Úszás Szabályok

Úszásnemek

Az úszóversenyek első szabályait a 20. század elején alkották meg, ezek elsősorban a versenyszámokkal és a versenytávokkal foglalkoztak, viszont ekkoriban a versenyzők még tetszés szerinti úszásnemben teljesíthették a távot. Az 1917-ben megjelent szabálykönyv már meghatározta az úszásnemek (a hát-, a mell- és az oldalúszás) technikai végrehajtását is. Az oldalúszó versenyeken a szabályok pontos betartása lehetetlen volt, így az oldalúszást felváltotta a „szabad stílusú” úszás, vagyis a gyorsúszás, aminél bármilyen módon és formában lehet úszni, és az úszástechnikákat tetszés szerint lehetett váltogatni. A mára elterjedt gyorsúszás az ún. „magyar stílus” erőteljes karmunkája és a krallozó lábmunka együttes alkalmazásából fejlődött ki. Tehát a mai értelemben vett gyorsúszás az ún. front crawl technikára épül, vagyis amikor a karok váltakozva húznak, miközben a lábak függőleges síkban fel-le mozogva hajtják a testet az előrehaladásban, levegővételre pedig a fej által keltett hullámvölgyben van lehetőség.
Miután Harry Hebner 1912-es kezdeményezésére a hanyatt fekvő mellúszást felváltotta a váltott kar- és taposó lábmunka, technikai végrehajtást tekintve a hátúszás szabályai alig változtak. Lényeges eltérésről elsősorban a forduló és a rajt vonatkozásában beszélhetünk: kezdetben a versenyzőknek két kézzel egyszerre; majd egy vagy két kézzel kellett megérinteniük a falat a fordulóknál és a célba érkezésnél. Az 1991-es szabálymódosítás értelmében megengedett, hogy a forduló végrehajtása során az úszó a fal előtti utolsó kartempóra elhagyja háton fekvő helyzetét és a fordulót hason kezdje meg, mivel így lendületesebben tud a víz alatt bukfencezve elrugaszkodni a faltól.
Mellúszásnál az egész test fekvése párhuzamos a vízfelszínnel, mindkét kart egy időben tolják előre és húzzák hátra, miközben a lábak szintén egyszerre mozdulnak hátra, lábfejeket kifelé fordítva. Forduláskor és célba érkezéskor mindkét karnak egyszerre kell érintenie a falat. Kifelé irányuló delfinmozgás, kallózó vagy ollózó lábmozdulat alkalmazása mára tilos. A kezdeti versenyszabályok azonban még tág lehetőséget biztosítottak arra, hogy a jobb eredmények elérése érdekében a mellúszók karjukat – a pillangóúszás kartempójának megfelelően – a víz fölött lendítsék előre. A versenyeken így előfordult, hogy ugyanabban a futamban az egyik versenyző a mellúszás, a másik a pillangóúszás karmunkájával úszott, sőt akár váltogatták is a mellúszás hagyományos lábmunkája mellett a kétfajta kartechnikát.
A FINA 1953. január 1-jétől szétválasztotta a kétféle mellúszást, és szabályokban határozta meg – a negyedik úszásnemet – a pillangóúszást. Ennél az úszásnemnél a karok, illetve a lábak mindig együtt mozdulnak, váltakozó kar- és lábmozgás tilos. A vállak a vízfelszínnel párhuzamosak, nem billennek ki oldalirányba. 1956-ban a „hagyományos mellúszás” védelmében létrehozott szabályokkal korlátozták a víz alatti úszás lehetőségét. Az egyik módosítás szerint a versenyző fejének az egész táv alatt, végig meg kellett törnie a víz felszínét, a másik – napjainkban is érvényes – szabály szerint a mellúszó a rajt és a forduló(k) után csupán egy kar- és egy lábtempót tehet a víz alatt. Másik szabálymódosulás értelmében az úszók legfeljebb 15 métert tehetnek meg rajt és forduló után a víz alatt – 1999-től ezt a többi úszásnemre is érvényessé válik!
Egyéni vegyesúszás esetén a versenyzők a négy úszásnemben azonos távot úsznak le a következő sorrendben: pillangó, hát, mell, gyors. Vegyesváltó esetén négy versenyző indul és mindegyik úszó egyetlen úszásnemet teljesít az alábbi sorrendben: hát, mell, pillangó, gyors. A váltócsapat tagjainak nevét és sorendjét a verseny megkezdése előtt le kell adni a bizottságnak, váltótag helyettesítése csak orvosilag igazolt sürgősségi esetben lehetséges. A váltócsapat azon tagja, aki befejezte a maga versenytávját, köteles minél előbb, versenytársai akadályozása nélkül kiszállni a medencéből. Minden úszásnemet az annak megfelelő szabályok szerint kell végigúszni.

