Öttusa Sportolók

Bakó Pál (1946. június 8- )

Öttusázó, edző
Egyesületei: Pedagógus SC, Újpesti Dózsa, Budapesti Honvéd
Az első sportág, amellyel megismerkedett gyermekként, az úszás volt. Csak később kezdett el háromtusázni, majd az Újpesti Dózsában öttusázni. 1965-ben ifjúsági, 1966-ban pedig junior világbajnok lett csapatban, 1966-ban egyéniben a dobogó második fokára állhatott fel. 1969-ben már a felnőttek között versenyzett a világbajnokságon, ahol csapatával ezüstérmet szereztek. Egy évvel később a csapat világbajnok lett. 1972-ben részt vett a müncheni olimpián, ahol Balczó Andrással és Villányi Zsigmonddal ezüstérmesek lettek. 1977-ben már Horváth Lászlóval és Maracskó Tivadarral lett bronzérmes a San Antonioban megrendezett világbajnokságon.
1964-1977 között válogatott kerettag volt.
1972-től hivatásos katona lett, majd a Néphadsereg lapjához került újságíróként. Véglegesen 1992-ben szerelt le alezredesként. 1980-ban szerzett edzői oklevelet a Testnevelési Főiskolán, de már 1978-tól is ezt a szakmát űzte. A budapesti Honvéd öttusaszakosztályát vezette. Kaszkadőrként is szerencsét próbált, amelyet rendkívüli lovaglótudása miatt próbált ki. Később egy kereskedelmi cégnél tevékenykedett, ahonnan szerzett tudását kamatoztathatta az 1999-es öttusa világbajnokság budapesti megszervezésénél. Tehetségét a Magyar Vízilabda Szövetségnél is kibontakoztathatta, hol logisztikai munkatárs lett, ezzel élénken közrejátszott a hazai úszó és vízilabda versenyek megszervezésében.
1969-ben ezüst Sport Érdeméremmel, majd 1972-ben aranyéremmel tüntették ki.

Balczó András (Kondoros, 1938. augusztus 16.)

Öttusázó, a sportág történetének máig legnagyobb egyénisége.
Felesége, Császár Mónika, olimpiai és világbajnoki bronzérmes tornász. Tizenkét gyermekük van.
Egyesületei: Nyíregyházi Vasutas, Csepel SC.
Edzői: Bányai István (atlétika), Heringh Tibor (háromtusa), Benedek Ferenc (öttusa) – és: Balczó András.
Legkiemelkedőbb eredményei: háromszoros olimpiai bajnok (Róma, 1960 – csapattagok: Nagy Imre, Németh Ferenc; Mexikóváros, 1968 – csapattagok: Móna István, Török Ferenc; München, 1972 – egyéni), tízszeres világbajnok (Magglingen, 1963 – egyéni és csapat; Lipcse, 1965 – egyéni és csapat; Melbourne, 1966 – egyéni és csapat; Jönköping, 1967 – egyéni és csapat; Budapest, 1969 – egyéni; Warendorf, 1970 – csapat), egyéniben nyolcszoros, csapatban hatszoros magyar bajnok, az év sportolója (1966, 1969, 1972).
1963-ban megnyerte a párbajtőr egyéni bajnokságot is.
1968-ban vívó-, 1974-ben öttusa szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Tudását, tapasztalatát rendszerellenessége és megalkuvást nem tűrő egyénisége folytán nem kamatoztathatta: az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél évekig belovaglóként dolgozott. 1976-ban mutatták be Kósa Ferenc: Küdetés című filmjét, amelyben a rendező – Balczó alakján keresztül – a Kádár-korszak kultúr- és társadalompolitikája elleni állásfoglalását fogalmazta meg, ezért a film gyorsan lekerült a mozik műsorrendjéről.
1983 óta szellemi szabadfoglalkozású. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriumi tagja. Pályafutásáról, hitéről, nézeteiről megszámlálhatatlan előadást tartott már határon innen és túl.
Rengeteg elismerésben és kitűntetésben részesült: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság emlékjelvénye (1988), a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1991), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje díjazottja (1994), Magyar Örökség-díjas (1996), Csik Ferenc-díjas (2001), a MOB-érdemérem kitüntetettje (2001), a Nemzet Sportolója (2004), Budapest díszpolgára (2011. június 19.).

Balogh Gábor (1976. augusztus 5-)

Öttusázó
Egyesületei: Műegyetemi Atlétikai és Futball Club, Budapesti Honvéd
Első sikereit az 1990-es évek második felében aratta. 1995-ben a junior világbajnokságon váltóban aranyérmet nyert. Egy évvel később megszerezte első junior világbajnoki címét. Ugyanebben az évben az Európa-bajnokságot is megnyerte, amely teljesítményét egy évvel később is sikerült megismételnie. A felnőttek között először 1998-ban versenyzett a világbajnokságon, ahol csapatban ezüstérmet szerzett. A következő évben a budapesti világjátékokon páratlan sikereket ért el: egyéniben, csapatban és váltóban is bajnoki címet szerzett. 2000-ben egyéniben ezüstérmes lett a világbajnokságon. 2000-ben indult az olimpián, ahol egyéniben ezüstérmet nyert. A sikerszéria továbbra sem szakadt meg, 2001-ben egyéniben és csapatban szerzett világbajnoki címet. 2002-ben és 2003-ban csapatban újabb világbajnoki aranyéremmel gazdagodott, valamint 2003-ban váltóban is első lett. 2004-ben indult az athéni olimpián, egyéniben a nyolcadik helyen végzett. 2007-en csapatban világbajnoki bronzérmet szerzett. Váltóban és csapatban négyszeres Európa-bajnok, egyéniben pedig 2006-ban lett EB bajnok. A magyar bajnokságon összesen 13 aranyérmet szerzett. 2008-ban a pekingi olimpián egyéniben a 26. helyen végzett, nem sokkal a verseny után jelentette be visszavonulását az élsporttól.
2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Benedek Gábor (1927. március 23-)

Öttusázó, vívó, edző
Egyesületei: Bp Honvéd, Csepeli MTK
Tiszafüreden született, majd Marosvásárhelyen folytatta tanulmányait, a középiskolát végül Sopronban fejezte be katonai középiskolában. A második világháborúban katonaként Lengyelországba vezényelték, majd Dániában hadifogságba került. Egy ideig Koppenhágában dolgozott liftesfiúként, majd átszökött Svédországba egy csónakkal. Végül úgy döntött, hogy hazatér.
1952-ben részt vett a Helsinkiben megrendezett olimpián, ahol egyéniben ezüstérmet szerzett, csapatban pedig bajnok lett. Jelentőségét kiemeli, hogy ez volt az első olimpiai bajnok magyar öttusa csapat. 1953-ban a San Domingoban megrendezett világbajnokságon megszerezte az öttusasport első egyéni világbajnoki címét. Egy évvel később a hazai terepen megrendezett világbajnokságon tagja volt a csapatnak, amely elsőként nyerte meg a világbajnokságot. Az 1956-os olimpián csapatban a 4. helyen végzett. Az olimpián nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel, e miatt hazatérve hátráltatták szereplését. Viselkedése azzal magyarázható, hogy 1956-ban a Sportuszoda előtt lelőtték barátját, az öttusázó Hegedűs Istvánt. Az olimpia után sérülékeny lába miatt felhagyott az öttusázással. Ugyanakkor nem fejezte be sportpályafutását, továbbra is vívott. 1959-ben azonban örökre eltiltották a versenyzéstől, amelyről csak a sajtóból értesült. Szikvízkészítőként kereste kenyerét jó ideig.
1945-ben végzett a Kereskedelmi Főiskolán, majd 1967-ben edzői diplomát szerzett a TF-n. 1964-től a Budapesti Honvédnél dolgozott edzőként, ahol olyan olimpikonokat nevelt fel, mint Móna István és Török Ferenc. 1969-ben áttelepült az NSZK-ba, ahol Warendorfban működött edzőként egészen az 1990-es évek elejéig.
Csapatban négyszeres magyar bajnok. 1988-ban a magyar öttusasport örökök bajnokává avatták. 1990-ben Tiszafüred díszpolgárává avatta. Tiszteletére a város sportcsarnokát róla nevezték el, valamint a nevével fémjelzett díjat is létrehoztak.

