Alapállás: a lábaknak, a karoknak és a testnek az a helyzete, amelyből a támadás, illetve a védekezés könnyen végrehajtható.
Általános mozgás: a versenyző támadó- és védőakciót összekötő mozdulatsora.
Árnyékolás: ütő- és védőmozdulatok végrehajtása képzett ellenféllel szemben.
Belharc: testközeli küzdelem, amelyben a támadó felütést, horgokat helyezhet el ellenfelén.
Beütés: a mérkőzést megelőző előkészület utolsó szakasza, amikor a versenyző a mozgásritmus és az ütőtávolság megőrzése érdekében edzőjének tenyerébe ütéseket helyez el.
Boksz: minden esetben és helyzetben a küzdelem kezdetét vagy folytatását jelentő vezényszó.
Break: jelentése „szét”. Elhangzása esetén a küzdő feleknek a vezetőbíró vezényszavára egy-egy lépést kell hátra megtenni, és újabb vezényszó nélkül folytathatják a küzdelmet.
Csalogatás: lábbal és felsőtesttel végzett mozgás, amellyel a versenyző támadásra készteti ellenfelét.
Csapott horogütés: a horogütések egyik változata, amelyet a versenyző enyhén nyújtott karral, felülről ferde irányban lefelé üt.
Cselezés: felsőtesttel történő vagy ütőmozdulattal való mozgás, amelynek célja az ellenfél zavarása.
Cselütés: figyelemelvonó ütés a döntő hatású ütések elhelyezése érdekében.
Egyenes ütés: alapütés, amelynél az ököl alapállásból a legrövidebb úton halad az ellenfél felé, és az ütőmozdulat befejezésekor a kar kinyújtott helyzetben van.
Fejelés: olyan szabálytalanság, amikor a versenyző – képzetlenség, egyensúlyvesztés, fáradtság vagy taktikai indokból – fejjel érinti ellenfelét.
Felütés: alapütés, amelynél a versenyző hegyesszögben hajlított karral, alulról felfelé üt.
Horogütés: alapütés, amelynél a versenyző közel derékszögben hajlított karral, félkörös mozdulatot végez.
Iskolázás: mozgáscsiszolás az edző irányításával, amikor rendszerint az edző tenyérébe üt az ökölvívó.
Knock out, K. O.: kiütés, amelynek alapján az ütést elszenvedő versenyzőre tízet számol a vezetőbíró.
Kiugratás: az ellenfél kimozgatása az alapállásból ellentámadási céllal.
Mélyütés: szabálytalanság, amelynek során a versenyző öv alatti testrészén üti meg az ellenfelét.
Menetidő: a küzdelem tiszta ideje.
Óvás: a versenyző fél térdre ereszkedik, egyik karját feltartja, s közben közli mondanivalóját a vezetőbíróval.
Rászámolás: a harcképtelen versenyzőre a bíró kötelezően nyolcat számol.
Roggyantság: ütés hatására bekövetkezett harcképtelen állapot.
Sorozás: háromnál több alapütésből álló ütésváltozat.
Stop: vezényszó, melynek elhangzásakor a versenyzőnek a küzdelmet abba kell hagyni, és a vezetőbíró további közlését kell betartani.
Ütőtáv: az a távolság, amelyből a versenyzők a küzdelemben ütéssel elérik egymást.
