Az öttusa versenyszabályai

Valószínűleg nincs még egy sportág, amelynek szabályai annyit változtak, mint az öttusáé. Ez nem meglepő, hiszen a sportág öt területe közül bármelyikben bekövetkezett változást – nagy valószínűséggel – alkalmazni kell az öttusában is.
Létszám: 1912-ben az olimpián 12 svéd öttusázó indult, 1920-ban már csak 4–4 versenyző indulhatott, később csak 3. Ma a világversenyeken a selejtezőcsoportokban összesen 4–4 fő indulhat országonként (a 3 versenyzőből álló csapatokat a technikai értekezleten meg kell adni). Az olimpiai részvételi jogot külön kvalifikáló versenyeken lehet megszerezni.
Sorrend: a versenyek lebonyolításához igen sokféle sorrendet használtak már, így szükséges azok áttekintése. Coubertin báró a következő sorrendet szerette volna bevezetni: futás (F) – lovaglás (L) – úszás (U) – vívás (V) – lövészet (P). Ez a sorrend azonban soha nem valósulhatott meg, futással még nem kezdtek egyetlen versenyt sem. Az első években a P–U–V–L–F volt az elfogadott, majd 1932–1980 között az L–V–P–U–F volt a ma már klasszikusnak nevezett sorrend. Napjainkig az érvényes szabályok szerint a döntőben és a váltóban a sorrend: P–V–U–L–F volt. 2008-ban azonban úgy döntöttek, hogy jelentős szabálymódosítás lép érvénybe, e szerint az új sorrend a következő: U−L−V− Kombinált versenyszám, amely a futást és a lövészetet ötvözi.
Selejtezők: a lebonyolítási rendjét nem lehet előre tudni, az a rendezőktől és a csoportbeosztásoktól függ (a technikai értekezleten dől el), hiszen egy-egy világbajnokságon 4 csoport is versenyez egy időben, forgószínpadszerűen, más-más sorrendben.
Versenynapok: a versenynapok száma 1982-ig öt volt, a V–P–U–L–F sorrenddel. A világversenyeket 1983–1985 és 1989–1992 között négy nap alatt bonyolították le (L a végén), közben visszahozták az ötnapos versenyeket. Az első egynapos világbajnokságra 1993-ban került sor, 1994-ben vezették be a selejtezőket több csoportban (L nélkül, de 1995-ben volt L a selejtezőkben is). Az első Európa-bajnokságot 1987-ben rendezték, ekkor volt a váltóversenyek premierje az egyéni- és csapatverseny után; világbajnokságon 1989-ben Budapesten lehetett először váltóaranyat nyerni.
Ma már a világversenyeket a selejtezővel kell kezdeni, majd a döntő következik, utána a váltók; ha egy helyen, egy időben van a két nem világbajnoksága, akkor a nők és a férfiak naponta váltva versenyeznek a fenti sorrendben, tehát a világbajnokság ekkor 6 napig tart.
Eredményszámítás: az eredményszámítást a kezdettől 1954-ig helyezéses pontszámítással végezték. A végeredményt úgy számították ki, hogy a versenyzők egyes számokban elért helyezési pontját összeadták: aki egy számot megnyert, kapott 1 pontot, a második 2 pontot. Ha valaki két számot megnyert, egyszer negyedik, egyszer hatodik, egyszer hetedik volt, az összesen 19 pontot gyűjtött (1+1+4+6+7=19). Ilyen alacsony pontszámmal versenyt lehetett nyerni. Ez a módszer nem díjazta a kiugró teljesítményeket, és egyébként is több fonákságot rejtett magában. A lövészet eredményjegyzéke például úgy készült, hogy először sorra vették azokat, akiknek mind a 20 lövésük a táblán volt értékelhető helyen, majd következtek a 19 találatosok stb., tehát a táblabiztosság volt a számolás alapja. Ma már nem a táblabiztosságot, hanem a magasabb köregységeket jutalmazzák jobban.
Pontszámítás: közel öt évtizede a dekatlonféle pontszámítást írja elő a szabály. Mind az öt szakágban megállapítottak egy, az átlagosnál valamivel jobb teljesítményt, és ezért 1000 pontot adnak. Az ennél jobb vagy gyengébb teljesítményt egységenként azonos ponttal jutalmazzák vagy büntetik. Vívásban például a megszerezhető győzelmek 70 százalékáért, légpisztolyos lövészetben 172 körért, a 3000 méteres futásban 10:00 (nőknél 11:20) percért jár az 1000 pont. E számítás szerint a legtöbb pontot elért versenyző a győztes, ellentétben a helyezéses számítással, melyben a legkevesebb pont elérése volt a cél.
Az egyéni versenyt tehát a legtöbb pontot összegyűjtő sportoló nyeri; a csapatversenyen a háromfős csapatok tagjainak egyéni eredményét összeadják; a váltóversenyen a csapattagok valamennyi tusát együtt teljesítik.