Demeter Bence (1990. március 20-)

Öttusázó
Egyesületei: Alba Volán
Édesapja, Demeter József hatására kezdett el öttusázni, aki a sportág első Európa-bajnoka lett 1987-ben.
2011-ben a junior Európa- és világbajnokságon is aranyérmet szerzett. Még ugyanebben az évben ezüstérmet szerzett a világversenyen csapatban Kasza Róberttel és Marosi Ádámmal. 2013-ban világbajnok lett váltóban. Többször lett Európa-bajnok: 2011-ben váltóval, 2012-ben és 2013-ban csapatban. A 2012-es kontinensviadalon az arany mellett egy ezüstérmet is szerzett váltóban. Egyéniben is sikert aratott már: 2012-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett.
A Dunaújvárosi Főiskolán folytatja jelenleg tanulmányait.

Dr. Kovácsi Aladár (1932. december 11- 2010. április 9.)

Öttusázó, vívó, orvos
Egyesületei: Vasas SC, Budapest Haladás, MAFC, Budapesti Honvéd
Csillaghegyen nőtt fel, 1948-ban került a Vasashoz. 1951-ben váratlanul robbant be a köztudatba azzal, a magyar bajnokságon megnyerte a téli öttusa versenyszámát (egészen 1955-ig minden évben ő állhatott fel a dobogó első fokára). Egy évvel később 19 évesen a Benedek Gábor, Szondy István trió tagjaként részt vehetett a Helsinkiben rendezett olimpián, ahol várakozáson felül a csapat megszerezte a magyar öttusasport első olimpiai bajnoki címét. 1955-ben egyéniben és csapatban is indult a világbajnokságon. A csapat világbajnok lett, egyéniben pedig bronzérmet szerzett. 1958-ban csapatban világbajnoki ezüstérmet szerzett, egyéniben a 11. helyen végzett. 1959-ben, 27 évesen hagyott fel a versenysporttal. Az öttusával azonban nem hagyott fel teljesen, többször is indult veterán versenyeken.
1958-ban egyéniben megnyerte a magyar bajnokságot. Csapattal kétszeres magyar bajnok. A párbajtőr csapat tagjaként kétszer is nyert bajnokságot 1954 és 1955-ben, valamint tagja volt a válogatott keretnek.
1958-ban szülés-nőgyógyászként diplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Visszavonulása után orvosként praktizált.
1998-ban Mező Ferenc emlékgyűrűvel tüntették ki. Hosszas betegség után 2010. április 9-én hunyt el. Élete alkonyán felesége, Ferencz Éva énekesnői pályafutását támogatta.

dr. Móna István (1940. szeptember 17- 2010. július 28.)

Öttusázó, párbajtőrvívó, edző
Egyesületei: Előre SC, Budapesti Honvéd,
Igen fiatalon, 10 évesen került az Előre SC-be úszóként. 1955-ben került a Budapesti Honvédhez. 1955-ben megnyert egy tehetségkutató háromtusa versenyt, két évvel később pedig már a felnőttek között indult a hazai öttusa bajnokságon.
1963-ban csapatban indult és nyerte meg a világbajnokságot. Az „aranycsapat” tagjaként 1965, 1966 és 1967-ben is világbajnok lett. Az 1966-os világbajnokságon egyéniben a negyedik helyen végzett. 1968-ban Mexikóvárosban a csapat olimpiai bajnok lett. 1962-1970 között válogatott kerettag volt. Négyszeres magyar bajnok.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1972-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett edzői oklevelet. Öttusa és vívó szakedzőként is tevékenykedett. 1971-től a Budapesti Honvédnál lett a vívó és öttusa szakosztály edzője, majd a Budapesti Honvéd vívószakosztályát irányította sportvezetőként. 1978-ban szakfelügyelője lett a Magyar Öttusa Szövetségnek, később pedig elnökségi tag lett. 1992-ben a Vívó Szövetség elnökségének is tagja lett. 2001-től a vívóválogatott párbajtőr fegyveri menedzserévé nevezték ki. 1992-től tagja lett a Magyar Olimpiai Bizottságnak is. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának titkára, majd alelnöke lett. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2010 júliusában hunyt el, a Pannónia utcában emléktáblát helyeztek el tiszteletre.

dr. Simóka Beáta (1975 -)

Öttusázó, ügyvéd
Egyesületei:
Először az úszással ismerkedett meg gyermekként, majd egy kéttusa verseny kapcsán hívták öttusázni. 1998-ban bronzérmet szerzett a világversenyen csapatban, 2000-ben pedig világbajnok lett Máthé Viviennel és Vörös Zsuzsannával váltóban. Ugyanebben az évben csapatban Európa-bajnoki címet nyert. 2002-ben egyéniben és csapatban is világbajnoki címet szerzett, váltóban pedig bronzérmet. 2003-ban Füri Csillával és Vörös Zsuzsannával nyert világbajnoki aranyérmet váltóban, valamint ugyanez a csapat Európa-bajnoki címet szerzett csapatban és váltóban is.
2004-ben vonult vissza az élsporttól. Jogi diplomát szerzett, jelenleg is ezen a területen dolgozik, szakterülete a polgári jog. 2009-ben az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkárává nevezték ki. Továbbá tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak.

dr. Tasnády Károly (1929-2010)

Öttusázó, sebész
Egyesületei: Gamma gyár Sportegyesület, Csepeli MTK, Honvéd SE
Gyermekként úszni kezdett, így találkozhatott az öttusával 1947-ben az uszodában. Nem sokkal később már indult kéttusa versenyen, majd az öttusában is megmérettette magát. Az 1953-ban indult első világbajnokságán, ahol egyéniben a 14. helyen végzett. Legnagyobb sikerét 1954-ben érte el: ekkor lett világbajnok csapatban, egyéniben a 7. helyen zárt.
Sportolói pályafutása mellett az orvostanhallgató volt, 1953-ban szerezte meg diplomáját. 1954-ben a világbajnokság megnyerése után felhagyott a versenysporttal, hogy hivatásának tudjon élni. Dolgozott a Rókus Kórházban, majd a Traumatológiai Intézetben. 1962-ben továbbképzés céljából Németországba utazott. Végül hosszú időre itt is maradt, Münchenen telepedett le. Több éves külföldön való tartózkodása után hazatért, magyar földön hunyt el 2010-ben.

Török Ferenc (Csillaghegy, 1935. augusztus 3-)

Öttusázó, edző, sportvezető, ügyvéd, politikus.
Egyesületei: Csillaghegyi MTE (labdarúgó), 1952-től: Bp. Honvéd (öttusa).
Iglói Mihály, világhírű testnevelő tanár és atlétaedző felfedezettje. Sporttársai a Róka becenevet akasztották rá. Kezdetben atletizált, majd háromtusázott. Csak ezek után váltott az öttusára. Az 1961-es moszkvai világbajnokságon mutatkozott be az öttusacsapat tagjaként.
Legkiemelkedőbb eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (Tokió, 1964 – egyéni; Mexikó, 1968 – csapattagok: Balczó András és Móna István), csapatban négyszeres világbajnok (Magglingen, 1963; Lipcse, 1965; Melbourne, 1966; Jönköping, 1967). 1964-ben az év öttusázója és az év sportolója lett. Háromszoros egyéni (1959, 1960, 1964), hatszoros csapatbajnok (1962 – 1967).
1957-ben vette át jogi diplomáját, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1962-től ügyvéd.
1966-ban szakedzői képesítést szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1984-től mesteredző és nemzetközi versenybíró. 1976 és 1989, illetve 1991 és 1992 között az öttusa-válogatott szövetségi kapitánya volt. Ez idő alatt a magyarok hét aranyérmet szereztek a legnagyobb világversenyeken; 1988-ban, a szöuli olimpián egyéniben (Martinek) és csapatban (Fábián, Mizsér, Martinek) is győztek.
1989 és 1996 között a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, 1996-tól tiszteletbeli elnöke. 1993-ban a nemzetközi szövetség (UIPM) egyik alelnökévé választották. 1989 és 1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt. 2003-ban a Wesselényi Sport Közalapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2011-től alelnöke a Magyar Sportolók Egyesületének.
1990-ben belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az első szabad választáson egyéni mandátumot szerzett Budapesten; 1994-ig országgyűlési képviselő volt. 1994-től 1998-ig a párt országos tanácsának, 1995 és 1997 között az elnökségnek volt tagja. 1998-ban kilépett a pártból.
Elismerések, kitüntetések: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemrendje (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2005), Budapest díszpolgára (2010).

dr. Török Ottó ( 1937. november 1-)

Öttusázó
Egyesületei: Budapesti Dózsa, Budapesti Honvéd, Budapesti Vörös Meteor
A Lukács uszodában figyeltek fel tehetségére és hívták úszni a Budapesti Dózsába 1950-ben. Két évvel később a Budapesti Honvédhez került háromtusázni, Benedek Gábor fedezte fel. 1966-ban kezdett öttusázni. Legjobb eredményét az 1964-es Tokyo-ban megrendezett olimpián érte el: Nagy Imrével, és testvérével, Török Ferenccel bronzérmesek lettek.
1962-1966 között a válogatott öttusa keret tagja. 1966-1968 között válogatott párbajtőröző volt.
1963-ban jogi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1990-től jogi tanácsadója lett a Magyar Olimpiai bizottságnak, majd 1993-2001 között igazgatója lett a szervezetnek.

