Török Gyulától Gedó Györgyig

Az 1956-os forradalmat követő politikai változások nem segítették elő a sport, azon belül az ökölvívás fejlődését, és ez megmutatkozott az eredményekben is. Török Gyula (légsúlyban) az 1960-as római olimpián feljutott a csúcsra, de a következő két olimpián nem szereztünk érmet. 1952 és 1969 között egyedül a könnyűsúlyú Kajdi Jánosnak sikerült Európa-bajnoki címet kivívnia, 1963-ban. Az olimpiai eredménytelenségben talán az is szerepet játszott, hogy a korszak nagy hatású edzője, Adler Zsigmond egyik alkalommal sem kapott kiutazási engedélyt. A sportág irányításában és a válogatott háza táján is sűrűn követték egymást a változások.

1969 januárjában, a mexikói olimpia kudarca után nevezték ki a válogatott élére Adler Zsigmondot és Papp Lászlót. A két szakember megfiatalított csapattal vágott neki az 1969-es Európa-bajnokságnak, amely két aranyérmet eredményezett: papírsúlyban Gedó György, pehelysúlyban Orbán László győzött. Reményteli jövőt vetített előre az 1970-es első junior Európa-bajnokság Miskolcon, amelyen emlékezetes sikereket értek el öklözőink. Az 1971-es Európa-bajnokságon négy magyar jutott a döntőkbe, közülük hárman győzedelmeskedtek: Gedó mellett Badari Tibor harmatsúlyban, valamint Kajdi János váltósúlyban. Egy évvel később, a müncheni olimpián – a korszerű felkészítésnek köszönhetően – a magyarok minden súlycsoportban elindulhattak, és négyen állhattak az olimpiai dobogóra: Gedó György papírsúlyban aratott győzelme mellett két ezüst- és egy bronzéremnek örülhettünk Kajdi, Orbán, illetve a pehelysúlyban induló Botos András jóvoltából. Az olimpia után Adler Zsigmond visszavonult az edzőségtől, Papp László azonban folytatta a munkát.