Időmérés és ruházat

Időmérésre elektronikus időmérő berendezést alkalmaznak, melyeket az erre kijelölt versenybírók ellenőriznek. 1/100 mp pontosságig kell nyilvántartani a mért eredményeket. Kézi időmérést 3, a versenyt rendező nemzetközi szövetség által kijelölt és jóváhagyott időmérő óra és az azokat megállító versenybírók végzik. Az órák által mért eredmények közül legalább kettőnek századra pontosan egyeznie kell. Ha mindhárom órán eltérő időeredményt mérnek, akkor a középső értéket mutató óra eredménye lesz a hivatalos.
A versenyzők nem alkalmazhatnak vagy viselhetnek semmiféle eszközt, amely verseny közben fokozza sebességüket vagy növeli állóképességüket, javítja vízfekvésüket (pl. összeszövött ujjú kesztyűk, uszonyok stb.). Úszószemüveg használható. Úszószemüveg, úszósapka és természetesen úszódressz használható. A versenyzők öltözékének nem szabad sérteni a jó ízlést, versenyzésre alkalmasnak kell lennie és nem lehet átlátszó. Tilos az olaj és más zsiradékok használata, viszont a távúszóknál a nyílt víz miatt megengedett a krémezés.

Rajt-cél és kizárás

Az adott verseny rendező bizottságának kell eldöntenie és közzétennie, hogy az egy rajt-szabályt követik vagy a két rajt-szabályt. Előbbi esetén az első kiugrás esetén a versenyzőt kizárják, utóbbi esetén a rajtjel elhangzása előtti indulás első alkalommal nem eredményez kizárást, amennyiben a kiugrás a rajtjel elhangzása előtt történt. Viszont bármelyik szabályt is alkalmazza a bizottság, ha a rajtjel elhangzik, mielőtt a kizárásra sor került volna, akkor a futamot engedni kell zavartalanul lezajlani, a vétkes(eke)t pedig a futam végén kell kizárni.
Gyors-, mell és pillangóúszásnál a rajt a rajtkőről való elugrással történik, hátúszásnál és vegyesváltónál vízből történik az indulás. A versenyelnök sípjelére a versenyzők elfoglalják rajthelyüket, tehát a rajtkövet, hát és vegyesváltó esetén vízbe ugranak, majd az „Elkészülni” (nemzetközi versenyeken: „Take your marks”) vezényszóra időhúzás nélkül felveszik a rajtpozíciót. Ekkora a versenyzők legalább az egyik lábának a rajthely elülső szélén kell lennie, a karok elhelyezkedése nincs szabállyal megkötve, de általában a rajzkövet érintik. Vízből induláskor a rajtkő alatti fogantyúba kapaszkodva indulnak a versenyzők, lábfejüknek és lábujjaiknak is a vízfelszín alatt kell lennie, s azokkal nem kapaszkodhatnak a túlfolyóban. Sérült indulók esetén, ha a rajtfogantyút nem tudják megfogni, segítőik tartják meg őket a rajt pillanatáig, célba érkezésükkor pedig érvényes eredményhez bármelyik testrészük érintheti a medence falát. Gyors- és hátúszás fordulójakor és célba érkezéskor a versenyző bármely testrészével érintheti a falat, míg mell- és pillangóúszás esetén szigorúan, minkét kézzel egyszerre kell érinteni a medence falát. Mind a négy úszásnem esetében érvényes szabály, hogy rajt és fordulók után maximum 15 mp-ig maradhatnak víz alatt az úszók.
Kizárással büntetnek minden olyan versenyzőt, aki akadályozza vagy gátolja másik úszó előrehaladását, elhagyja saját kijelölt pályáját, késve jelenik meg a rajthely elfoglalásakor, rajtjel elhangzása előtt kiugrik, meg nem engedhető módon viselkedik, sértőn és durván beszél, rosszindulatú és szándékos lökés az utasításokat nem tartja be, lábbal érinti a medence fenekét (kivéve gyorsúszásnál, de ott sem lehet több lépést megtenni a medence fenekén), teljesítményét bármely eszközzel (pl. lábuszony vagy doppingszerek) elősegíti.