Fábián László (1963. február 18-)

Öttusázó
Egyesületei: Budapesti Honvéd, BSE
Hat éves volt, amikor egy úszótanfolyamon felfigyeltek tehetségére. Az úszás után 1980-ban a háromtusa, majd az öttusa felé fordult. 1980-ban ifjúsági versenyzőként nyerte meg a felnőtt háromtusa bajnokságot. A világbajnokságon 1983-ban, 1985-ben és 1986-ban is ezüstérmet csapatban. 1987-ben a csapat világbajnok lett, Fábián pedig bronzérmet szerzett egyéniben. 1988-ban a szöuli olimpián tagja volt a bajnok csapatnak. 1989-ben a Budapesten megrendezett világbajnokságon két aranyérmet is szerzett: egyet egyéniben, egyet pedig csapatban. 1990-ban csapatban világbajnoki ezüstérmet szerzett. Az 1991-es világbajnokágon a váltóval aranyérmet, a csapatversenyen pedig bronzérmet szerzett. 1993-ban a váltóversenyen világbajnok lett, egyéniben pedig a második helyen végzett. 1994-ben a váltóval ismételten világbajnok lett. Egyéniben 1993-ban lett Európa-bajnok, csapatban és váltóban pedig 1991-ben és 1993-ban. Egyéniben ötszörös magyar bajnok. 1994-ben hagyott fel a versenysporttal.
1987-ben edzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1995-től a Budapesti Honvéd öttusa szakosztálytálának elnöke lett. 1996-2000 között tagja volt a Nemzetközi Öttusa Szövetség marketing bizottságának, valamint alelnöke a Magyar Öttusa Szövetségnek. 1996-tól tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 2012-ben pedig sportigazgatóvá nevezték ki. 1994 után sportmenedzserként is tevékenykedett.
1988-ban a Magyar Népköztársaság csillagrendjével tüntették ki. 1989-ben őt választották az év férfi sportolójává, valamint négyszer lehetett az év öttusázója (1984, 1987, 1989 és 1993). Továbbá háromszor volt tagja az év magyar csapatának (1987, 1988 és 1989). 1994-ben örökös bajnok lett. 1997-ben Angyalföld díszpolgára lett. 2001-ben az ISM Elismerő Oklevelét vehette át.

Ferdinándy Géza (1933. augusztus 1-)

Öttusázó, vívó, lovas, edző
Egyesületei: NSC, Vasas, Budapesti Honvéd
Először vízilabdázóként próbált sikert, majd 1950-ben átkerült a Vasasba, ahol elkezdett háromtusázni. 1951-ben igazolt át a Budapesti Honvédhoz, ahol már rendszeresen versenyzett az öt- és háromtusa versenyeken. Ugyanakkor ezek mellett vívás és lovasversenyeken is elindult. 1955-ben világbajnok lett csapatban Kovácsi Aladárral és Szondy Istvánnal. Egyéniben a kilencedik helyen zárt. 1957-ben a Stockholmban megrendezett világbajnokságon ismét csapatban szerzett érmet, ezúttal bronzot. 1952-1959 között válogatott kerettag volt öttusában, valamint lovaglásban. 1959-ben eltiltották az öttusázástól.
Eltiltása után alkalmi munkákból igyekezett eltartani magát. 1960-ban vívómesterkedni kezdett az Újpesti Dózsánál. 1964-1970 között belekóstolt a kaszkadőr-életbe, majd lovasedző lett. 1968-ban edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. A rendszerváltás után mezőgazdasági vállalkozásba fogott. 1988-ban megkapta a Magyar Öttusa Szövetségtől „A magyar öttusáért” emlékplakettet.

Fülep Sándor (1975. november 23-)

Öttusázó
Egyesületei: Újpesti Torna Egylet
Rendkívül tehetséges junior versenyzőként kezdte meg pályafutását, amelyet egy életveszélyes baleset hátráltatott: 1996. januárjában egy edzésen egy törött vívópenge beleszaladt a tüdejébe és életveszélyes sérülésekkel került kórházba. Az életéért vívott küzdelemben győzedelmeskedett, olyannyira, hogy az év végén megnyerte a junior világbajnokságot csapatban. 2001-ben tagja volt a világbajnok váltónak, 2002-ben pedig a csapatnak. 2001-ben csapatban és váltóban is megnyerte az Európa-bajnokságot. 2005-ben és 2006-ban is a dobogó legtetején állhatott a világbajnok csapat tagjaként. EB-bajnok lett váltóban 2003, 2004, 2005 és 2006-ban, csapatban pedig 2005 és 2006-ban. 2007-ben tagja volt az ezüstérmes Európa-bajnoki csapatnak. Ugyanakkor egyéniben is rendkívüli teljesítményt nyújtott: 2001-ben és 2006-ban bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon.
Sokoldalúságát bizonyítják tanulmányai: nyomdai mérnők, műszaki menedzser és közgazdász szakmérnök. Ezen túl a fotózással is foglalkozott.

Füri Csilla (1972. április 24-)

Öttusázó, triatlonos
Egyesületei: Honvéd-Steffl Sportegyesület
Az öttusával kezdett, 1995-ben csapatban Európa-bajnoki bronzérmet nyert. Még ebben az évben átváltott a triatlonra, mert akkoriban abban a sportágban a nők is indulhattak az olimpián. Az 1999-es budapesti világbajnokság szervezésében aktívan részt vett. Ez után visszatért az öttusához, többek között azért, mert ellopták versenykerékpárját, amely elengedhetetlen volt a triatlonos szerepléshez.
2002-ben csapatban világbajnoki címet szerzett, egy évvel később pedig váltóban nyert aranyérmet. Több Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet: 2000 (csapat), 2001 (váltó), 2003 (csapat és váltó), 2004 (egyéni). Európa-bajnoki ezüstérmet is szép számmal gyűjtött be: 2004 (csapat és váltó), 2005 (csapat). 2004-ben indult az athéni olimpián, ahol egyéniben a 11. helyen végzett.
2001-ben az év öttusázójává választották.

Gyenesei Leila (1986. április 22-)

Öttusázó, sífutó, triatlonos
Egyesületei: Székesfehérvári Alba Volán SC, Kaposvári Építők AC
2003-ban aquatlonban lett junior világbajnok. Ebben az évben az év junior magyar bajnoka lett triatlonban. 2000-2004 között rendszeresen versenyzett triatlon versenyeken is. 2004-ben balesetet szenvedett kerékpárjával egy triatlonos versenyen, ezt égi jelnek véve felhagyott triatlonos pályafutásával. A felsoroltakon túl sífutásban is jeleskedett, 2005-ben három versenyszámban is magyar bajnok lett, valamint az év sífutójává választották. 2006-ban a torinoi téli olimpián sífutásban képviselte hazánkat, a következő évben pedig már öttusázóként indult versenyeken. 2008-ban világbajnok lett váltóban. 2009-ben csapattal Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. 2010-ben Európa-bajnok lett váltóban, 2011-ben pedig szintén váltóban nyert világbajnoki és Európa-bajnoki címet. Valamint mindkét versenyen csapattal a dobogó második fokára állhatott fel. 2013-ban váltóban nyert világbajnoki ezüstérmet.
Négyszer választották meg az év öttusázójává (2008, 2009, 2010 és 2012). 2011-ben Junior Príma díjjal tüntették ki.

