Korcsolyázók

Regőczy-Sallay páros
Regőczy Krisztina (Budapest, 1955. április 19.) és Sallay András (Budapest, 1953. december 15.)

Jégtáncosok

Legkiemelkedőbb eredményeik: olimpiai ezüstérmesek (Lake Placid, 1980), világbajnokok (Dortmund, 1980), világbajnoki ezüst- (Bécs, 1979) és bronzérmesek (Ottawa,1978), kétszeres Európa-bajnoki ezüst- (Helsinki, 1977; Göteborg, 1980) és bronzérmesek (Strasbourg, 1978; Zágráb, 1979)

Jégtáncukat elegancia és könnyedség jellemezte. Legemlékezetesebb előadásaik magyar táncra, a csárdásra épültek. Versenyzői pályafutásuk után 1980-81-ben az Ice Follies, 1981-82-ben a Holiday on Ice elnevezésű amerikai társulatnál dolgoztak jégtáncosként. Regőczy Krisztina később fontos pozíciót vállalt a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségben, 2010 óta a műkorcsolya-, jégtánc- és szinkronkorcsolya-szakág sportigazgatója. Tagja a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, illetve a Nők a sportban bizottság vezetője. Sallay András sportpályafutása befejezése után műkereskedelemmel foglalkozott. Amatőr festő. Jelenleg a nemzetközi műkorcsolya-sportban vállal aktív szerepet, és egy sportmenedzser cég kelet-európai képviselője.

Nagy-testvérek
Nagy Marianna (Szombathely 1929. január 13. – 2011. május 3.) és Nagy László (Szombathely 1927. augusztus 13. – 2005. április 19.)

Műkorcsolyázók, edzők

Legkiemelkedőbb eredményeik: olimpiai bronzérmesek (1952 és 1956), világbajnoki bronzérmesek (1950, 1953, 1955), kétszeres Európa-bajnokság győztesek (1950, 1955), Európa-bajnoki ezüstérmesek (1949, 1953, 1956, 1957), Európa-bajnoki bronzérmesek (1952)

Három téli olimpián vettek részt, 1948-ban St. Moritzban hetedikek lettek. Az 1952-es oslói és az 1956-os Cortina d’ Ampezzó-i olimpián a dobogó legalsó fokára állhattak fel. Sportolói pályafutásukat az 1958-ban fejezték be. Marianna még 1956-ban edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, így később edzőként dolgozott a budapesti Petőfinél, a későbbi BSE-nél, 1977 és 1984 között a jászberényi Lehel SE-nél, majd 1984 után Szegeden és Szombathelyen. E mellett 1966-ig a Magyar Jégrevü szólistájaként korcsolyázott. 1970-től műkorcsolya szakelőadóként tevékenykedett a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézetében. László1954-ban orvosi diplomát szerzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1956-ban ezt sportorvosi oklevéllel egészítette ki. 1954-től a Sportkórházban dolgozott orvosként, később főorvosi pozíciót töltött be. 1972-től a magyar korcsolyaválogatott, 1978-tól a magyar síválogatott, 1987-től a Magyar Labdarúgó Szövetség sportorvosa volt. Orvosi karrierje mellett edzőként is tevékenykedett. 1965-ben elvégezte a Sportvezető és Edzőképző Intézet képzését és megszerezte a műkorcsolya szakedző oklevelet. 1966 és 1972 között a jászberényi Lehel SE edzője volt, de ezen kívül edzősködött a Ferencvárosi Torna Clubnál is.

Kronberger Lili /Szentgyörgyi Imréné/
(Budapest, 1890. november 12. – 1974. május 21.)

Műkorcsolyázónő; a magyar sport első világbajnoka

Legkiemelkedőbb eredményei: négyszeres világbajnok (Troppau, mai nevén: Opava, 1908; Budapest, 1909; Berlin, 1910; Bécs, 1911), háromszoros magyar bajnok (1908-1910).

Férjhezmenetele után, sportsikerei csúcsán, az 1911-es címvédő bécsi világbajnokságot követően hagyott fel a versenyzéssel. Ez volt az a verseny, ahol Kodály Zoltánnal közös újításukat bevezették a műkorcsolya világába: ő volt az első a világon, aki zenei kísérettel előadott művészi programot mutatott be. Mozdulatainak csak rá jellemző eleganciája és harmóniája még inkább kitűnt a zene hatására. A zene mára már minden verseny velejárója lett, e nélkül elképzelhetetlen a műkorcsolya. Férje dr. Szentgyörgyi Imre, a Budapesti Korcsolyázó Egylet elnöke volt, a nemzetközi szövetségben is magas pozíciót töltött be, illetve a sportág versenyszabályainak kidolgozásában is úttörő szerepe vállalt. 1983-tól a zsidó sporthírességek csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. Terták Elemér előterjesztésére 1997-ben a valaha élt legjobb műkorcsolyázók közé választották (The World Figure Skating Hall of Fame).

Földváry Tibor
(Öttövény, 1853. július 5. – Budapest, 1912. március 27.)

Műkorcsolyázó, első magyar korcsolya Európa-bajnok

Legkiemelkedőbb eredményei: 1892 bécsi Európa-bajnokság 2. hely, 1894 bécsi Európa-bajnokság 3. hely, 1895 budapesti Európa-bajnokság 1. hely

Földváry Tibor a magyar műkorcsolyázás úttörője volt. Ő változtatta e a sportot szórakozásból versenysporttá. A siketnéma sportoló megszerezte az első magyar korcsolya Európa-bajnoki aranyérmet az 1895-ben, Budapesten megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon. A versenyzést sikerei csúcsán, 1895-ben hagyta abba. Visszavonulása után kidolgozta a műkorcsolyázás első nemzetközi szabálykönyvét. E mellett bíráskodott is

Almássy Zsuzsa
(Budapest, 1950. október 8. – )

Műkorcsolyázó, edző

Legkiemelkedőbb eredményei: Európa-bajnoki 2. hely (1971), világbajnoki 3. hely (1969), Európa-bajnoki 3. hely (1967, 1970)

Magyar színekben indult az 1968-as és az 1972-es téli olimpián. Előbbit hatodik hellyel, utóbbit ötödikkel zárta. Több ízben volt az év műkorcsolyázója. 1966 és 1972 között minden évben viselte ezt a címet. 1973-ban az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott az Ice Capades jégrevü szólótáncosaként. 1974-ben tért haza, gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1980-tól Svájcban él családjával, edzőként tevékenykedik.

Advertisements