Pályák és versenytávok

Az úszóversenyeket 8 pályás medencékben bonyolítják le, melyek 50 méter hosszúak, a rövidpályás versenyek medencéi pedig 25 méteresek, szélességük minimum 21 méter. A víz mélysége mindenütt 1,80 méter, hőmérséklete 26 C (+/- 1C). A versenyzőket futamokba osztják a világranglistán szereplő úszópontoknak megfelelően – a nevezési határidőt megelőző 12 hónap alatt elért legjobb teljesítményeket veszik figyelembe. Minden futamban a legjobb eredménnyel rendelkező versenyző úszik a középső pályán. A listán nem szereplő versenyző(k) az első futam(ok)ban indulnak. Azonos eredmény esetén sorshúzással döntik el a sorrendet. Ha a pályák általában 8, a középső pálya a 4-es lesz. Minden pálya szélessége 2,5 méter. A soron következő legjobb időeredménnyel rendelkező versenyző a bal oldalán, utána váltakozva jobb és bal oldalon úsznak. Az előfutamok legjobbjai elődöntőkbe kerülnek, az elődöntők általában 8 legjobbja pedig a döntőbe.

Egyéni számok:
Gyorsúszás: 50, 100, 200, 400, 800, 1500 m
Hátúszás: 50, 100 és 200 m
Mellúszás: 50, 100 és 200 m
Pillangóúszás: 50, 100 és 200 m
Vegyes úszás: 200 és 400 m (25 méteres medencében a 100 m)

Csapat számok:
Gyorsúszó váltó: 4 × 100 és 4 × 200 m
Vegyes úszó váltó: 4 × 100 m

Távúszásnak, hosszútávúszásnak nevezünk minden 1500 méternél hosszabb távú vagy nyílt vízi úszóversenyt. A versenyzők csak a medencés úszókéval teljesen megegyező ruházatot viselhetnek, viszont a test krémezése megengedett. A versenyek során az úszó a kísérőhajót és az úszót kísérő személyt nem érintheti. Étel és ital a verseny során bármikor adható a versenyzőnek. A versenyzők egymástól való távolsága kötelezően legalább 1 m. Akik ezt a szabályt megszegik, azokat a versenybírók sárga zászlós figyelmeztetésben részesítik, a harmadik figyelmeztetésnél kizárják őket a versenyből.

Hosszútávúszó számok:
5 km gyorsúszás
10 km gyorsúszás
25 km gyorsúszás

medencés maratoni úszás: 3 és 5 km gyorsúszás

Szinkronúszás versenyszabályok

Egyéni, páros vagy nyolcfős csapatok szinkronban úszva különböző zenére művészien kivitelezett formációkat mutatnak be. A verseny két részből áll: kötelező és szabadon választott gyakorlatokból. A kötelező gyakorlatokban hat figurát kell bemutatni 5 perc alatt, a szabadon választott gyakorlat az egyes versenyzőknél 3,5 perc, a párosnál 4 perc, 4, 6 vagy 8 fős csapatnál 5 perc zenekísérettel.
A pontozóbírók az összhangot, a végrehajtást, a tartalmat és a zenét egyaránt pontozzák. A pontozás 0–10 pontig terjed.
• Teljesen elrontott: 0 pont.
• Alig észrevehető: 0.1-1.9.
• Igen gyenge: 2-2.9.
• Gyenge: 3-3.9.
• Alig kielégítő: 4-4.9.
• Kielégítő: 5-5.9.
• Megfelelő: 6-6.9.
• Jó: 7-7.9.
• Nagyon jó: 8-8.9.
• Kitűnő: 9-9.4.
• Majdnem tökéletes: 9.5-9.9.
• Tökéletes: 10.

Egy gyakorlatra – a műkorcsolyához hasonlóan – két pontszámot adnak: az egyik ötös csoport a technikai kivitelezést pontozza (itt az egyes elemek végrehajtása számít), míg a másik a művészi benyomást figyeli, ahol is a koreográfiát, a zeneválasztást (e kettő esik a legnagyobb súllyal latba: 40 százalékkal), a szinkronizációt, a nehézséget és az előadásmódot díjazzák. A hét pontszámból a legmagasabb és a legalacsonyabb kiesik, a maradék öt végösszegét pedig összeadják. Érdekesség, hogy a rövidprogram és a kűr ugyanolyan súllyal esik latba: a két pontszám egyenértékű, összesítésük alapján jön ki a végeredmény.
A medence négyzet alakú, oldalai legalább 12 méteresek, mélysége pedig kötelező gyakorlatoknál minimum 3 méter, a szabadon választott gyakorlatokhoz minimum 1,7 méter. A víz hőmérséklete minimum 24 C. A verseny szervezői kötelesek zene lejátszására alkalmas berendezéseket és víz alatti hangszórókról is gondoskodni. A versenyzők öltözete kötelező gyakorlatok alatt fehér sapkából és sötét dresszből áll, szabadon választott gyakorlatok alatt viszont bármilyen mintázató mezt viselhetnek, ha az ízléses és nem átlátszó. Esztétikus smink és orrcsipesz használata megengedett.

