Úszás Szakkifejezések

Bemelegítő úszás: A szárazföldi bemelegítés után egyénenként, távonként és alkalmanként eltérő tartamú úszás.
Benyúlás: Az úszóversenyzők célba érésének közhasználatú, a szabályokban nem rögzített megjelölése. Pillangó- és mellúszásnál a versenyzők kötelesek a célt kézzel érintve befejezni a versenyt.
Delfinezés: A pillangóúszás egyik lábmunkájának neve, amikor a lábak összezárva, hullámzó mozgással hajtják előre a testet.
Ellökés: A fordulás utolsó része, amikor az úszó lábával ellöki magát a faltól.
Előbb indulás: A rajtnál és váltásnál előforduló szabálytalanság.
Fejesugrás: A FINA szabálya a gyors-, pillangó- és mellúszás indulását ugrással írja elő; ennek leggazdaságosabb módja a fejesugrás.
Feszített vízfelület: A korszerű versenymedencék a víz színénél magasabbra emelkedő homlokfalakkal és a víz színével egyenlő magas oldalfalakkal épülnek, és itt a hullámok a medence mellett húzódó partra ömlenek, ahol a medence szélétől mért mintegy 50 cm távolságban víznyelő rések nyílnak a padozatban; így a medencének sima vízfelülete van. Ezekbe a résekbe a hátúszó versenyzőknek a rajt idején tilos kapaszkodni.
Fordulás: Az úszómedence hosszánál nagyobb távú versenyeken a falhoz érve az egyes úszásnemek szabályaiban előírt módon kell megfordulni.
Fordulóbíró: A versenybíróság azon tagja, aki az elektronikus eredmény-megállapítás alkalmazása esetén az elbírálást végző személy.
Gyorsúszás: Az úszó tetszés szerint választott úszásmóddal haladhat, kivéve a vegyesúszás és a vegyes váltó versenyszámokat, ahol a gyorsúszás megnevezés olyan úszásmódot jelent, amely eltér a mell-, a hát- és a pillangóúszástól. Korábban „szabad stílusú” úszásnak is nevezték.
Hátúszás: A rajtjel megadását megelőzően az úszók rajthelyeiket a vízben, a medence indulási falánál, a rajtfogantyúkra helyezett kézzel foglalják el. A lábfejeknek – a lábujjakat is beleértve – a víz felszíne alatt kell lenniük. Az úszó valamely testrészének meg kell törnie a víz felszínét a versenytáv során, kivéve a fordulást és legfeljebb 15 métert a rajt és minden forduló után.
Hibás rajt: Hibás a rajt, ha az indító rajtjelzése előtt egy vagy több versenyző bemozdul.
Hosszútávúszás: Az 1500 méternél hosszabb távú, nyílt vízi úszások és úszóversenyek összefoglaló neve.
Karcsapás: A gyors-, a hát- és a pillangóúszó karmunkájának általános megjelölése; ez mértékegységül is szolgálhat idő és távolság tekintetében.
Kilégzés: Az úszástechnika lényeges része az, hogy az úszó mikor, hová és hogyan fújja ki a levegőt. A kilégzés víz alatt, orron és szájon át történik.
Kiugrás: Az indítás jelét váró mozdulatlan versenyző vagy esetleg több versenyző jóval korábbi indulása.
Könnyűvíz: Olyan vegyi összetételű víz, amely segíti a jobb eredmények elérését.
Krall: A ma általános gyorsúszó testmozgás elnevezése; eredete az angol „crawl” szóra vezethető vissza; ez a szó a hernyó testének hullámzó mozgását jelzi.
Légzés: Az úszásnál a belégzés mindig nyitott szájon át, a kilégzés pedig víz alatt, orron és szájon át történik.
Levezető úszás: A test kipihentetése a verseny után.
Mellúszás: A rajt, illetve a forduló után az első kartempó megkezdésétől egészen a fal érintéséig a test mellen fekszik, miközben mindkét váll a víz színével párhuzamosan helyezkedik. Minden teljes mozgásciklus folyamán – azaz egy karütem és egy lábütem alatt, e sorrendben – az úszó feje valamely részével át kell törje a víz felszínét, kivéve a rajtot és a fordulókat követő első karütemet.
Nehézvíz: Olyan vegyi összetételű és magas hőfokú víz, amely általában nem kedvez a jobb eredmények elérésének.
Nyílhegy-elv: A leggyorsabb nevezési idejű versenyző indul a középső pályán, páros számú pálya esetén a medence mértani közepétől jobb oldalra eső pályán. A többi úszó váltakozva, csökkenő gyorsasági sorrendben tőle balra, majd jobbra, majd megint balra (stb.) kap pályát. Ha a benevezési idők jól tükrözik az úszók képességeit, akkor a verseny során nyílhegy alakban fognak haladni.
