Öttusa leggyakoribb szakkifejezései

Akadályok: a lovaglásban lehetnek egyszerűek és összetettek. Az egyszerű ugrás lehet meredek vagy széles. A meredek akadály valamennyi alkotó eleme azonos függőleges síkban helyezkedik el. A széles akadályt úgy kell megépíteni, hogy az a lovat mind szélességében, mind magasságában ugrásra késztesse. Minden olyan akadályt, amely két vagy három egyszerű akadályból áll, összetett akadálynak nevezünk. Ezek lehetnek kettes vagy hármas ugrások, aszerint, hogy az akadály két vagy három elemből áll. Az összetett akadály elemei között a távolság 7 m, illetve 12 m, ennél rövidebb vagy hosszabb nem lehet. Az öttusa lovaspályákon egy-egy kettes, illetve hármas ugrást kell elhelyezni.
Asszó: két vívó közötti barátságos küzdelmet nevezzük asszónak. Ha ennek eredményét nyilvántartják, hogy meghatározható legyen a győztes személye, akkor már mérkőzésnek nevezzük.
Azonos pontszám: ilyen esetben az a versenyző (csapat) kerül előbbre az eredményjegyzékben, aki nyert egy (két) számot. Ha nem nyert vagy ez is azonos, az van előrébb, akinek több jobb (második, harmadik stb.) helyezése van, tehát egyenletesebb teljesítményt nyújtott.
Büntető megálló zónák: a zónák a kombinált versenyszámnál játszanak fontos szerepet. A lőpályán helyezkednek el, kivéve az utolsó zónát, amely azon kívül, a célvonaltól legfeljebb 80 méterre lehet. Ezen a helyen kell a versenyzőknek letölteniük az utolsó céllövésnél kapott büntetésüket, amelynek már nem tudnak a lőtéren eleget tenni, illetve a ruházati kihágások vagy a hibás rajt miatt kirótt büntetéseket.
Engedetlenség: a lovaglásban a megállás, a kitörés, az ellenszegülés. Megállásnak nevezzük, ha a ló az akadály előtt megáll. Kitörésnek számít, ha a ló a versenyzőnek nem engedelmeskedik és kikerüli azt az akadályt, amelyet ugrania kellene. Ellenszegülésnek nevezzük, ha a lónak bármi módon sikerül kivonnia magát az előre irányuló mozgás alól. Rombolás akkor áll elő, ha a ló a soron következő ugrás előtt megáll, és az akadályt feldönti vagy leüti.
Helyezéses pontszámítás: a versenyeredmények kiszámításához alkalmazott egyik módszer. Régebben használták az atléták, az öttusázók, a sízők stb.; a mezei futás csapatversenyét ma is így számítják. Módja: az egyes versenyzők egyéniben elért helyezéseit összeadják. Ha tehát egyéniben a 2., a 4., a 8. és a 16. helyen végeznek egy csapat tagjai, a csapatnak 30 pontja van, a legkevesebb pontot gyűjtött egység nyeri a versenyt.
Hendikep: előny-, illetve hátrányverseny. A versenyek lebonyolításához, a rajtlista kialakításához használt egyik módszer. Rendszeresen alkalmazzák lovasversenyeknél (például ügető), sífutásnál (üldözőverseny) és az öttusa futószámánál. A lovasversenyeken az eredményesebb lovak adnak előnyt az addig még kevesebb eredményt elért lovak számára (20 m, 40 m stb., illetve 1 kg, 2 kg súlytöbblet). Sífutásban az alapverseny után vezető, öttusában az addig lebonyolított 4 szám alapján az összetettben élen álló versenyző kap előnyt (másodpercben) valamennyi rajtolótól, és ő indul az első helyről.
Hibalövés: akkor fordul elő, ha a versenyző által kilőtt lőszer a táblát nem, vagy csak érvényes köregységeken kívül találja el. Ilyenkor a versenyző hibásan lőtt.
Időkorrekció: a kombinált versenyszámnál előfordulhat, hogy a versenyző a hibás céltábla miatt időt veszít. Ebben az esetben az illetékesek időkorrekciót adhatnak az öttusázónak, amennyiben az indokolt.
Két forduló: a lovaglás mai lebonyolítási módja. Minden ló kétszer teljesíti a pályát. Az első forduló versenyzői által lovagolt sorrendben kerül sor a második fordulóra, vagyis minden ló az első forduló sorrendje szerint követi egymást másodszor is. Az első fordulóban megsérült ló helyére az egyik tartalék ló kerül a második fordulóba.
Kombinált szám lecsengetése: a kombinált versenyszámnál ha egy versenyzőt az élen álló leköröz, úgy számára a verseny véget ér és az utolsó helyre rangsorolják.
Kombinált versenyszám: 2008-ban szavaztak bevezetéséről, 2009-ben lépett érvénybe. Célja az öttusasport izgalmasabbá tétele. Lényege, hogy a futás és lövészet számokat összevonták és ezentúl a kettő kombinációja kerül megrendezésre. A versenyzők így kb. 3020 métert futnak, de ez a futás nem folyamatos, egyéniben 3, váltóban pedig 2 lövő-állomás szakítja meg, ahol a versenyzőknek 5 lövést kell leadniuk megadott idő alatt (1:10 másodperc).