Az úszás neme nincs megkötve, hivatalosan szabad stílusú úszás szerepel a szabályzatban. Manapság azonban már szinte mindenki gyorsúszással teljesíti a távot. Aki a rajtnál kiugrik, 40 pont büntetést kap. A rajt fejesugrással indul. A futamokban elért helyezéseknek semmi jelentősége nincs, hiszen az elért időeredményt értékelik. 1997-ben csökkentették 200 méterre az úszás távját a férfiak részére (a futáséval együtt), addig 300 m volt a táv, ma 2:30 (nőknek 2:40) percért jár 1000 pont, minden másodperc 12 pontot ér.

A szakágak közül a lovaglásban volt a legtöbb szabályváltoztatás. A lovaglási mód 1968-ig a tereplovaglás, majd 4 évig a vadászugratás volt, ma a rendes akadályugratás. A terepversenyek távja 2,5–5 km között mozoghatott (rögzített ugrásokkal). Ez a lovakra nézve annyira megerőltető volt, hogy szóba sem jöhetett két forduló rendezése. Már pedig a versenyzők növekvő száma és a lovak rajthoz állítási költségeinek gyors emelkedése ezt szükségessé tette. A távot rövidítették tehát, előbb 1500 méterre (ezzel együtt vezették be a két fordulót), a vadászugratás pályája már csak 1000 m volt, ma a pálya hossza 400 m körül van. Az ugrások száma ugyanakkor 25–30-ról előbb 20-ra (ebből 10 verhető), majd 15-re, mára már 12-re (valamennyi verhető) csökkent. Egy mai lovaspálya hossza 350-450 méter között van. Időközben maximálták az elérhető legmagasabb pontszámot is 1100-ban (1960-ban Nagy Imre még 1308 pontot szerzett az országos bajnokságon), és ebből vonták le a pályán elkövetett hibák büntetését. 1–1 verőhiba 30, ellenszegülés 40, esés vagy bukás 60 pont büntetéssel járt, az alapidő túllépése másodpercenként 3 pont. A szigorú szabályok 26 olyan esetet soroltak fel, melynek büntetése kizárás a lovaglásból, azaz a lovas teljesítménye 0 pont. (A szigorú szabályok könnyítése érdekében 2002-ban – részben kísérleti jelleggel – több újítást vezettek be: az elérhető maximális pontszám 1200, minden teljesített ugrás 100 pont, és ebből vonnak le verésért 28, ellenszegülésért 40, esésért 60 pontot.)
A vívás szabályai pontosan követték a párbajtőrvívás szabályait. Kezdetben csoportokban bonyolították le az öttusa vívóversenyeket (2–3–4 forduló), 1932 óta azonban már mindenki vív mindenkivel. A mérkőzések az első találatig tartanak (együttes találat nem érvényes), ezért a vívósportban alkalmazott büntetőtusokat öttusában nem lehet bevezetni, hiszen az egyenlő lenne a vereséggel. Ehelyett a szabálykönyvben rögzített kisebb szabálytalanságokért 10 büntetőpontot vonnak le a vívásban elért pontszámból. Selejtezőben vagy 32-nél kevesebb induló esetén 1–1 győzelemért több, 32-nél magasabb létszámnál kevesebb pont jár, a döntőben 28 pontot ér egy győzelem. Az esetek nagy részében az elérhető pontszám 1000 pont. Holtverseny esetében szétvívással döntenek a győztesről. A küzdőtér egy egyenletes felületű fémszőnyegen kap helyet.