Oldalúszás: A mellúszásból kialakult, ma már versenyeken nem használt úszásnem; a vízből mentésnél használják.
Ollózás: A krall térhódítása előtt igen elterjedt gyorsúszó lábmunka, amelyet főként 100 méternél hosszabb távokon használtak.
Pályabíró: A versenybíróságnak az a tagja, aki a táv közben ellenőrzi az egyes úszásnemek szabályainak megtartását.
Pályaelhagyás: Az úszónak a neki kijelölt pályán kell végigúsznia és befejeznie a versenyt, ellenkező esetben eredményét megsemmisítik, mivel ez szabályszegésnek minősül, megzavarhatja és akadályozhatja versenytársait.
Pályajelző sáv: A medence alján minden pálya közepén 30–40 cm széles, 46 m hosszú, fenék színétől elütő színű pályajelző sáv húzódik. A faltól 2 méterre 1 m hosszú, ugyanilyen széles keresztsáv jelzi a fordulás helyét.
Pillangóúszás: A rajt és a fordulók utáni első karütemtől kezdve a testnek mindig hason fekvő helyzetben kell lennie, miközben a vállaknak a víz felszínével párhuzamosan kell elhelyezkedniük. A karokat a víz felett, együtt kell előrelendíteni és egy időben, egyszerre hátravinni. A lábak minden mozgása egyszerre történik. Rajt és forduló után az úszó legfeljebb 15 métert tehet meg a víz alatt, teljesen lemerülve.
Rajt: Gyors- mell- és pillangóúszásban a rajt elugrással, hátúszásnál és a vegyes váltóknál a rajt a vízből történik.
Rajthely: A víz színe felett 50–75 cm magas, 50×50 cm2 területű, hátrafelé legfeljebb 10°-kal emelkedő, csúszásmentes felület.
Rajtjel: A versenyzők elektronikus berendezés esetén dudaszóra, annak hiányában pisztolylövésre, sípjelre vagy rajt vezényszóra teszik meg az indulás első mozdulatát.
Részidő: Úszás közben a versenytáv meghatározott részénél elért időeredmény.
Rövidtávúszó: A 100 és 200 méteres távokon versenyzők elnevezése; a 400 és 800 méteres távok úszója középtávúszó, az 1500 méteres táv versenyzője hosszútávúszó.
Szaltóforduló: Amikor a gyors- és hátúszók lábukat a víz alá merült testük felett a levegőben átdobva és azután a falhoz illesztve, majd attól elrugaszkodva fordulnak meg.
Szuperdressz: A 2000-es években űrtechnológiával kifejlesztett úszódressz, mely a mai napig megosztja az úszóvilágot. Számtalan világrekord fűződik ehhez az új dresszhez, melyet végül a FINA 2010-ben be is tiltott, mivel ellenzői úgy ítélték meg, hogy a szabályoknak ellentmondó előnyökhöz juttatja viselőit. Rendkívüli drágasága ellenére csupán 3-4 alkalommal lehetett viselni, utána elhasználódott.
Testhossz: Gyakorlati mértékegység a versenyeken a versenyzők között megbecsült különbség meghatározására; hossza mintegy 2,5 m.
Úszótempó: Azoknak a kar- és lábmozdulatoknak az összessége, amelyek úszás közben ciklikusan ismétlődnek, és így önmagukban mértékül szolgáló egységet alkotnak.
Ütem: Az az időegység, amely alatt az úszótempó egy ciklusa lezajlik.
Vegyesúszás: Egyéni vegyesúszásban a versenyzőknek az egyes úszásnemeket a következő sorrendben kell leúszniuk: pillangó-, hát-, mell-, gyorsúszás.
Vegyesváltó: Az úszóknak a négy úszásnemet a következő sorrendben kell teljesíteniük: hát-, mell-, pillangó-, gyorsúszás. A váltócsapat négy úszóból áll, egy úszó egy úszásnemben teljesíti a táv rá szabott negyedét.
Versenyuszoda: A FINA előírásai szerint épített uszoda. Az úszóversenyeket 8 pályás medencékben bonyolítják le, melyek 50 méter hosszúak, a rövidpályás versenyek medencéi pedig 25 méteresek; szélességük minimum 21 méter. A víz mélysége mindenütt 1,80 méter, hőmérséklete 26 C (+/- 1C).
Vízmélység: A FINA az olimpiai és világbajnoki versenyekre legalább 180 cm vízmélységet követel meg, de minél mélyebb az uszoda, annál könnyebb benne az úszás.