Hanzély Ákos (1969. április 26-)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Csepel SC
1978-ban került a Csepel SC-be, ahol először a háromtusával, majd az öttusával ismerkedett meg. 1988-ban indult a junior világbajnokságon, ahol ezüstérmet szerzett csapatban. 1990-ben már két éremmel térhetett haza a junior VB-ről: csapatban arany-, egyéniben pedig ezüstérmet nyert. 1995-ben csapatban világ- és Európa-bajnok lett, valamint egyéniben második lett a világbajnokságon. 1998-ban csapatban a világ- és az Európa-bajnokságon is a dobogó második fokára állhatott fel. Az 1999-es év újabb sikereket hozott: csapatban és váltóban is világ- és Európa-bajnok lett, egyéniben pedig második lett a budapesti EB-n. 2000-ben a váltóval szerezte meg az Európa-bajnokság második helyezését, majd 2001- visszavonult az élsporttól. A magyar bajnokságon több kategóriában, összesen nyolcszor nyert bajnoki címet. 1990-2000 között tagja volt a válogatott keretnek.
1993-ban közgazdászként végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd a Testnevelési Egyetemen diplomázott. Ezen túl jogi és politikai posztgraduális képzésen is részt vett. Visszavonulása után a Csepel SC szakosztályvezetőjeként tevékenykedett, majd a Csepeli Öttusa és Triatlon Egyesület vezetőjévé választották. 2003-ban alapító tagja volt a Lát-Kép Egyesületnek, amelynek céljául a budapesti környezet-kulturális problémákra való megoldáskeresést tűzték ki. 2009-ben a Magyar Öttusa Szövetség alelnökévé nevezték ki. A Lehet Más a Politika képviseletében lett tagja a Fővárosi Közgyűlésnek. 2013-ban kilépett pártjából és a Párbeszéd Magyarországért keretein belül folytatta politikai pályafutását.
1988-ban Kiváló Ifjúsági Sportoló címmel ismerték el.

Horváth László (1946. április 21-)

Öttusázó, edző, sportvezető
Egyesületei: TTVE, Újpesti Dózsa
Sportpályafutását a III. kerületi Torna és Vívó Egyletnél kezdte meg úszóként és vízilabdázóként. Korábban szülei tornászt szerettek volna faragni belőle. 1961-ben ifjúsági csúcstartó volt pillangóúszásban. 1964-ben került az Újpesti Dózsához, ahol megismerkedett a három- és öttusával. Futóedzője a neves Rózsavölgyi István, atléta volt. 1974-ben a londoni világbajnokságon Kelemen Péterrel és Maracskó Tiborral bronzérmet szereztek. Az 1977-es világbajnokságon ismételten a dobogó harmadik fokára állhatott fel csapattagjaival. 1979-ben Kancsal Tamással és Maracskó Tiborral az ezüstérmet sikerült megnyerniük a budapesti világjátékokon. 1980-ban a Moszkvában tagja volt az olimpiai ezüstérmet szerzett csapatnak.
1975-1980 között válogatott kerettag volt. 1977 és 1979-ben az év öttusázójává választották meg.
1980-tól edzőként tevékenykedett, 1989-ig az Újpesti Dózsánál dolgozott. 1984-ben szerzett edzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1982-1988 között a junior válogatott, 1990-1992 között pedig a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya volt. 1991-ben sportágat váltott, a Triatlon Szövetség elnökévé választották. Ötszörös csapatbajnok, egyéniben pedig négyszer nyerte meg a magyar bajnokságot. 1995 és 1996-ban kitüntetésben részesült kiváló nevelői munkájáért.

Horváth Viktor (1978. február 26-)

Öttusázó
Egyesületei: Alba Volán
Igen fiatalon, óvodás korában kezdett el úszni. Az Alba Volánnál ismerkedett meg az öttusával az úszó szakosztály megszűnése miatt. Kezdetben nehézségei adódtak a futással, majd olyannyira belejött a sportágba hogy megnyerte az ifjúsági világbajnokságot. 2001-ben csapatban és váltóban is világbajnok lett. 2002-ben és 2003-ban is megszerezte az elsőséget a csapat tagjaként a világbajnokságon. Utóbbi évben a váltóval is sikert aratott. 2005 és 2006 ismét a váltó éve volt, újra a dobogó tetejére állhattak a világbajnokságon. Egyéniben is rendkívül sikeres volt, 2001 és 2006-ban világbajnoki ezüstérmet szerzett. Az Európa-bajnokságon is sorra szerezte az érmeket: 2001-ben arany (csapat és váltó), 2003-ban arany (váltó), ezüst (csapat), 2006 arany (csapat és váltó), 2007 arany (egyéni), ezüst (csapat).
31 évesen, 2009-ben jelentette be visszavonulását a versenysporttól.

Kállai Ákos (1974. március 29-)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Honvéd Steffl Sportegyesület
A sportoló 1997-ben nyert először világbajnokságot csapatban, majd 2001-ben váltóban ismételte meg a sikert. 2000-ben váltóban nyert világbajnoki bronzérmet. Legsikeresebb éve a 2003-as volt, amikor csapatban és váltóban is a világbajnoki dobogó legtetejére állhatott. 2005-en és 2006-ban tovább gyarapította a világversenyen begyűjtött érmei számát: mindkét évben egy-egy aranyéremmel térhetett haza a váltóversenyről. Világbajnoki sikerein felül az Európa-bajnokságon is nagy sikereket ért el: 1997 csapat (ezüst), 2001 váltó (arany), 2003 váltó (arany) csapat (ezüst), 2004 váltó (arany), 2005 csapat és váltó (arany), 2006 váltó (arany). 2004-ben részt vett az athéni olimpián is, ahol a 18. helyen végzett.
Edzőként is helyt áll, az utánpótlás megszervezésében is kivette részét. A sport mellett más területen is kipróbálta magát: az Old Spice reklámarca is volt.

Kálnoki Kis Attila (1965. október 30-)

Öttusázó, újságíró
Egyesületei: Újpesti Dózsa, Műegyetemi Atlétikai és Futball Club, Újpesti Torna Egylet
Az 1989-es budapesti világbajnokságon világbajnok lett váltóban Martinek Jánossal és Mizsér Attilával. Egy évvel később a világbajnokságon a váltó a második helyen végzett. 1991, 1993 és 1994-ben ismételten világbajnok lett a váltó tagjaként. 1995 és 1997-ben pedig csapatban szerzett világbajnoki aranyérmet. 1991, 1993 és 1995-ben Európa-bajnok lett csapatban.
1989-ben diplomázott öttusa szakedzőként a Testnevelési Főiskolán. 1991-ben elvégezte a Sportújságíró Iskolát. Az élsporttól való visszavonulása után újságíróként dolgozott, megfordult a CKM magazinnál, a Ringier Sport Networknál is. Sokáig a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként tevékenykedett. 2009-től másfél évig a Magyar Öttusa Szövetség főtitkáraként dolgozott. Jelenleg a Sport24 vezető szerkesztője.
1988-ban megkapta a „A magyar öttusáért” emlékplakettet, amelyet 2003-ban ismételten átvehetett. 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Kancsal Tamás (1951. október 17-)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Központi Sportiskola, Budapesti Spartacus,Vasas SE, Műegyetemi Atlétikai és Futball Club, Budapesti Honvéd
12 évesen a vízilabdázásba kóstol bele, majd úszni kezdett a Vasas SE keretein belül. 1969-ben került a MAFC-be, ahol megismerkedett a háromtusával.1971-ben a Budapesti Honvédhoz szerződött, ahol a háromtusán túl, már öttusa versenyeken is indult. 1974-ben csapatban versenyzett a moszkvai világbajnokságon, ahol ezüstérmet szerzett. 1975-ben világbajnok lett Maracskó Tiborral és Sasics Szvetiszlávval. A világversenyen egyéniben ezüstérmet szerzett. A csapat ugyanezzel a felállással indult egy évvel később az olimpián, ahol bronzérmet szerezetek. Négy évvel később a világversenyen csapatban egy újabb ezüstéremmel gazdagodott. Egyéniben háromszoros, csapatban ötszörös magyar bajnok. 1ö73-1982 között válogatott kerettag volt. 1975-ben és 1976-ban is őt választották az év öttusázójává.
1972-ben nyomdai fényképész szakmunkásvizsgát tett le. 1987-ben diplomázott a Testnevelési Főiskolán: öttusa- és vívóedző lett. 1983-tól már edzőként dolgozott a budapesti Honvédnél. 1991-1993 között a dél-koreai válogatott kapitánya volt, 1993-ban pedig magyar szövetségi kapitánnyá nevezték ki. 1995-ben díjat vehetett át nevelő munkája elismeréséül. 2001-től ismételten Koreában dolgozott.