Korcsoportok: az UIPM beosztása szerint felnőtt korcsoportba tartozik az, aki betöltötte 21. életévét, junior a 19–21 éves, ifjúsági A korcsoportba tartozik a 17–18 éves, ifjúsági B-be a 15–16 éves; Magyarországon C korcsoportba tartozik minden 13–14 éves stb.
Kvalifikáció: 1994 óta az olimpiai indulási jogot a kvalifikációs versenyeken elért jó helyezésekkel lehet megszerezni. Ez eddig mindhárom (1996, 2000, 2004) esetben más volt. Az athéni olimpiára 2002-ben lehetett megszerezni az első jogot Budapesten, a Világkupa-döntőben, de rendszerint jogot nyer a Világkupa-verseny győztese, a kontinentális bajnokságok első, a világbajnokságok 1–6. (1–10.) helyezettje stb. Az olimpián 32–32 fő indulhat, egy országból nemenként 2 fő.
Létszámkorlátozás: az UIPMB 1978-ban bevezetett hivatalos rendelkezése, amelynek értelmében egy öttusaversenyen 66 versenyzőnél több nem vehet részt. Több nevezés esetén megkötések alapján csökkentik a létszámot 66-ra. Ennél több induló csak az 1979-es budapesti világbajnokságon volt, akkor az UIPMB külön kérésére járult hozzá a MÖSZ ahhoz, hogy a megjelent mind a 67 versenyző elindulhasson. 1994-től a selejtezőkön alakul ki a 32-es döntő mezőnye.
Lovaglási módok: a Nemzetközi Lovas Szövetség szabályaiban szereplő ugróversenyek valamelyik változata szerepel az öttusában. Kezdetben tereplovaglás volt, majd ezt követte a vadászugratás. A mai lovaglási mód a rendes akadályugratás alapidővel. A lovas szabályok nem teljesen azonosak az öttusalovaglás szabályaival.
Lőtér: a kombinált versenyszámnál a versenyzők futását a pályán megszakítja a lövészet, amelyre a lőtéren kerül sor. A legújabb szabályok szerint a lőtér lehet mechanikus bukó céltáblás, vagy elektronikus. A lőtér helye biztonságos kell hogy legyen, nem kaphat helyet pl. éles kanyarban.
Ranglisták: az UIPM felnőtt, junior, ifjúsági versenyzők (nők és férfiak) részére vezet folyamatosan világranglistát. A nagy versenyek pontozása (Világkupa és még 3–4 verseny, világ- és Európa-bajnokság) 60–55–51–48–46 stb., a kisebb versenyeké 40–36–33–31 stb. pont, a C kategóriás verseny 30, a D 20 pontot ad az első helyezettnek. A ranglistán mindig a 3 legmagasabb pontszám szerepel, tehát 180 pont a maximum, igen ritka, hogy a ranglistát vezető versenyzőnek 180 pontja van. Hazai ranglista is készül felnőtt, junior és ifjúsági (női és férfi) versenyzők részére szinte azonos pontozással.
Részverseny: igen gyakori az öttusában a sportág egyes szakágaiból összeállított, nem teljes öttusaverseny. Tetszés szerinti változatai vannak, például lehet részverseny L–V–U, V–P–U, L–P–F stb.
SIUS ASCOR: a svájci cég nagyszerű gépei jelentősen egyszerűsítik a leadott lövések kiértékelését (tizedes pontossággal mérnek). A lőállásban, illetve a lőállás mögött elhelyezett képernyőkön az elsütés pillanatában megjelenik a lövés helye és értéke, így a nézők számára élvezhetővé teszi az egyébként élvezhetetlen versenyt.
Szabad sítlusú úszás: Az úszás során a versenyzőknek nincs megkötve, hogy milyen úszásnemben kell teljesíteniük a távot, így a nekik legjobban testhezálló úszásnemet választhatják. A lényeg persze a minél gyorsabb célba érkezés, így manapság a legtöbben a gyorsúszást választják.
Szakágak: az öttusa öt, egyébként önállóan is versenyszerűen űzött területe. A gyakorlatban a szakághoz hasonlóan elfogadott meghatározás még: rész, szám, versenyág.
Találkozó: két különböző csapat versenyzői között vívott mérkőzések összességét nevezzük találkozónak.
Technikai számok – fizikai számok: ma már nem teljesen helytálló elnevezései az egyes szakágaknak. Helyesebb a következő elnevezés: technikai jellegű számok, illetve szakágak a lovaglás, a vívás és a lövészet, fizikai jellegűek az úszás és a futás. A felsorolt első három szakágban fontosabb a technikai tudás, mint a másik kettőben, így az utóbbiak inkább nevezhetők fizikai számoknak.
Váltóverseny: az 1980-as években Magyarországon kikísérletezett versenyforma az Európa-bajnokságon 1987-ben, a világbajnokságon 1989-ben jelent meg és lett azonnal igen népszerű. A háromfős csapattal folyó váltó 1991-től magyar bajnoki szám.
Világkupa-döntő: az évi 3–6 Világkupa-verseny befejezéseképpen, azok után önállóan rendezett verseny, a döntőbe országonként csak 3–3 fő juthat a Világkupa-versenyek eredményei alapján. Az erre a célra külön vezetett ranglista szerint 32–32 fő indulhat nemenként a Világkupa-döntőben. (Világkupa-verseny például évente a nők számára rendezett székesfehérvári, illetve a májusi budapesti férfi verseny.)
Vívóidő: az egyetlen sikeres akció végrehajtásához szükséges idő.