A röplabda szabályai

A röplabda célja, hogy a háló fölött a labdát az ellenfél játékmezejére kell juttatni, illetve meg kell akadályozni az ellenfél hasonló szándékát. A jelenleg életben levő szabályokat 2012-ben fogadták el Atlantában. Ezek 2013 és 2016 között lesznek érvényesek.
A szabálykönyv meghatározza milyen lehet a játéktér. E szerint a pályának négyszög alakúnak és szimmetrikusnak kell lennie. Mérete 18×9 méter, amihez egy 3 méter széles kifutó sáv tartozik minden oldalon. A szabad légtérnek legalább 7 méternek kell lennie felfelé. A Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) hivatalos versenyein az oldalvonal mellett 5 méter, az alapvonal mögött 8 méter helyett kell hagyni. Ezeken a versenyeken a szabad légtér nagysága is megnő. Legalább 12,5 méternek kell lennie.
A szabályok értelmében a játéktér nem lehet egyenetlen, csúszós, balesetveszélyes. Felszínének vízszintesnek (szabadtéri pályánál 5 mm-es lejtés/m megengedett) és egységesnek kell lennie. A világ, illetve a FIVB versenyein csak a fa vagy a szintetikus borítás engedélyezett. Színekre vonatkozólag annyit ír elő a szabálykönyv, hogy a pálya felszínének világosnak kell lennie, a vonalakat fehér színnel kell meghúzni (5 cm szélesek). A kifutónak és a játékpályának ettől el kell különülnie, más színűnek kell lennie.
A röplabdapályát különböző zónákra lehet felosztani. Ezek a következők: első játékos zónája, nyitási zóna, játékoscsere zóna, Libero helyettesítési zóna, bemelegítő terület és a büntető terület.
A pályán, a középvonal felett egy háló van kifeszítve. Ennek mérete nemenként eltér. Nők esetében 2,24 méter, férfiaknál 2,43 méter. A háló fekete színű, felső és alsó peremén fehér vászoncsík található (felül 7 cm, alul 5 cm). A háló két oszlop közé van kifeszítve.
A röplabdát labdával játsszák. Ennek a labdának bőr vagy műbőr külsejének, illetve gumi vagy hasonló anyagú belsejének kell lennie. A súlya 260 és 280 gramm között mozoghat. Egy mérkőzésen csak egy típusú labdát lehet csak használni, tehát a minta nem változhat. A labda nyitással kerül a játékba és mindaddig ott marad, míg nem érinti a talajt, nem kerül out-ra vagy egy játékos hibát nem követ el a megjátszásban.. Egy játékos kétszer egymás után nem érintheti meg a labdát. Az érintés nem jelenthet fogást és dobást.
Egy röplabda csapat a játékosokból és az edzői személyzetből áll. Legfeljebb 12 játékos lehet egy csapatban, egyiküknek pedig be kell töltenie a csapatkapitány tisztségét (Libero játékos nem lehet). A pályán egyszerre csak hatan vannak jelen, a többiek a cserepadon, vagy a bemelegítő területen helyezkednek el. Felszerelésük számozott mezekből, zokniból és sportcipőből áll. A csapatkapitánynak plusz szalagot kell magán viselnie.
A csapatban helyet kap két speciális védekező játékos, a liberók. Egyszerre csak egy lehet a pályán, ő az aktív libero. Egyenruhájuk eltér a csapattársaikétól. Külön szabályok vonatkoznak rájuk. Helyettesíthetik bármely hátsó játékost; nem nyithatnak, sáncolhatnak, illetve sánckísérletben sem vehetnek részt. Helyettesítésük nem számít a szabályos cserék közé. A szabályok szerint két liberocsere között legalább egy befejezett labdamenetnek kell lennie.
A játszma elején az edző vagy a csapatkapitány határozza meg a játékosok helyzetét (csapatok kezdő állásrendje). Nyitás után a játékosok szabadon mozoghatnak.
A játék során pontot lehet szerezni úgy, hogy ha az ellenfél térfelén talajra juttatják a labdát, vagy ha az ellenfél hibázik, illetve, ha az ellenfél büntetést kap.
Nyitóérintéskor a labda bekerül a játékba, és amíg játékon kívülre nem kerül, labdamenetről beszélünk. Befejezett játékmenet az, ami pontot hoz. Ha a nyitó csapat nyerte a menetet, akkor kap eg pontot és folytatja a játékot. Amennyiben nem ők nyertek, akkor a másik csapat kap pontot és ők hajtják végre a következő nyitást. A játszmát az a csapat nyeri, amelyik előbb éri el a 25 pontot, legalább 2 pont előnnyel.
A nyitást (kézből eldobott/elengedett labda megütése) a nyitó zónában levő jobb hátsó játékos kezdi. A következő nyitásokat azok a játékosok végzik, akik még nem nyitottak. Nyitáskor a játékos nem érintheti a pályát. Ha a labdamenetet nem a nyitó csapat nyerte, akkor az ellenfél nyit forgás után. Forgás során az óramutató járásával megegyező azonos irányban egyet lépnek előre.
A hálóhoz közel álló játékosok útját állhatják az érkező labdának, ezt az akciót sáncolásnak nevezik. Csak a közel levő játékosok végezhetik el és csak akkor, ha a testük egy része a háló teteje felett van a sáncolás pillanatában. Több típusa van: befejezett sánc, együttes sánc, sáncérintés.
A csapatok végrehajthatnak játékos cserét, melynek során egy játékos le, egy pedig fel megy a pályára. Kezdőjátékos játszmáként csak egyszer jöhet le a pályáról, illetve a helyére érkező cserejátékost csak ő válthatja le. Vannak kivételes cserék, sérülés vagy betegség esetén. Ilyen esetekben a lecserélt játékos már nem mehet vissza a pályára.

Strandröplabda

A röplabdázás olyan speciális válfaja, amelyet két fős csapatok játszanak (ellentétben a teremröplabdával, ahol hat fő alkotja a csapatot). A pálya kisebb, mint a teremsportág pályája (8x16m), felülete is különbözik, nem kemény, hanem homokkal borított. Hasonlóan a teremröplabdához, ezt is labdamenet-pontrendszerben játsszák, egy vagy két nyert játszmáig. Strandröplabdában nincs csere. A játékosok felszerelése speciális, mezítláb játszanak. Az olimpián 1996 óta szerepel.

Mini röplabdázás

A mini röplabdázás középpontjában a játékosság áll. A szabályok rugalmasak és alkalmazkodnak a lehetőségekhez. Alapvetően és értelemszerűen a röplabdázás szabályai érvényesülnek, de sokkal lazábban kezelik őket. Kisebb a játéktér, a csapatlétszám változó, a játékidő rövidebb, az életkorhoz igazodik.