Kovács István (Budapest, 1970. augusztus 17.)

Ökölvívó, üzletember, sportvezető, televíziós műsorvezető.
Nevelőedzője: Wallenhofer Zoltán (1985-88).
Egyesületei: EVIG Sport Egyesület (Egyesült Villamosgépgyár, 1985-88), Vasas Sport Club (1988-97), Universum Box-Promotion (1997-2002).

Legnagyobb sikerei: amatőrként: olimpiai bajnok (Atlanta, 1996 – harmatsúly), olimpiai bronzérmes (Barcelona, 1992 – légsúly), az első magyar amatőr világbajnok, kétszeres (Sydney, 1991 – légsúly; Budapest, 1997 – pehelysúly), kétszeres Európa-bajnok (Göteborg, 1991 – légsúly; Velje, 1996 –harmatsúly) – profiként: a WBC nemzetközi bajnoka (1999), profi Európa-bajnok (2000), a WBO világbajnoka (2001).

Édesapja, Kovács Gyula az MTK-ban bokszolt. István gyermekként az MTK-ban és a Törekvésben futballozott és a Népstadion SE-ben jégkorongozott. A kőbányai Pongrác-telepen nevelkedett, majd családjával Rákoskeresztúrra költözött. Ott egyik barátját edzésre kísérve került az EVIG ökölvívó szakosztályába. Tizenöt éves korában lett igazolt ökölvívó, tehetsége hamar megmutatkozott, céltudatos sportolói magatartás jellemezte.
1988-ban érettségizett, ugyanabban az évben Gdanskban junior Európa-bajnok lett, majd a Vasashoz igazolt. 1989-tól magyar válogatott, első sikereként Dublinban a Világ Kupán ezüstérmet szerzett légsúlyban (51 kg). Megnyerte első magyar bajnoki aranyérmét is, melyet 1996-ig további hét követett (összesen hét egyéniben, egy csapatban). Az 1990-1991-es szezonban a német Bundesligában, a TSC Boxring Berlin egyesületében versenyzett.
Az 1991-es év óriási sikereket hozott számára. Az Európa-bajnoki cím kivívása után a magyar ökölvívás első világbajnoka lett Sydney-ben, és vezette a világranglistát is (ahogy később 1992-ben és 1996-ban is). Az 1992-es barcelonai olimpián bronzérmes lett.
1993-ban ujjtörése miatt nem indulhatott a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon harmadik volt, immár harmatsúlyban (54 kg). Az 1994-es Világ Kupán a harmadik helyen végzett. 1996-ban Európa-bajnok lett, majd Atlantában, huszonnégy évvel Gedó György aranyérme után ő szerezte az újabb olimpiai bajnoki címet a magyar ökölvívásnak.
1997-ben a budapesti világbajnokságon a pehelysúlyúak (57 kg) között versenyzett, és aranyéremmel búcsúzott az amatőr pályafutásától. Az év végén már fellépett a hamburgi bokszgálán. 1998-ban Muhi András dokumentumfilmet készített róla, életrajza Kokó, a király címmel jelent meg Török Ferenc tollából.
A virtuóz, kiváló technikai felkészültségű, magas mozgáskultúrájú, remek lábmunkájú ökölvívó a profik között is sikeresnek bizonyult. 1999-ben a WBC nemzetközi bajnoka lett, és bár orrtörés miatt ki kellett hagynia néhány hónapot, 2000-ben már elhódította az Európai Bokszunió (EBU) profi kontinensbajnoki címét. Legnagyobb eredménye a WBO világbajnoki övének megszerzése volt 2001-ben. Ezt a címet nem sikerült megvédenie, és 2002 tavaszán visszavonult; profi mérlege huszonkét győzelem, egy vereség.
Üzleti karrierjét már a kilencvenes években elkezdte. 2001-ben beiratkozott a Budapesti International Business Schoolba, a következő évben pedig éttermet nyitott Budapesten. 2012-ben sportmenedzsment szakon végzett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán.
A kétezres évek elején a média világában is kipróbálta magát. Három filmvígjátékban (Üvegtigris, Zsiguli, Idegölő) szerepelt, azóta rendszeresen dolgozik műsorvezetőként és kommentátorként különböző televíziós csatornáknál.
2002-től ellenőr lett a WBO-nál. 2003-tól a Magyar Ökölvívó Szövetség menedzserigazgatója, 2007-től 2013-as lemondásáig annak tiszteletbeli elnöke volt, 2008-tól a MÖSZ hivatásos tagozat ügyvezető elnökeként tevékenykedett. 2004 óta a WBO európai alelnöke. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, az Olimpiai Bajnokok Klubjának, 2011-től a Közszolgálati Testületnek is tagja. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete.
Számos díjjal ismerték el pályafutását, tevékenységét. Hatszor volt az év ökölvívója (1990, 1991, 1994-1997), kétszer az év férfi sportolója (1991, 1996). 1992-ben a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszttel, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1999-ben Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremmel, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. 1996-ban Kőbánya díszpolgárává választották.

Advertisements