Kasza Róbert (1986. április 5-)

Öttusázó
Egyesületei: Központi Sportiskola
Először a tornával ismerkedett meg, majd onnan pártolt át az öttusához. Már fiatalon kiemelkedő teljesítményt nyújtott: 2005-ben a junior világbajnokságon csapatban és váltóban is aranyérmet szerzett. Ugyanebben az évben váltóban Junior Európa-bajnok is lett. Két évvel később Budapesten újra megnyerte a Junior EB-t, ezúttal egyéniben.
Első felnőtt világbajnoki bronzérmét 2008-ban szerezte váltóban. 2010-ben csapatban is bronzérmet nyert a világversenyen. 2011-ben világbajnoki ezüstérmet nyert csapatban, váltóban pedig megszerezte a világbajnoki címet. Két évvel később a csapattal újra a dobogó legtetejére állhatott. Az Európa-bajnokságon is többször aratott győzelmet: 2010 és 2011-ben váltóban, 2013-ban pedig csapatban nyert. 2013-ban Rio de Janeiro-ban a Világkupa sorozaton balesetet szenvedett lovával, kulcscsontja törött.
Különböző kategóriákban összesen négyszer lett eddig magyar bajnok. 2008-ban az év magyar öttusázójává választották.

Kelemen Péter (1946. szeptember 2-)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Újpesti Dózsa
Gyermekként úszni tanult, 1962-ben ismerkedett meg az öt- és háromtusával. Tehetsége korán kitűnt, 1966-ban egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert a junior világbajnokságon. Az 1969-es budapesti világbajnokságon csapatban szerzett ezüstérmet. A következő világbajnokságon két aranyéremmel is gazdagodott (egyéni és csapat). 1971-ben San Antonioban világbajnoki ezüstérmet, 1973-ban pedig Londonban világbajnoki bronzérmet nyert csapatban. 1977-ben hagyott fel a versenysporttal. Különböző kategóriákban összesen ötször lett magyar bajnok. 1965-1977 között volt tagja a válogatottnak.
1975-ben szerzett edzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1977-től az Újpesti Dózsánál, majd a BVSC-ben dolgozott edzőként. 1988-ban Dél-Koreában lett vívóedző, 1991-ben azonban hazatért és az MAFC női öttusaszakosztályt edzette. 1998-ig a Mexikói úti lőtér vezetője volt. 2001-ben a Budapesti Honvédnál lett edző.
1970-ben az év sportolójává, valamint az év öttusázójává választották. Az utóbbi címet 1973-ban is átvehette.

Kovács Sarolta (1991. március 12-)

Öttusázó
Egyesületei: Alba Volán SC
1999-ben kezdett el sportolni, kezdetben négytusában, majd öttusában indult. 2006-ban indult először Junior Európa-bajnokságon, ahol 2011-ig több kategóriában összesen hat aranyérmet szerzett. 2008-2011 között a junior világbajnokságokon pedig öt aranyéremmel gazdagodott. 2007-ben indult először a felnőttek között az Európa-bajnokságon, ahol bronzérmet szerzett váltóban. 2008-ban már a világbajnokságon is indult, ahol bajnoki címet nyert szintén váltóban. 2009-ben csapatban világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérmet is nyert. A 2010-es debreceni Európa-bajnokságon váltóban arany-, csapatban pedig ezüstérmes lett. Egy évvel később két EB arannyal gazdagodott (csapat és váltó), valamint egy világbajnoki arany- (váltó) és két világbajnoki ezüstérmet (csapat és egyéni) nyert. 2012-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett váltóban, az Európa-bajnokságon pedig harmadik lett csapatban.2012-ben a londoni olimpián is indult, ahol a 33. helyen végzett. 2013-ban újabb ezüstérmet nyert váltóban a világbajnokságon.
Többször megnyerte az év legjobb magyar junior korú sportolója díjának több kategóriáját is. 2011-ben az év Fejér megyei sportolónőjévé választották, az év magyar öttusázója lett, valamint az év legjobb utánpótlás korú sportolójává nevezték ki. 2012-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Nők sportjáért díjat vehette át, valamint Junior Príma díjjal jutalmazták.

Madaras Ádám (1966. december 28-)

Öttusázó, párbajtőrvívó
Egyesületei: Központi Sportiskola, Újpesti Dózsa, Újpesti Torna Egylet
Gyermekként az úszással ismerkedett meg először, de túl monotonnak találta ezt a mozgásformát, ezért más kihívást keresett. 1985-ben már indult háromtusa versenyen, megnyerte az ifjúsági országos bajnokságot valamint a csapatbajnokságon is az első helyen végzett. Ugyanebben az évben megnyerte az ifjúsági országos öttusa bajnokságot is egyéniben. 1986-ban a junior világbajnokságon két érmet is szerzett: csapatban aranyérmes lett, egyéniben pedig ezüstérmes. Az 1991-es San Antonio-ban megrendezett világbajnokságon egy arany- (váltó) és két bronzérmet (egyéni és csapat) nyert. Ugyanebben az évben Rómában mindhárom kategóriában Európa-bajnok lett. 1993-ban és 1997-ben újra EB-bajnok lett váltóban. 1997-ben a világbajnokságon is győzedelmeskedett csapatban. 1999-ben tagja volt az Európa-bajnok csapatnak, 2000-ben pedig a világbajnoki bronzérmet szerzett váltónak. A magyar bajnokságokon több kategóriában összesen kilenc bajnoki címet szerzett. Párbajtőrvívásban is többször indult, 1990-en megnyerte az országos bajnokságot.
Jelenleg a Nemzeti Sport Intézet sajtókommunikátora, de kaszkadőrként és dublőrként is helyt áll. 2013-ban független képviselőjelöltként indult Fóton az időközi választáson.
1991-ben az év magyar öttusázója díjjal tüntették ki.

Maracskó Tibor (1948. szeptember 😎

Öttusázó, edző, sportvezető
Egyesületei: Székesfehérvári MÁV, Csepel SC
Általános iskolás korában ismerkedett meg az úszással. 1963-ban keltette fel figyelmét a háromtusa. Családjával Székesfehérváron lakott, de az öttusa edzések nagy részét Budapesten tartották, így kezdetben számos akadályba ütközött. 1965-ben került fel Budapestre a Csepel sport Clubhoz. 1973-ban indult először a világbajnokságon, ahol rögtön bronzérmet szerzet csapatban. Egy évvel később csapatban világbajnoki ezüstérmet, 1975-ben pedig világbajnoki aranyérmet szerzett. 1976-ban részt vett a Montrealban megrendezett olimpián, ahol csapatával a dobogó harmadik fokára állhatott fel. 1977-ben Bakó Pállal és Horváth Lászlóval világbajnoki bronzérmet nyertek. Két évvel később Budapesten került megrendezésre a világverseny, ahol ezüstérmet érdemelt ki csapatban. 1980-ban Moszkvában vett részt másodszor olimpián, ahol ezúttal Horváth Lászlóval és Szombathelyi Tamással vívta ki az ezüstérmet. Egyéniben az ötödik helyen végzett.
1968-1981 között válogatott kerettag volt. 1974-ben az év öttusázójává választották. Csapatban háromszoros magyar bajnok.
1967-ben villanyszerelő szakmunkás vizsgát tett le. 1976-ban végzett a budapesti Vendéglátóipari Technikumban. 1982-ben öttusa szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1982-1987-ben korábbi klubjánál, a Csepel SC-nél edzette az öttusázókat. 1988-ban érdeklődési körébe került a triatlon, amely sportágnak első hazai kezdeményezői közé tartozott. 1990-ben a Magyar Triatlon Szövetség elnökévé választották. 1994-ben Magyar Sportért kitűntetést vehetett át. 1995-ben társtulajdonosa lett a Kurucz és Pajor Üvegipari Kft-nek. 2010-ben vonult nyugdíjba.

Marosi Ádám (1984. július 26-)

Öttusázó
Egyesületei: Budapesti Honvéd Sport Egyesület
2001-ben indult először ifjúsági négytusa versenyeken. 2002-ben ifjúsági négytusa Európa-bajnok lett egyéniben. 2005-ben a junior világbajnokságon minden kategóriában aranyérmet szerzett. 2004-ben már a felnőttek között is indult az Európa-bajnokságon, ahol váltóban nyert aranyérmet. 2006-ban a mexikói Világkupa-viadalon leesett a lóról és kettős lábszártörése miatt hosszú időre lábadozásra kényszerült. A 2008-as moszkvai EB-n már indulni tudott, csapatban második, váltóban pedig harmadik lett. A 2009-es londoni világbajnokságon két aranyérmet (egyéni és csapat) is szerzett. 2011-ben és 2013-ban is világbajnok lett váltóban. Legnagyobb sikerét 2012-ben érte el a londoni olimpián, ahol egyéniben bronzérmet szerzett. Ötszörös Európa-bajnok, négyszeres junior világbajnok. A magyar bajnokságon 11-szer vehetett át aranyérmet a különböző kategóriákban. 2013-ban a magyar bajnokságon párbajtőrben is kipróbálta magát, indulását győzelem koronázta.
2002-2005 között négyszer vehette át az év magyar utánpótláskorú öttusázója díjat. 2009-2013 között minden évben megnyerte az év magyar öttusázója címet. 2009-ben Junior Príma díjjal jutalmazták. 2012-ben a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2012-ben Budapestért-díjat kapott. Jelenleg hivatásos katona.