A lövészet szabályai sokat változtak. 1993-ig robbanófegyverrel lőttek a versenyzők forgótáblákra (25 méterre), napjainkban leginkább a légpisztolyt használják (10 méterre), és a táblák nem forognak. A verseny csarnokban zajlott, összesen 20 lövést kellett leadni. A forgótábla méretei többször változtak, módosultak a pontozás szabályai is, a leghosszabb ideig 194 körért adtak 1000 pontot (+22 pont körönként). 2014-ig 2×2,5 perc bemelegítés után minden lövésre 40 másodperc állt az öttusázók rendelkezésére, az értékeléshez használt korszerű gépek (SIUS ASCOR) lerövidítették a verseny időtartamát. Az új szabályrendszer szerint az új lövőpont lehet mechanikus bukó céltáblás vagy elektronikus, valamint továbbra is a légpisztoly vagy a lézerpisztoly használható. Az egylövetű pisztollyal egy 10 méterre álló táblára lőnek. Összesen öt céltábla van, amelynél mindegyiket el kell találnia a versenyzőnek.
Futásban a 4000 méteres távot az egyenjogúsítás kedvéért 3000 méterre csökkentették (a nőkét 2000 méterről emelték fel), 10:00 (11:20) percet kell elérni 1000 pontért, az egységnyi érték mindkét nem számára 4 pont másodpercenként. A futást ma már hendikep rendszerben bonyolítják le, ami azt jelenti, hogy a 4 szám utáni pontkülönbségeket átszámítják futómásodpercekre, a legtöbb ponttal rendelkező öttusázó rajtol elsőnek (utána a többiek a pontkülönbségek alapján). A versenyt az nyeri, aki elsőnek halad át a célon. régebben percenként, majd félpercenként, azután csoportokban is indították a futást, ami még a nyolcvanas években is terepen zajlott, napjainkig már 800, 1000 vagy 1500 méteres körökön. A terepfutás idején még a technikai értekezleten készítettek egy rajtlistát valamennyi számra, a vezetők megadták a versenyzők csapaton belüli indulási számát, a csapatok helyét pedig kisorsolták. Ma a futópálya maximális emelkedése 50 méter lehet.
Kombinált versenyszám: 2009-ben lépett érvénybe, amely a korábbiaktól merően eltérő öttusát hív életre a kombinált versenyszám bevezetésével. A változtatással a lövészetet és a futást vonták össze, hogy izgalmasabbá tegyék a sportágat. A versenyzők így egy új, eddig soha nem alkalmazott kihívás elé néznek.
Egyéni verseny: Hendikep rajt kb. 20 méter futással, majd 5 lövés leadása, amelyre maximum 1:10 másodperc áll a versenyző rendelkezésére. Ezután 1000 méter futás következik, amit egy újabb lövő-állomás követ, ahol ismételten 5 lövést kell leadnia a versenyzőnek. Ezt újabb 1000 méter futás és 5 lövés követi, végül pedig ismételten 1000 métert kell lefutni a célig.
Váltóverseny 3 versenyzővel: Mindhárom versenyzőnek a következő menetrendet kell követnie: hendikep rajt kb. 20 méter futással, 5 lövés, 1000 méter futás, 5 lövés, majd újabb 1000 méter futás. A versenyzők a rajt/cél vonalnál váltják egymást.
Váltóverseny 2 versenyzővel: Mindkét versenyző az alábbi távot teszi meg: hendikep rajt, majd kb. 20 méter futás és 5 lövés leadása, majd 1000 méter futás és újabb 5lövés, végül pedig újabb 1000 méter futás a célig, ahol a versenyzők váltják egymást.

A magyar javaslatra 1987-ben, az Európa-bajnokságon bevezetett váltóversenyek több éves budapesti kísérletezés után kerültek műsorra, be is váltak, igen népszerűek lettek. A váltó minden tagja valamennyi másik váltó egy tagjával vív, de 3 találatig. Az úszás 3×100 m, lovaglásban minden versenyző 9 ugrást teljesít 3:00 perces szintidő mellett. A lovaglásra háromtagú lócsoportokból sorsolnak. Az kombinált versenynél 20 métert futnak a versenyzők, majd a lövés következik, amelyet 2×1000 méter futás követ, amelyet egy újabb lövés szakít meg.

Advertisements