Mű- és toronyugrás versenyszabályok

A műugrásban öt csoportból kell a versenyprogramot összeállítani: előreugrás, hátraugrás, Auerbach-ugrások, delfinugrás, csavarugrás. Az öt kötelező ugrás össznehézségi foka maximálva van, a nőknél és a férfiaknál egyforma. A szabadon választott ugrások egyike sem egyezhet meg a kötelezőkben már bemutatottakkal, nehézségi fokuk viszont nincs korlátozva. A nőknél mindegyik csoportból kell választani egy-egy ugrást. A férfiaknál eggyel több, azaz hat szabadon választott ugrás van, vagyis valamelyik csoportból két különbözőt is be kell mutatni.
A toronyugrásban van egy hatodik csoport is, azaz a kézállások. A négy kötelező ugrás össznehézségi foka a nőknél és a férfiaknál egyforma. A hat létező csoportból bármely ugrás választható eltérő csoportokból. A szabadon választott ugrásoknál a kötelező ugrásokat megismételni nem lehet. A meglévő hat csoportból a nőknek 5, a férfiaknak 6 különböző fajta ugrást kell választaniuk, a nehézségi fok korlátozása nélkül. Minden ugrónak a verseny megkezdése előtt 3 nappal a versenytitkárságnak le kell adnia hivatalos nyomtatványon, hogy milyen sorozattal kíván versenyezni.
A műugró gyakorlatokat a különféle elugrások, test- és kartartások, valamint az elugrás után végezhető fordulatok és mozdulatok alapján osztályozzák úgy, hogy minden ugrásnál három főrészt különböztetnek meg: az elugrást, a röppályát és a vízbe érkezést.

Ugrás testhelyzetek:
1) Nyújtott testtel: A testet nem lehet sem tértben, sem csípőben behajlítani, a lábfejeknek zártnak és a lábujjaknak pedig leszorítottnak kell lenniük, a karok helyzete tetszőleges. A nyújtott testű csavarugrásoknál a csavar nem kezdhető meg sem a deszkáról, sem pedig a toronyból.
2) Csukamozdulattal: A test csípőben meghajlik, de a lábak zárva, és térdben nyújtottak, a lábujjak pedig leszorítottak. A karok helyzete tetszőleges. A csukamozdulatnak tisztán kivehetőnek kell lennie.
3) Felhúzott térdekkel: A test összehúzódik, s csípőben és térdben hajlítottnak kell lennie, a térdek és a lábfejek összeszorítottak, a kéz az alsó lábszáron van, és a lábfejek le vannak szorítva.
4) Szabad testtartásban: A test helyzete tetszőleges, de a lábak össze vannak szorítva, a lábfejek pedig leszorítva.

Ugrócsoportok:
1) Előreugrások: Az ugró a vízzel szemben áll, majd elugrás után előre forog.
2) Hátraugrások: Az ugró a víznek háttal áll ki, majd elugrás után hátra forog.
3) Auerbach-ugrások: Az ugró a vízzel szemben áll, majd elugrás után hátra forog.
4) Delfinugrások: Az ugró a víznek háttal áll ki, majd elugrás után előre forog.
5) Csavarugrások: A test hossztengelye mentén történő forgások.
6) Kézállásos ugrások: A versenyző az ugrást kézenállásból indítja (csak toronyugrásnál fordul elő).

Pontozás:

A versenyzők teljesítményét nagy versenyeken hét, szinkronugrásnál kilenc pontozóbíró értékeli, akik egyenként maximálisan 10 pontot adhatnak egy gyakorlatra. Pontlevonás jár egyensúlyvesztésért, újrakezdésért, ha megérintik az ugródeszka szélét, ha oldalra ugranak, ha a hátrafelé ugrás előkészületénél mindkét lábat egyszerre felemelik. Kizárás jár a megengedhetetlen viselkedésért és öltözetért, illetve a doppingolásért.
• Teljesen elvétett ugrás 0 pont
• Nem megfelelő ugrás 0,5 – 2 pont
• Hiányos ugrás 2,5 – 4,5
• Megfelelő ugrás 5 – 6 pont
• Jó ugrás 6,5 – 8 pont
• Nagyon jó ugrás 8,5 – 10 pont

Versenyszámok: Toronyugrás – 10 m
Toronyugrás – 7,5 m
Toronyugrás – 5 m
Ugródeszka – 3 m
Ugródeszka – 1 m

Paraúszás sérültségi kategóriái:

Valamennyi sportágban a testi, vagy az értelmi fogyaték mértéke alapján kerülnek a versenyzők az egyes kategóriákba. Úszásban az S1-S10 csoportokba a végtagsérültek kerülnek; az 1-s csoportba azok, akiket a végtaghiány a leginkább korlátoz a versenyzésben, a 10-esbe azok, akiket a legkevésbé. S11-13-ban a látássérültek versenyeznek, az S14-ben pedig az értelmi fogyatékosok.

Advertisements