Hesz Mihály és Tatai Tibor révén két aranyérmet nyertünk, és akárcsak Rómában, minden célba ért versenyzőnk érmet szerzett.
A női és férfi kajak, valamint a kenu szakágban egyaránt felnőtt egy új, sikeres generáció. A kajak-kenu válogatottat szinte kizárólag világbajnok versenyzők alkották. Vidéken a váci, miskolci, szolnoki és a győri egyesületekből, Budapesten a BKV, a Bp. Vasas Izzó, a Dózsa, az MTK, az FTC, a Csepel, a Ganz és a KSI neveltjei közül kerültek ki a legjobbak. A húsz világbajnoki győzelem mellett csalódást jelentett, hogy a sportág versenyzői – köztük a többszörös világbajnok, nagyszerű kenuzó: Wichmann Tamás – sem 1972-ben, Münchenben, sem 1976-ban, Montrealban nem nyertek olimpiai aranyérmet.
Az 1980-as moszkvai olimpián – 12 év után – újra felhangzott a magyar himnusz a korábbi világbajnokságokon is kiemelkedően szereplő Foltán László – Vaskuti István kenupáros tiszteletére. A hidegháború következtében az USA és több nyugat-európai ország távol maradt az olimpiáról. „Válaszul”: 1984-ben a Szovjetunió és a szocialista országok többsége, köztük Magyarország nem vett részt a Los Angeles-i olimpián. A részvétel elmaradása miatt több kajakozó és kenuzó élversenyzőnk keserű szájízzel fejezte be pályafutását.
A generációváltás 1985-ben a belgiumi, mecheleni világbajnokságon teljesedett ki, az elkövetkező években pedig női és férfi kajakozóink sikert sikerre halmoztak. 1986-ban, Montrealban válogatottunk – az 1973-as tamperei világbajnoksághoz hasonlóan – hét világbajnoki aranyérmet nyert. Női kajak négyesünk (Géczi Erika, Mészáros Erika, Rakusz Éva és Kőbán Rita) első ízben szerzett világbajnoki aranyérmet.
A nyolcvanas évek második felében kilenc férfi kajakozónk nyolc világbajnoki aranyérmet nyert. Az 1988-as szöuli olimpián pedig két aranyérmet szereztek: Gyulay Zsolt kajak egyes 500 méteren, a Csipes Ferenc – Gyulay Zsolt – Hódosi Sándor – Ábrahám Attila kajak négyes pedig 1000 méteren győzött. Az olimpiai sikerek némileg elhomályosították az ugyancsak 1988-ban, az angliai Nottinghamben megrendezett első, maratoni világbajnokság kenu egyesében aranyérmet nyerő Pétervári Pál teljesítményét.
A sikerek a különleges, körültekintő felkészítésnek és a kemény edzésmunkának voltak köszönhetőek. Parti János szövetségi kapitány már az 1970-es évek második felétől bevezette a 3-6 hét időtartamú tél végi, ún. melegvízi (spanyolországi, kubai, mexikói magaslati) edzőtáborozásokat. A 80-as évek második felétől a sikerek Fábiánné Rozsnyói Katalin, Angyal Zoltán és más kiváló edzők munkáját dicsérik, akik számos olimpiai és világbajnokot neveltek.
1981. június 27-én megrendezték az első versenyt a szegedi Maty-éri kajak-kenu pályán. 1986-ban új kajaklapát-konstrukció jelent meg a nemzetközi versenyeken: az ún. wing-lapát.