Martinek János (Budapest, 1965. május 23.)

Öttusázó, párbajtőrvívó, testnevelő.
Egyesületei: Csepel SC (1975-82), Budapesti Honvéd (1982-99), BSE.
Gyermekkorában két évet tornázott a Spartacusban, de adottságai miatt sportágat váltott. Egy iskolai úszóversenyen figyeltek fel rá, és hívták háromtusázni. Később lett öttusázó. Nevelőegyesületét edzőjével, ifj. Benedek Ferenccel és több társával együtt elhagyta, és a Budapesti Honvédba igazoltak. Villanyszerelői szakmunkásvizsgát tett és a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében kezdett dolgozni. Sorkatonai ideje alatt sportteljesítménye jelentősen javult, így leszerelése után sportállást kapott. Egyéni magyar bajnoki győzelmét (1987) követően került a válogatott csapatba (Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János), együtt világbajnokságot és olimpiát nyertek (1988). Az 1987-es moulins-i világbajnokságot tartja pályafutása legnagyobb sportsikerének, amikor rossz kezdés után a csapat − megmutatva egységét és klasszisát − végül aranyérmet szerzett. Szöulban, szintén rossz kezdés után, élete legjobb lövészetével, futásban már biztos esélyesként győzött egyéniben. Barcelonába súlyos tüdőgyulladása miatt nem jutott ki. Atlantában egyedül neki sikerült magyar öttusázóként érmet szereznie. A sydneyi olimpiára is készült, de sérülései miatt erre már nem volt lehetősége, így visszavonult. Legkedveltebb versenyszáma a lovaglás, kedves lova egy „Our” nevű angol telivér volt.
Legnagyobb sikerei: az öttusa kétszeres olimpiai bajnoka (Szöul, 1988 – egyéni, csapat) és bronzérmese (Atlanta, 1996 – egyéni), 4x világbajnoka (1987 – csapat, 1989 – csapat és váltó, 1994 –váltó), egyéni bronzérmese (1994), Európa-bajnoka (1991, váltó). Összetett Világ Kupa 1. (1993. – egyéni). 2x junior világbajnoki ezüstérmes (1984, 85 – csapat), Ifjúsági Barátság Verseny 2. hely (1984 – csapat). 6x felnőtt magyar bajnok (1x egyéni, 5x csapat), ifjúsági csapatbajnok (1983). Válogatott (1984-98). Párbajtőrvívásban: csapatbajnok (1993).
Hosszú ideig tartozott a Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség állományába, ahol egészen 2003-ig sportügyekkel foglalkozott.
A Testnevelési Főiskolán szerzett öttusa szakedző diplomát és tanári kiegészítő képesítést is (2001).A Magyar Diáksport Szövetség alelnöke. A Nemzetközi Diáksport Szövetség tagja.
Díjak, elismerések: Az év öttusázójává választották 1988, 1994 és1996-ban. Az öttusa sport örökös bajnoka.

Máthé Vivien (1982.07.06-)

Öttusázó
Egyesületei: Alba Volán
Kezdetben úszott, majd átpártolt az öttusához. Már a junior világversenyeken is kitűnő eredményeket produkált: az 1999-es junior világbajnokságon egyéniben az ötödik helyen végzett, váltóban ezüstérmes lett, csapatban pedig világbajnok lett. Még ugyanebben az évben junior Európa-bajnok lett váltóban, egy évvel később pedig csapatban is. 2000-ben egyéniben junior EB bronzérmes lett. Ebben az évben már a felnőttek között is indulhatott, a váltóval világbajnok is lett. 2001-ben a junior Európa-bajnokságon és világbajnokságon is bajnok lett váltóban. 2002-ben a junior világbajnokságon két aranyérmet is nyert: csapatban és váltóban. 2003-ban sérülés miatt ki kellett hagynia a versenyzést. 2004-ben és 2005-ben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett csapatban. 2007-ben az Európa-bajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott fel váltóban. 2008-ben az EB-n Gyenesei Leilával és Vörös Zsuzsannával nyert ezüstérmet váltóban. 2009-ben fejezte be élsportolói pályafutását.

Mizsér Attila (1961. április 28-)

Öttusázó, sportlövő, edző
Egyesületei: Újpesti Dózsa, Újpesti TE
Édesapja szintén öttusázó volt, ő ösztönözte fiát a sportolásra, először úszásoktatásra küldte fiát, aki a nehéz kezdet ellenére kiválóan teljesített. 1970-ben került az Újpesti Dózsához. 1977-ben megnyerte az országos háromtusa bajnokságot. 1979-ben a junior világbajnokságon szerezte meg első bronzérmét csapatban. 1982-ben csapatban indult a világbajnokságon, ahol a dobogó második fokára állhatott fel. Három évvel később Melbourne-ben világbajnok lett egyéniben, csapatban pedig második lett. 1991-ben az Újpesti TE-hez igazol át. Egy évvel később a csapat ismét világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd 1987-ben győzelmet arattak a világversenyen. 1988-ban a szöuli olimpián tagja volt az olimpia bajnok magyar csapatnak. 1989-ben három érmet is begyűjtött a világbajnokságon: két aranyat csapatban és váltóban, valamint egy egyéni ezüstérmet. Az 1990-ben Lahtiban megrendezett világbajnokságon a csapat a váltóversenyen a második helyen. Egy évvel később a csapat bronzérmet szerzett San Antonio-ban. 1992-ben a Los Angelesben megrendezett olimpián ezüstérmet szerzett egyéniben. 1993-ban váltóban világbajnoki és Európa-bajnoki aranyérmet is bezsebelhetett, illetve a csapatversenyen egy újabb Európa-bajnoki címmel is gazdagodhatott. 1994-ben fejezte be a versenysportot, de 2000-ig még aktív volt sportlövőként.
1980-1994 között tagja volt a válogatottnak. Négyszeres bajnok sportlövészetben. Háromszor lett az év öttusázója (1985, 1990, 1992), valamint az év magyar sportcsapatának tagja (1987, 1988 és 1989). 1985-ben az év magyar sportolójává választották. 1988-ban a Magyar Népköztársaság csillagrendjét adományozták neki. 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. 1995-ben Nemzetközi Fair Play oklevéllel tüntették ki, valamint a Magyar Fair Play díjat is megkapta az életmű kategóriában.
1987-ben edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1991-ben beiratkozott a Külkereskedelmi Főiskolára, ahol 1994-ben diplomázott, majd bankban dolgozott üzletvezetőként.

Nagy Imre (Monor, 1933. február 21. – 2013. október 20.)

Öt- és háromtusázó, párbajtőrvívó, sportvezető.
Egyesületei: Gyapjúmosó SE, Bp. Haladás, Műegyetemi Atlétikai és Futball Club, Orvostudományi Egyetem Sport Club
1948-ban kezdett el vízilabdázni a Gyapjúmosó SE keretein belül. 1951-ben kezdett el öt- és háromtusázni először a Budapesti Haladás keretein belül, majd 1957-től a Műegyetemi Atlétikai és Futball Club tagjaként. 1952-ben és 1953-ban bajnoki címet szerzett háromtusában.
1954-1964 között tagja volt a magyar öttusa válogatottnak. Háromszor nyert világbajnoki ezüstérmet csapatban, mint öttusázó (Aldershot, 1958; Moszkva, 1961; Mexikóváros 1962). Legnagyobb sikerét a római olimpián aratta, ahol Balczó András és Németh Ferenc csapattársaként olimpiai bajnok lett. Ugyanott az egyéni győztes: Németh Ferenc mellett ezüstérmet szerzett. Négy évvel később, 1964-ben bronzérmes lett a tokiói olimpia csapatversenyében.
1957-től 1966-ig – párhuzamosan – az OSC-ben párbajtőrözött. Négyszeres bajnok a párbajtőrcsapattal (1961; 1962; 1964; 1966), valamint kétszeres Bajnok Csapatok Európa Kupája-győztes (1965; 1966).
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, 1965-ben doktorált közgazdaságból.
1970-től 1976-ig, mint a magyar öttusa válogatott szövetségi kapitánya dolgozott, majd
a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökségi tagja és titkára, 1988-tól 1992-ig főtitkár-helyettese volt. Tagja volt a MOB-nak, valamint a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának.
A Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja, alelnöke (2004).
A Magyar Sportújságírók Szövetsége tagjainak szavazata alapján: az év magyar csapatának tagja (1960). A magyar öttusa örökös bajnoka (1988), a Nemzetközi Öttusa Szövetség örökös tiszteletbeli tagja (2002).
80 éves korában hunyt el 2013. október 20-án.