SZINKRONÚSZÁS SZAKKIFEJEZÉSEK

Alapelemek: Balett-lábtartás, kettős balett-lábtartás, hajlított térd, knight vagy castle, függőleges helyzet, felhúzott térd, elülső derékszög, hátoldali derékszög, osztott lábtartás.
Választható elemek: Egyszeres balett lábtartás, Catalina, Delfin hajlított láb, Barracuda hátrabukfenc, járó mozdulat előre.

MŰUGRÁS SZAKKIFEJEZÉSEK

Állítható henger: Az ugródeszkát középen alátámasztja; előre-hátra mozgatásával a deszka kilengését lehet szabályozni.
Beszólás: Az edző szaltózás közben a kívánt helyen és időben szóban jelez, hogy az ugró nyitással leállítsa a forgást.
Csavar: A hossztengely körüli forgás.
Légmunka: Az elugrás után és a vízbe érkezés között végzett technikai művelet.
Loncs: Mennyezetre vagy állványra csigarendszerrel erősített kötélpár; segítségével a zuhanó test esésében lassítható és megállapítható.
Másfél szaltó: Egy szaltó és utána egy fejes.
Merülés: A vízbemerülés minden esetben függőleges vagy a függőlegeshez közel álló nyújtott testtel történik, miközben a lábak zártak és a lábujjak nyújtottak. Minden fejjel történő vízbeérésnél a karok a fej felett, nyújtott állapotban vannak a test vonalában, és a kezek szorosan össze vannak szorítva. A lábbal történő vízbeérésénél a karok szorosan a test mellett helyezkednek el, és könyökben nem lehetnek hajlítottak. Az ugrás akkor tekinthető befejezettnek, ha az egész test a víz alá került.
Nyitás: Az ugró a felhúzott térdekkel vagy csukamozdulattal végzett szaltózás után nyitással, azaz gyors testhelyzet-változtatással megállítja a forgást.
Repülő szaltó: A szaltó első fele (180°-ig) nyújtott testtel kitartott; utána történik a kimondott forgás, a szaltó.
Szaltó: Szélességi tengely körüli 360°-os fordulat.
Szárazdeszka: Homok vagy szivacstörmelékkel telt gödör felett elhelyezett műugródeszka.
Tenyérre merülés: Merülés közben az ugró két tenyerével „lyukat fúr” a vízbe, amelyen az egész test fröcskölés nélkül átfér.
Ugrásszám: Az ugrások elnevezésük mellett számot is kaptak. Ez nemzetközi versenyeken megkönnyíti a tájékoztatást.
Ugrás testhelyzetek:
1) Nyújtott testtel: A testet nem lehet sem tértben, sem csípőben behajlítani, a lábfejeknek zártnak és a lábujjaknak pedig leszorítottnak kell lenniük, a karok helyzete tetszőleges. A nyújtott testű csavarugrásoknál a csavar nem kezdhető meg sem a deszkáról, sem pedig a toronyból.
2) Csukamozdulattal: A test csípőben meghajlik, de a lábak zárva, és térdben nyújtottak, a lábujjak pedig leszorítottak. A karok helyzete tetszőleges. A csukamozdulatnak tisztán kivehetőnek kell lennie.
3) Felhúzott térdekkel: A test összehúzódik, s csípőben és térdben hajlítottnak kell lennie, a térdek és a lábfejek összeszorítottak, a kéz az alsó lábszáron van, és a lábfejek le vannak szorítva.
4) Szabad testtartásban: A test helyzete tetszőleges, de a lábak össze vannak szorítva, a lábfejek pedig leszorítva.
Ugrócsoportok:
1) Előreugrások: Az ugró a vízzel szemben áll, majd elugrás után előre forog.
2) Hátraugrások: Az ugró a víznek háttal áll ki, majd elugrás után hátra forog.
3) Auerbach-ugrások: Az ugró a vízzel szemben áll, majd elugrás után hátra forog.
4) Delfinugrások: Az ugró a víznek háttal áll ki, majd elugrás után előre forog.
5) Csavarugrások: A test hossztengelye mentén történő forgások.
6) Kézállásos ugrások: A versenyző az ugrást kézenállásból indítja (csak toronyugrásnál fordul elő).
Ugrótorony: Toronyugrás céljaira szolgáló merev elugróhely; 1 m, 3 m, 5 m, 7,5 m és 10 m magasságokban használják.
Vippelés: Az ugródeszka végén többször egymás után végzett felugrás.

Advertisements