Változások kora

1991-ben, a párizsi világbajnokságon utoljára rendeztek 10.000 méteres futamokat. 1993-ban, Koppenhágában a hosszú távú versenyek helyett már 200 méteres távon is indították a kajak és kenu egyest, párost és négyest a világbajnokságon.
A rendszerváltás után a magyar szövetség már az új kihívásokat és elvárásokat is figyelembe véve dolgozott a sportág tiszteletet érdemlő hagyományainak megőrzése és újabb sikerei érdekében.
A 1990-es években a kajak-kenu sport Magyarországon eladdig kevésbé ismert szakágai kezdtek ismertté válni. 1989-ben a szövetség megrendezte az első maratoni bajnokságot, illetve az első országos kajakpóló bajnokságot. A 90-es években a magyar csapat már rendszeresen részt vett a kajakpóló Európa- illetve világbajnokságokon. A vadvízi evezés is egyre népszerűbbé vált, a magyar kajakozók, kenuzók felfedezték az ausztriai Salzach, Inn és a szlovéniai Soca folyókon a raftokban, trekkekben, vadvízi kajakokban való túrázás örömeit.
1989-ben, a bulgáriai Plovdivban megrendezett világbajnokságon férfi kajak négyesünknek immár harmadik éve nem akadt legyőzője. Gyulai Zsolt és Ábrahám Attila két-két aranyérmet nyert. 1990-ben, a lengyelországi Poznanban rendezett világbajnokságon a megszerzett tíz magyar éremből hét női, illetve kenuzó versenyzőinket dicséri.
A vaxholmi világbajnokságon Petrovics Béla megszerezte a férfi maratoni kajakozók első aranyérmét. A hölgyek jóvoltából is először örülhettünk aranyéremnek maratoni távon: az Erdődi Ágnes – Baranyai Andrea kajakpárosnak köszönhetően.
Az 1991-es párizsi, síkvízi világbajnokságon a kenuzók remek teljesítményt nyújtottak: három aranyérmet nyertek, a magyar férfi kajak négyes hatodszorra is győzni tudott. 1992-ben, Barcelonában megszületett a női négyes régen áhított aranyérme: Kőbán Rita, Dónusz Éva, Czigány Kinga és Mészáros Erika olimpiai bajnok lett.
1993-ban, a koppenhágai vb-n kenuzásban négy, kajakozásban pedig egy aranyérem termett. Akkor kezdődött a magyar kenu négyesek ragyogó sorozata: tíz éven keresztül nyerték az aranyérmeket. 1994-ben, Mexikóvárosban versenyzőink mindhárom szakágban (női kajak, férfi kajak, kenu) aranyérmesek lettek, ráadásul – új csúcsot felállítva -: tizenkét világbajnoki ezüstéremmel tértek haza. 1995-ben, a duisburgi világbajnokságon „rátettek egy lapáttal”: a kilenc kenuszámból hatot a magyarok nyertek, ebből ötnek Kolonics György és Horváth Csaba is részese volt. Kőbán Rita ugyanott két egyéni számban nyert aranyérmet, s a férfi kajak négyes sem talált legyőzőre.
1992-ben, Brisbane-ben Kolozsvári Gábor kenu egyesben, 1994-ben, Amszterdamban Gyulai István és Bohács Zsolt kenu kettesben állhatott a dobogó tetejére a maratoni világbajnokságon.
1996-ban, Atlantában minden idők egyik legszorosabb kajak egyes versenyén Kőbán Rita győzött, a kenu kettesek futamában pedig Kolonics György és Horváth Csaba nyert olimpiai aranyat.
A 80-as évek második felétől a versenyzők a csoportos, ún. falkaedzések mellett egyéni edzésmunkát is végeztek. Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával a női kajakozók – az egységes, átgondolt edzésmunka eredményeként – sorra aratták a győzelmeket a világversenyeken. Angyal Zoltán (Bp. Honvéd) kajakozói egyesben és négyesben is kiválóan teljesítettek, Fábián László több klubból összeálló csapata, illetve Nagy László KSI-ben nevelkedett, a későbbiekben az MTK-ban versenyző kajakosai szintén remek eredményeket értek el. Annak ellenére, hogy a magyar edzők ebben az időszakban nem rendelkeztek külföldi kollégáikéhoz hasonló tudományos és egészségügyi háttérrel, versenyzőikkel egyre javuló eredményeket értek el. Sikereik titka, hogy az edzői műhelyekben sikerült magas színvonalú, minőségi versenyszellemet kialakítaniuk.

A magyar kajak-kenu sport aranykora

Az Európai Kajak-Kenu Szövetség (ECA) 1997-ben, a bulgáriai Plovdivban újra megrendezte a kajak-kenu Eb-t, ahol az Angyal Zoltán szövetségi kapitány vezette válogatott kilenc aranyérmet szerzett, a Dartmouth-i világbajnokságon pedig nyolc győzelmet arattak versenyzőink.
Ugyanabban az évben, Győrött, Rába Sárkányhajó Club néven megalakult az első sárkányhajó klub, egy évvel később pedig létrejött a Magyar Sárkányhajó Szövetség. 2003-ban, Csepelen rendezték a szakág első bajnokságát.
1998-ban Szeged adott otthont az első, Magyarországon rendezett kajak-kenu világbajnokságnak. Azon a versenyen tört be a nemzetközi élvonalba a kajak egyes 500 méteres futamának győztese, Vereckei Ákos.
Az 1999-es zágrábi Európa-bajnokságon halványabban szerepeltünk, de nem maradtunk aranyérem nélkül: Vereckei győzelme mellett az elkövetkező években a világ- és Európa-bajnokságokon öt aranyérmet nyerő Szabó Szilvia – Bótha Kinga – Kovács Katalin – Visski Erzsébet kajak négyes elsőségének örülhettünk. A milánói kajak-kenu világbajnokságon aranyéremmel mutatkozott be a Kammerer Zoltán – Storcz Botond – Vereckei Ákos – Horváth Gábor kajak négyes is.
A 90-es évek végén tűnt fel Csay Renáta, maratoni kajakozó, aki egyéni és páros versenyszámokban is számtalan világ- és Európa-bajnoki címet nyert, illetve Csabai Edvin, maratoni kenuzó, aki egyéniben, illetve Györe Attilával párosban szintén több ízben nyert vb-t és Eb-t.
A 2000-ben megrendezett poznani Európa-bajnokságon ragyogóan szerepelt Kőbán Rita, aki három aranyéremmel térhetett haza. A sydneyi játékok alkalmával, amely a magyarok számára a sportág legsikeresebb olimpiája volt, négy arany-, két ezüst- és egy bronzérem került a versenyzőink nyakába.
A 2004-ben, Athénban megrendezett olimpián berobbant a hazai és nemzetközi élvonalba Janics Natasa, aki egyesben, valamint – Kovács Katalinnal – párosban 500 méteren olimpiai bajnokságot nyert. Férfi kajak négyesünk szintén aranyérmes lett. 2006-ban ismét Szeged volt a világbajnokság színhelye. A kajak-kenu sport felért a csúcsra: versenyzőink 12 világbajnoki aranyérmet nyertek. Női kajakosaink minden számban, összesen kilencszer győztek.
2007-ben, a duisburgi világbajnokságon új csillagunk, a kenuzó Vajda Attila megnyerte első aranyérmét. Hölgyversenyzőink „csak” négy aranyérmet nyertek, ami elsősorban a szakágban nem sokkal korábban kirobbant edző-versenyző konfliktus rovására írható.