Németh Ferenc (Csepel, 1936. április 4-)

Öttusázó, vívó, edző, sportvezető.
Egyesületei: Csepel SC (1947-62)
Edzői: öttusa – Benedek Ferenc, lovaglás – Tóth Béla, vívás – Kecskés István, lövészet – Kisgyörgy Lajos.
Benedek Ferenc, akivel a focipályán ismerkedtek meg, egy alkalommal őt kérte meg „beugrónak” egy háromtusa versenyre, ahol feltűnően jól szerepelt. Az 1954-es évben háromtusázott, majd egy év múlva elküldték lovagolni. Tehetségét példázza, hogy vívni 1955 októberében kezdett tanulni és 1957-ben már nemzetközi szintre jutott. Rendkívül tehetséges lövő és vívó volt, lovaglásban nem volt igazán rutinos. Az 1959-es világbajnokságra nem jutott ki, mert kaszkadőrködés közben megsérült. Felkészülése az olimpiára igen jól sikerült, az előolimpiát is megnyerte. Rómában, elsőként az öttusázók közül, ő nyert egyéniben és csapatban is aranyérmet, s 5000 pont feletti teljesítménye egyedülálló volt a sportágban.
Legnagyobb sikerei: az öttusa kétszeres olimpiai bajnoka (Róma, 1960 – egyéni, csapat), 2x magyar csapatbajnok (1959, 1961). Válogatott (1955-61). Vívásban: ifjúsági párbajtőr bajnok (egyéni), és válogatott is volt.
Szívizomgyulladása, mely később visszavonulásra kényszerítette, az 1961-es moszkvai vb-n jelentkezett először. Orvosi tanácsra 1963-ban végleg abbahagyta a versenyzést.
A Csepel Sportiskola öttusa szakosztályának vívómestere (1961-63), a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára (1964-67), a Csepel SC öttusa szakosztály vívómestere (1968-74), a Csepel SC vívószakosztály edzője (1975-81) és igazgatója (1981-). Néhány évig edző volt Kuvaitban. A Mező Ferenc Közalapítvány Kuratóriumának (később: Mező Ferenc Sportbizottság) tagja.
A Testnevelési Főiskolán öttusa szakedzői diplomát szerzett 1962-ben, vívó szakedzőit pedig 1978-ban.
1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, 2009-ben pedig a Papp László Budapest-sportdíjat. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.

Németh Róbert (1984. szeptember 12-)

Öttusázó
Egyesületei: Újpesti Torna Egylet
Sportpályafutását Székesfehérvárott kezdte, majd Budapesten folytatta. Végül visszatért szülővárosába.
2005-ben és 2009-ben világbajnok lett csapatban. 2010-ben ismét csapattal szerzett érmet a világversenyen, ezúttal a dobogó harmadik fokára állhatott fel. 2009-ben az Európa-bajnokságon váltóban a második helyezést szerezte meg. 2010-ben Európa-bajnoki címet nyert váltóban. Pályafutását több sérülés is beárnyékolta, karját többször is eltörte. A sokszoros balszerencsén felülemelkedve azonban kitűnő teljesítményt nyújtott.
Az öttusa mellett párbajtőrben is rendszeresen megmérettette magát: 2013-ban országos egyéni vívóbajnoki címet szerzett.

Sárfalvi Péter (1970- július 31-)

Öttusázó, híradós
Egyesületei: Csepel SC
Pályafutását a Csepel Sport Clubban kezdte, ahol édesapja, Sárfalvi Béla öttusázó is felügyelte felkészülését. 1987-ben ezüstérmet szerzett a junior világbajnokságon csapatban. Két évvel később a Székesfehérváron megrendezett junior versenyen aranyérmes lett a csapat tagjaként. 1995-ben immár a felnőttek között lett világ- és Európa-bajnok csapatban.1997-ben a csapat a világbajnokságon arany-, az EB-n pedig ezüstérmet szerzett. Az 1999-es világversenyen csapatban és váltóban is bajnoki címet szerzett, az Európa-bajnokságon pedig mindhárom kategóriában megszerezte az elsőséget. 2000-ben váltóban, 2002-ben pedig csapatban lett EB-bajnok. 2000-en az olimpián is indult, ahol a 17. helyen zárt. Különböző kategóriákban összesen 14-szer lett magyar bajnok. 2003-ban vonult vissza a versenysporttól.
1997-ben az év magyar öttusázója díjjal tüntették ki. Öttusa szakedzői diplomát tett a Testnevelési Egyetemen, majd a külkereskedelmi Főiskolán szerzett marketinges diplomát. 2003-an sporthíradós lett, jelenleg a Hír TV-nél dolgozik.

Sasics Szvetiszláv (1948. január 19-)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Újpesti Dózsa, Csepel Sport Club, Budapesti Honvéd
1967-ben került az Újpesti Dózsába, ahol úszott, valamint öt- és háromtusázott. 1975-ben a mexikói világbajnokságon tagja volt a világbajnok csapatnak. Egy évvel később az olimpiai játékokon Kancsal Tamással és Maracskó Tiborral egy csapatban bronzérmet szerzett. Kétszeres magyar bajnok csapatban. 1973-1980 között válogatott kerettag volt. 1978-ban az év öttusázójává választották. 1980-ban hagyott fel a versenysporttal.
1977-ben úszóedzői, majd 1981-ben öttusaedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán.

Szombathelyi Tamás (1953. május 1-)

Öttusázó, edző, sportvezető
Egyesületei: Budapesti Vasutas Sport Club, Központi Sportiskola, Újpesti Dózsa
9 évesen kezdett el úszni, majd a Központi Sportiskolához került, ahol Somfay Csaba lette a nevelőedzője. Ekkor még csak a háromtusát űzte, 1968-ban került az Újpesti Dózsához, ahol már öttusa versenyeken is elindult. 1971-ben csapatban megnyerte a junior világbajnokságot, mely teljesítményét egy évvel később is megismételte, amikor az aranyérem mellé egyéniben ezüstérmet is szerzett. Az 1980-as moszkvai olimpián egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett. 1981-ben a világbajnokságon szerzett ezüstérmet Császári Attilával és Dobi Lajossal. Egyéniben pedig világbajnoki bronzérmet szerzett. Az 1983-as világbajnokságon egyéniben és csapatban is a második helyen végzett. 1984-ben vonult vissza az élsporttól.
A magyar bajnokságon háromszoros csapat, és kétszeres egyéni bajnok. 1974-1984 között volt válogatott kerettag. 1980, 1981, és 1983-ban az év öttusázójává választották. 1984-től edzőként dolgozott, 1985-1986-ban a magyar válogatott kondicionáló edzője volt. 1987-ben Debrecenbe került edzőként, majs 1986-ban az első női válogatott szövetségi kapitánya lett. 1989-től a Budapesti Honvéd utánpótlás vezető edzőjévé nevezték ki. 1991-ben a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára lett. 2004-től a budaörsi Kika áruház osztályvezetője lett.

Szondy István ( 1925. december 29-)

Öttusázó, testnevelő tanár, edző
Egyesületei: MOVE Ceglédi SE, Ceglédi VSE, Budapesti Épületszerelő, Budapesti Fáklya, Budapesti Petőfi, Budapesti Traktor
1938-ban kezdett el úszni és vízilabdázni a Magyar Véderő Egylet Ceglédi SE-ben. 1946-ban került a Ceglédi VSE-be, ahol az úszás mellett elkezdett öttusázni is. Ezek mellett vívott, foglalkozott sportlövészettel és lovagolt is, de tehetségét leginkább az öttusasportban kamatoztatta. 1948-ban indult először az olimpián, ahol egyéniben a 18. helyen végzett. 1952-ben Benedek Gábor és Kovácsi Aladár mellett tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, valamint egyéniben bronzérmet szerzett. Ezzel a hihetetlen sikerhullámmal megtörtük a svédek egyeduralmát az öttusa történetében. Egy évvel később a világbajnokságon csapatával a dobogó második fokára állhatott fel. 1954-ben a csapat világbajnok lett, egyéniben pedig a harmadik helyen végzett. A következő évben az aranycsapat ismételten kivívta magának az első helyet a világbajnokságon. 1956-ban a stockholmi lovasolimpián szerepelt, ahol nem ért el helyezést. 1947-1956 között öttusa, 1956-ban pedig a lovas válogatott kerettagjaként versenyzett. Az 1956-os események után kivándorolt a Német Szövetségi Köztársaságba. Kezdetben pincérként dolgozott, majd Wolfsburgban és Frankfurtban vívóedzőként munkálkodott. 1965-től az Amerikai Egyesült Államok öttusa válogatottjának lett az edzője. 1969-től pedig az NSZK öttusa válogatottjának szövetségi kapitánya címét kapta meg. 1987-ig Hessenben dolgozott vívómesterként. Hosszas távollét után 2000-ben tért vissza Magyarországra.
Egyéniben az öttusasport négyszeres magyar bajnoka.
1950-ben szerzett tanári oklevelet a Testnevelési Főiskolán. 1952-ben a Budapesti Fáklya sportszaktanácsadójaként tevékenykedett.
1988-ban a magyar öttusa örökös bajnoka címét adományoztak neki. Továbbá Cegléd és Berettyóújfalu is díszpolgárává választotta. 2012-ben Magyar Fair Play diplomát kapott az életmű kategóriában.

