Történet

Az ökölvívás (boksz) küzdősport, eszköz nélkül (kesztyűben) vívott páros viadal, amelyben a szemben álló felek arra törekszenek, hogy – a megnevezésnek megfelelően, illetve különböző módon – minél többször megüssék egymás felső testét, illetve fejét. A végső cél az, hogy ellenfelük harcképtelenné váljon.

 

Az ököl használata egyidős az emberiséggel. Azt azonban nehéz lenne meghatározni, hogy az ökölvívás, mint az egymás elleni küzdelem szabályozott formája, mikor és hol alakult ki. A fennmaradt tárgyi emlékek, freskók, rajzok, váza- és szobortöredékek tanúsága alapján a különböző korokban, Kínától Mezopotámián át a krétai minószi civilizációig fontos szerepet játszott a katonai képzésben és a testedzésben. Bővebben

A magyar ökölvívás kezdetei, és a sportág önállósulása

Az ökölvívás első magyar említései neves történelmi személyiségek életéhez kapcsolódnak. Egy okmány szerint II. Rákóczi Ferenc az 1670-es években, Prágában ökölvívó-tréningekre járt, és mesterének kilenc forint bért fizetett. Báró Wesselényi Miklós a gróf Széchenyi Istvánnal 1822-ben, Angliában tett látogatása során John Jackson edzőtermében vett ökölvívóleckéket. Bővebben

Kocsis Antaltól Papp Lászlóig

Az első nagy siker – amely jelentősen megnövelte az érdeklődést a sportág iránt – Kocsis Antal légsúlyban aratott győzelme volt az 1928-as amszterdami olimpián (a siker egyben Európa-bajnoki címet is jelentett).

A harmincas évek kiemelkedő időszaknak bizonyultak a magyar boksz történetében. 1930-ban és 1934-ben Budapest Európa-bajnokságot rendezhetett, a helyszín először a városligeti Iparcsarnok, négy évvel később a Városi Színház volt. A viadalokon a magyar versenyzők tizenegy döntőbe verekedték be magukat, öt arany-, illetve hat ezüstérmet szereztek. Bővebben

Török Gyulától Gedó Györgyig

Az 1956-os forradalmat követő politikai változások nem segítették elő a sport, azon belül az ökölvívás fejlődését, és ez megmutatkozott az eredményekben is. Török Gyula (légsúlyban) az 1960-as római olimpián feljutott a csúcsra, de a következő két olimpián nem szereztünk érmet. 1952 és 1969 között egyedül a könnyűsúlyú Kajdi Jánosnak sikerült Európa-bajnoki címet kivívnia, 1963-ban. Az olimpiai eredménytelenségben talán az is szerepet játszott, hogy a korszak nagy hatású edzője, Adler Zsigmond egyik alkalommal sem kapott kiutazási engedélyt. A sportág irányításában és a válogatott háza táján is sűrűn követték egymást a változások. Bővebben

Csak európai aranyérmek

1973-ban és 1975-ben megszületett a magyar ökölvívás tizenkilencedik és huszadik Európa-bajnoki címe, ugyanakkor az 1974-ben, Havannában rendezett első világbajnokságról a magyar csapat érem nélkül tért haza.

A hetvenes évek közepe táján súlyosbodtak a gondok a sportágban. A vezetésben történt gyakori változások mellett rohamosan csökkent a versenyzői létszám (a MÖSZ egy időre felfüggesztette a csapatbajnokságot), a korábbi, körülbelül 150 szakosztályból már csak 85 működött az országban, a fővárosban csaknem a felére csökkent a számuk. Bővebben

Kokó és Madár

A rendszerváltás folyamatai, a demokratizálódás, a kapitalizálódás, a piacgazdaságba való átmenet a sportban is drámai változásokat eredményezett, illetve tett szükségessé. Az anyagi feltételek, az infrastruktúra és az intézményi háttér hiányosságai alaposan megnehezítették a további munkát. Ugyanakkor a kilencvenes évek időszakát néhány nagy tehetségű ökölvívó felbukkanása tette emlékezetessé. Kovács Istvánt 1991-ben Európa-bajnokként, majd az első magyar amatőr világbajnokként ünnepelhettük, míg a következő évben, szintén légsúlyban, harmadik lett a barcelonai olimpián. 1993-ban harmatsúlyban bokszolt, s Európa-bajnoki bronzérme után három évig küzdött az újabb sikerekért, amelyek nem maradtak el: előbb újabb Európa-bajnokságot nyert, majd huszonnégy év szünet után olimpiai aranyérmet szerzett a magyar ökölvívásnak Atlantában. Bővebben

Kátétól Harcsáig

1998-tól, Szántó Imre kapitány lemondásáig – amely az athéni olimpia után következett be – a magyar ökölvívók tíz Európa-bajnoki érmet (egy ezüstöt és kilenc bronzot), valamint egy világbajnoki bronzérmet szereztek. Időközben többen is követték Kovács és Erdei példáját: Kótai Mihály (Európa-bajnoki bronzérmes, 2000-ben) és ifjabb Balzsay Károly (Eb-ezüstérmes, 2002-ben) is profinak állt. Bővebben

Női ökölvívás

Mivel a nők egyre több, férfiasnak tartott sportágat hódítottak meg, szükségessé vált e sportágak versenyrendszerének és intézményi hátterének felülvizsgálata, illetve kibővítése. Az 1990-es évek elején – mivel más versenyzési lehetőségük nem volt – a női ökölvívók egyre több profi gálán szerepeltek. Rövidesen megtörténtek az első hivatalos lépések is. Az AIBA 1993. november 19-i tuniszi ülésén elismerte a női ökölvívást, XIII. kongresszusa 1994. novemberi, pekingi ülésén pedig – két szavazat többséggel – hivatalosan is kétneművé nyilvánította az amatőr ökölvívó-sportágat. A világszövetség után a tagszövetségek is sorra létrehozták női bizottságaikat. 1998-ban a világ 33 országában már 15 000 női ökölvívót tartottak nyilván. 2001-ben előbb Európa-, majd világbajnokságon szerepeltek, az olimpiai játékokon pedig 2012-ben vettek részt először nők, akik három súlycsoportban (51, 60 és 75 kg) versenyeztek. Bővebben

Advertisements