2008-tól napjainkig

A pekingi olimpia előtt nem sokkal hatalmas tragédia érte a kajak-kenu társadalmat, ugyanis – felkészülés közben – váratlanul elhunyt Kolonics György, a magyar kenusport legeredményesebb versenyzője. Emlékét – egyebek mellett – az Angyal Zoltán által vezetett alapítvány, valamint a tragédia napján évente megrendezett fáklyás felvonulás és megemlékezés őrzi.
2008-ban lemondott Angyal Zoltán, minden idők legsikeresebb kajak-kenu szövetségi kapitánya. Utódja a háromszoros olimpiai bajnok, Storcz Botond lett.
A 2008-as pekingi olimpián a kajak-kenu sport a többi sportághoz képest jól, az előző olimpiai és világbajnoki eredményekhez képest szerényebben szerepelt. Kovács Katalin a kajak egyes futama után Janics Natasával párosban is győzött. A kenu 1000 méteres futamában Vajda Attila olimpiai bajnok lett.
2009-ben, a brandenburgi Eb-n a kenu egyesben győztes Vajda Attilát, valamint a kenu kettesben győztes Sáfrán Mátyást és Sáfrán Mihályt kivéve mindegyik aranyérmünket a női kajakozók nyerték, akárcsak a kanadai vb alkalmával. A következő évben pedig – mindkét világversenyen – csak hölgyversenyzőink nyertek, igaz, nem kevésszer: mindkét alkalommal 6 aranyérmet.
2011-ben jelentős felújítások és fejlesztések zajlottak a szegedi kajak-kenu pályán, amely a síkvízi gyorsasági világbajnokság színhelye volt. A hazai közönség előtt Csipes Tamara két egyéni számban, Kovács Katalin és Kozák Danuta pedig párosban és négyesben is a dobogó tetejére állhatott. Kenuban Vajda Attila szerzett aranyérmet. A belgrádi Európa-bajnokság hasonlóan eredményesnek bizonyult.
A 2012 tavaszán megrendezett zágrábi Eb kedvező kilátásokkal kecsegtetett a közelgő, londoni olimpia előtt; a szülés után rekord gyorsasággal visszatérő Dusev-Janics Natasa egyéniben és Kovács Katalinnal párosban is győzni tudott. Londonban mégis csak a dobogó harmadik fokára állhatott fel egyéniben, s a párosnak is meg kellett elégednie az ezüsttel. A Dombi Rudolf – Kökény Roland páros viszont nemcsak az Európa-, hanem az olimpiai bajnoki címet is el tudta hódítani! Kozák Danuta egyéniben, illetve Szabó Gabriella, Kovács Katalin és Fazekas Krisztina oldalán négyesben is aranyérmet szerzett. Kenuzóinknak nem termett babér Londonban, noha az Eb-n, Zágrábban a Lakatos Zsanett – Takács Kincső összeállítású női kenu párosunk a dobogó legfelső fokára állhatott.
2013 júliusában először rendeztek Magyarországon sárkányhajó-világbajnokságot. A hazai csapatok kiválóan teljesítettek, több érmet is elhódítottak.
A gyorsasági világ- és Európa-bajnokságon szerzett érmek pedig azt bizonyítják, hogy a magyar kajak-kenu továbbra is a világ élvonalában van.

Parasport

A kajak-kenu 2016-ban szerepel először a Paralimpia programjában. Jelenleg A, TA és LTA kategóriában indulhatnak a versenyzők attól függően, hogy sérültségük milyen fokú.
B3 kategóriában indulhatnak a látássérült versenyzők. Kajak és kenu számban egyaránt versenyezhetnek, speciálisan kialakított egyes, illetve kettes hajókban.

Advertisements