Tibolya Péter (1985. április 18-)

Öttusázó
Egyesületei: Újpesti Torna Egylet
Hatévesen ismerkedett meg az úszással, majd két évvel később kezdett el öttusázni. Két évig vett részt a Héraklész Bajnok programban. Korán kitűnt tehetsége, a 2006-os junior világbajnokságon második helyezést ért el. 2008-ban ezüstérmet nyert csapatban, váltóban pedig bronzérmet az Európa-bajnokságon. 2009-ben csapatban világbajnok, váltóban pedig EB-ezüstérmes lett Marosi Ádám és Németh Róbert mellett. 2011-ben váltóban lett világbajnok, ezúttal Marosi Péter és Kasza Róbert oldalán.
2013-ban tagja lett a Magyar Öttusa Szövetség elnökségének. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi karán folytat tanulmányokat.

Tóth Adrienn (1990. november 24-)

Öttusázó
Egyesületei: Budapesti Honvéd SE
Igen fiatalon került kapcsolatba a sporttal egy betegség kapcsán. Először úszni kezdett, majd kéttusázni. Ezek mellett atletizált és vívott is. Végül 13 évesen az öttusázás mellett döntött. Igen hamar kitűnt tehetsége, a 2005-ös négytusa ifjúsági Európa-bajnokságon a dobogó mindhárom fokára felállhatott: első lett csapatban, második egyéniben és harmadik váltóban. Még ugyanebben az évben az ifjúsági világbajnokságon csapatban és váltóban is világbajnoki címet szerzett. A 2007-s öttusa junior világbajnokságon egyéniben és váltóban nyert aranyérmet, valamint csapatban egy bronzérmet. Az ez évben megrendezett junior EB-n ismét két aranyéremmel (egyéni és csapat), valamint egy borzéremmel (váltó) gazdagodott. 2008-ban már a felnőtt világbajnokságon is elindult, ahol váltóban aranyat, csapatban pedig bronzérmet szerzett. 2010-ben a Debrecenben megrendezett Európa-bajnokságon a dobogó legtetejére állhatott fel váltóban, csapatban pedig második lett. 2011-ben világbajnoki arany- (váltó) és ezüstérmet (csapat) szerzett, valamint két Európa-bajnoki arany- (csapat és váltó) és egy ezüstérmet (egyéni) nyert. 2012-ben Rómában világbajnoki ezüstérmet harcolt ki csapatban, az Európa-bajnokságon pedig bronzérmes lett szintén csapatban. Indult a londoni olimpián is, ahol a 20. helyen végzett. Egészen a kombinált versenyszámig az ötödik helyen állt, az új versenyszám azonban sajnos kifogott rajta. Nem sokkal az olimpia után, 22 évesen jelentette be az élsporttól való visszavonulását.
Négyszeres magyar bajnok. 2011-ben Junior Príma díjjal jutalmazták tehetségét.

Villányi Zsigmond (1950. január 1- 1995. január 13.)

Öttusázó, edző
Egyesületei: Csepel Sport Club
Hercegszántón születet, családja sokác eredetű. Villányi Zsigmond egyedülálló módon úgy kezdett bele az összetett sportágba 12 évesen, hogy korábban semmilyen hozzá kapcsoló sportágat sem űzött. 1968-ban ifjúsági-, 1969-ben junior-, 1971-ben pedig felnőtt országos öttusa bajnok lett. 1969-ben megnyerte az első Ifjúsági Barátság Versenyt szófiában, egy évvel később pedig megnyerte a junior világbajnokságot. 1971-ben San Antonio-ban a világbajnokágon egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett. Egy évvel később indult a müncheni olimpián is, ahol Balczó Andrással és Bakó Pállal a dobogó második fokára állhattak fel. 1974-ben a világbajnokságon Kancsal Tamással és Maracskó Tivadarral ezüstérmesek lettek. 1968-1977 között válogatott kerettag volt. Egyszeres egyéni és háromszoros csapatbajnoki győzelmet könyvelhetett el. 1977-ben hagyott fel az élsporttal egészségügyi problémái miatt.
1970-ben Szabályozástechnikai műszerész szakmunkásvizsgát tett. 1973-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1978-ban öttusa szakedzői diplomát szerzett. 1991-ben öttusa mesteredző lett. 1971-ben az év öttusázójává választották. 1978-tól edzőként tevékenykedett, 1978-1981 és 1983-1988 között a Csepel Sport Club vívómestere volt. 1980-1981-ben az öttusa utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya volt. 1982-ben az olasz válogatott edzője lett. 1988-ban hazatérve a magyar öttusa válogatott vívómestere volt. Nevéhez fűződik a Csepel Sport Club női szakágának megalapítása 1983-ban. Tanítványai között olimpiai és világbajnokokat is találunk (Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter). A magyar utánpótlás bajnokságot tiszteletére nevezték el Villányi Zsigmond emlékversenynek. Igen fiatalon hunyt el 1995 januárjában.

Vörös Zsuzsanna (1977. május 4 -)

Öttusázó, edző, sportvezető
Egyesületei: Alba Volán SC
12 évesen kezdett el úszni, majd két évvel később, 1991-ben már öttusázóként készült. Tehetségét jelzi, hogy a következő évben megnyerte a felnőtt háromtusa bajnokságot. Már a junior világversenyeken is sorra halmozta a sikereket: 1996-ban csapatban ezüst-, váltóban pedig aranyérmet szerzett, 1997-ben egyéniben és váltóban aranyat-, csapatban pedig bronzérmet szerzett, végül 1998-ban váltó arany- és csapat ezüstéremmel gazdagodott. A világbajnokságon a felnőttek között 1998-ban indult először. Ekkor egyéniben ezüst-, csapatban pedig bronzérmet nyert. A következő évben Budapesten megrendezett világbajnokságon megszerezte első felnőtt világbajnoki címét egyéniben. Egy évvel később váltóban nyert aranyérmet. 2002-ben a dobogó mindhárom fokára felállhatott, 2003-ban két arany- és egy bronzérmet gyűjtött be. 2004-ben Moszkvában egyéniben ismét világbajnok lett. Az évben legkiemelkedőbb eseménye azonban az athéni olimpia volt, ahol Zsuzsanna megszerezte a magyar öttusasport első olimpiai érmét, ráadásul aranyat. A 2005-ös világbajnokságon két második helyezést ért el, 2006, 2007 és 2009-ben pedig csapattal szerzett világbajnoki bronzérmet. Egyéniben (2000, 2006), csapatban (2000, 2003) és váltóban (2001, 2003) kétszeres Európa-bajnok. Egyéniben hétszeres magyar bajnok, de csapatban és váltóban is számos magyar bajnoki címet szerzett az évek során. 2010-ben jelentette be visszavonulását a versenysporttól.
Öttusa szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. A versenyzés felhagyása után az Alba Volán SC öttusa edzője lett, 2012-ben az öttusa szakosztály igazgatója lett. 2012-ben bekerült a Magyar Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába. 2013-ban a Magyar Öttusa Szövetség alelnökévé nevezték ki.
Többször is kiérdemelte az év öttusázója díjat: 1997-2000, 2003-2007. 2004-ben szülővárosa, Székesfehérvár díszpolgárává nevezte ki, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét is átvehette. 2005-ben az év magyar sportolónőjévé választották. 2011-ben pedig átvehette a Nemzetközi Öttusa Szövetség diplomáját a moszkvai olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.

Advertisements